„Ezekben a napokban a háború bármikor kitörhet... akárhol. Ha a te városod kerül megszállás alá, nem vagy rá felkészülve.” Ezekkel a sokkoló gondolatokkal indít az 11 Bit Studios játéka, amint rányomunk a Survive, mint új játék indítása opcióra a menüben. A lengyel csapat nem titkolt szándéka bemutatni a háborút egy olyan, idáig még keveset látott perspektívából, ahol nem egy elit katonát alakítunk, hanem egyszerű civileket, akik csak a borzalmakat próbálják átvészelni. Amikor megláttam a játékról az első beharangozó videót, tudtam, hogy érdemes lesz rá a jövőben odafigyelni (az pedig csak külön öröm, hogy lengyel barátaink egy nekünk, magyaroknak igazán kedves zenét vágtak be a képsorok alá).

A srácok komolyan veszik a célt, amit kitűztek maguk elé, olyannyira, hogy a játékban a karaktereket is hús-vér emberekről mintázták és animálták. A környezeti elemeket is valós helyek ihlették, és rengeteget beszélgettek például a nem is olyan rég történt dél-szláv háborút megjárt emberekkel. Ennek a realitásnak a következménye az is, hogy nagyon kemény döntésekkel fogunk találkozni, és nem lesznek rá jó vagy rossz megoldások, ahogy a valóságban sincsenek. Megölsz valakit, hogy elvedd a felszerelését és ti túléljetek? Az biztos meg fog látszódni karaktered mentális állapotán. Vagy esetleg feláldozol valakit, hogy elkerüld a még nehezebb, későbbi dilemmát, és ezzel segítsd a többiek túlélési esélyeit? Ez mind csak rajtad áll.

Nekem nagyon szimpatikus volt, amire a készítők fel is hívták a figyelmemet, hogy amint elindítod a játékot nincsen semmiféle tutorial, ami fogná a kezed: már az első perctől kezdve rád van bízva, hogyan élsz túl tizenkét napot (ennyi volt ugyanis a tesztre érkezett előzetes verzióban). Ezzel is azt szerették volna elérni, hogy mindent úgy csinálj, ahogy te csinálnál egy ilyen helyzetben. Persze azért a gyűjthető tárgyakhoz odaírták, hogy mit tudunk velük tenni, de hogy mire, mikor és hol használod fel, az már abszolút rád van bízva. Ebből következően a játék kellemesen nehéz, és nem biztos, hogy mind a három kezdő karakterünk ki fog tartani addig a bizonyos tizenkettedik napig.

A játékmenet két nagy részre bontható. Nappal a mesterlövészek miatt öngyilkosság lenne kimenni, ilyenkor a házat, ahol meghúztuk magunkat „fejleszthetjük”, hogy például ha jönnek a hidegebb napok, ne fagyunk halálra, vagy tudjunk gyógyszereket, fegyvereket és nem utolsó sorban élelmet készíteni. De persze embereinkre is oda kell figyelnünk, mivel csupán fénytől és levegőtől nem laknak jól, fáradnak, ha nem pihennek, és a körülmények miatt könnyen depresszióba eshetnek. Amint viszont leszáll az éjszaka, eldönthetjük, hogy ki maradjon őrködni, ki aludjon, és ki az, aki kimerészkedjen és használható holmik után kutasson. Persze ez ezer és egy veszéllyel járhat, így akár este is meghúzhatjuk magunkat, de ez egyenlő a lassú halállal. Azonban, ha körül is nézünk a környező helyeken, nem hozhatunk el mindent, ugyanis táskánk űrtartalma véges és így nehéz döntéseink csak folytatódnak, hogy mi az, ami a túléléshez feltétlenül szükséges nekünk. Arról már nem is beszélve, hogy ha belebotlunk másokba, ők nem biztos, hogy barátságosan fognak felénk közeledni.

Akik egyetértettek a Valiant Hearts: The Great War cikkem végével, valószínűleg velem együtt nagyon kíváncsiak, hogy mit sikerül még a lengyeleknek kihozni a témából. Mert könnyen elcsúszhatnak, hogyha a játék esetleg unalmassá válik – hiába az élvezetes gyűjtögetés és craftolás, ha nincs mellette egy