„Mire a falevelek lehullnak…” – ezzel az idézettel kezdődik idén minden, a századik születésnapját ünneplő I. világháborúról szóló cikk. Ezért én most más idézetet választottam: „Legalább te ne!”. Ezt festette repülője hátsó vezérsíkjára Ernst Udet, I. világháborús ász német nyelven, hogy legalább a saját bajtársai ne őt lőjék a kusza légiharcokban. És megfogadva a német vadászpilóta intelmét, legalább én nem a faleveles idézettel kezdem ezt a cikket. Illetve... Na mindegy... :-)
Elnézést ezért a kis közjátékért, de azt hiszem belefér, hiszen olyan kevés I. világháborús játék van, hogy úgyse tudom ezeket a klasszikusokat elsütni más cikkben. Pedig a To End All Wars nem is az első, Nagy háborút feldolgozó játéka az AGEOD fejlesztőcsapatnak.
Az AGE motor egy úgynevezett nagy-stratégiai játékokhoz (grand strategy) létrehozott játékengine, amelyben a legkisebb egységek a hadosztályok, és hatalmas léptékű, de nagyon részletes térképen mozoghatunk. Erre a motorra készült többek között a Birth of America vagy az American Civil War is, de számtalan olyan játék is, amely el se jutott hozzám. Például a szintén az első világégést feldolgozó World War One is kimaradt számomra, de a második részét – különösen a centenárium miatt – mégsem hagyhattam ki. És nem is kellett csalódnom. A To End All Wars remekbe szabott játék, részletes játékmenetével hosszú napokra lefoglalja a karosszékstratégákat. Aki még nem játszott egyik AGEOD játékkal sem, de a stratégiai játékok között jártas, akkor úgy el kell elképzelni, mint egy Europa Universalis-szerű játékot, amely nem real-time, hanem WEGO: azaz körökre osztott, de nem egymás után lépnek a felek, hanem egyszerre, és aztán a gép játssza le a parancsaikat 7-15 napos intervallumban.
A To End All Warst három oldalon játszhatjuk végig: a központi hatalmakkal, valamint a nyugati vagy a keleti antanttal. Indíthatunk kisebb scenariókat is (tanuláshoz mindenképp azzal érdemes kezdeni) vagy nagy kampányt. Ez utóbbiból kettő is van, amelyek csak abban különböznek egymástól, hogy a történelmi kampány a valódi tervek alapján felállított hadrenddel kezdődik, míg a nem történelmiben az első körben senkinek sincsenek katonáik, de szabadon választhatunk létező stratégiai tervek közül: például a németekkel nem kell ragaszkodnunk a Belgium felől kerülő Schliffen-tervhez, hanem más nagy tervek mellett is dönthetünk. A második körben aztán ez alapján foglalják el kezdőpozícióikat egységeink. A küzdelem pedig addig folytatódik, amíg a nemzeti morálunk egy bizonyos szint fölé vagy alá nem ér. Például Párizs elfoglalásával elég sok nemzeti morált szereztem, viszont ez önmagában nem lett volna elég, szerencsére azonban Párizs miatt Törökország és Bulgária is csatlakozott hozzánk, ami viszont már átlépte a győzelemhez szükséges határt és azonnal véget ért a játék.
Maga az AGE motor inkább az I. világháború előtti háborúkra van kitalálva, de elég jól adaptálták ehhez is. Rászerkesztettek a térképre egy diplomáciai sarkot, ahol minden fél igyekszik maga mellé állítani a még nem hadviselő feleket, és ami nagyon fontos része a Nagy háborúnak. Szintén a térkép sarkában kapott helyet egy mini világtérkép, amelyen a háború Európától távoli eseményeit játszhatjuk le – elvégre ezért nevezik világháborúnak. Illetve a technika vívmányai is megjelennek ebben a változatban, mint amilyen a Zeppelin vagy a repülőgép. Ezeknek az új fegyvereknek a használatát érdemes elolvasni a kézikönyvben, mivel ilyenekkel korábban nem találkozhattunk. Egy nagyon leegyszerűsített tech-tree is került még a játékba, ahol a különböző fegyvernemeink fejlesztéséhez járulhatunk hozzá pénzzel és más erőforrásokkal, így különböző extrákat adhatunk az adott fegyvernemhez.
Az erőforrások nagyon fontosak az összes AGEOD játékban, így ebben is. Megfelelően kell bánnunk erőforrásainkkal és lehetőséget kell biztosítanunk, hogy azok el is jussanak a harcoló csapatokhoz. Ha például egy gyengébb ellenfél elvágja egy nagyon erős hadseregünket a saját ellátási vonalaktól, akkor könnyen le is győzheti. Hasonlóan, ha mi magunk merészkedünk az ellenség mögé kis erőkkel és felszedjük a vasúti síneket, azzal komoly bajba sodorhatjuk ellenfelünket. A másik kulcsfontosságú dolog a szervezeti hierarchia és a parancsnokok. Ugyanis hiába sorozunk be és szerelünk fel hadosztályokat, ha azokat nem megfelelően szervezzük hadtestekbe, hadseregekbe és hadseregcsoportokba. Mert egy sima hadosztály önmagában gyenge, ha viszont kettőt vagy többet egy egységbe pakolunk, akkor sem összeadódik az erejük, mivel a parancsnoklás hiányában büntetőszázalékkal csökken erejük. Hadtestekbe szervezve, megfelelő tábornokokkal már elég jó hatékonyságot mutatnak, de az igazán nyerő formációk a hadseregek, amelyek a hadseregcsoport alá vannak rendelve, amelyektől bónuszokat és tartalékot is kaphatnak a csaták során.
A csatákba nem szólhatunk bele, azokat tábornokaink irányítják. Ha jók a tábornokaink, akkor jól irányítják a hadosztályokat és akár kisebb létszámmal is érhető el siker. Például Horthy Miklós +10%-ot kap, ha könnyű hadihajókkal támad, és +20% esélye van, hogy ő tüzel elsőként. Annyi újdonság van a korábbi AGEOD játékokhoz képest, hogy bizonyos esetekben a csaták előtt is választhatunk követendő taktikát (például a középpel visszavonulást mímelve, a szélekkel bekerítjük a benyomuló ellenséget, illetve ekkor adhatjuk meg a tüzérségi előkészítésünk mértékét is). A csaták elől néha elmenekülnek egységeink, de általában ilyenkor igazuk is van. Néha pedig – és ez különösen jellemző az I. világháború vérszivattyúira – győzelmeink felérnek egy csatavesztéssel, olyan sok katonát veszítünk el.
Játékoknál fontos fokmérő, hogy mennyire gyorsan lehet beletanulni. Nos, a To End All Warsba elég nehéz, mivel rengeteg apróság van, amire figyelni kell. Még akkor is igaz ez, ha a játékos már játszott korábbi AGEOD játékokkal, de persze azért nekik gyorsabb a betanulás. Mindenképpen fontos elolvasni a kézikönyvet, mert a beépített tanítórész tényleg csak a legalapabb dolgokat meséli el. Viszont ha az ember belejön – bár pár aprósággal közben is érhetik meglepetések –, akkor már nehéz abbahagyni. A „csak még egy utolsó kör” szindróma erre a játékra is pontosan passzol. És sajnos ebben a játékban is igaz, hogy egy kör is rengeteg idő. Így csak az kezdjen bele, akinek van ideje egy kicsit jobban elmélyülni egy fergeteges játékban, miközben megismerheti az I. világháború fontos eseményeit, szereplőit. Ugyanis rengeteget tanulhatunk a játékból. Igaz ez annak ellenére, hogy sajnos a francia fejlesztők elég trehányul írták le a magyar helységneveket – és most nem is arra gondolok, hogy Trianon előtt román neve van az erdélyi, illetve szerb nevük a délvidéki településeknek, de számtalan elírástól hemzsegnek a feliratok: Gyöngyös helyett Cyongyos, Hajdúszoboszló helyett Hadju Szbocszlo stb. Persze hasonlókat minden játékban találunk és szerencsére ez nem befolyásolja a játékmenetet. Főleg, ha igyekszünk a frontot minél messzebbre tolni hazánktól...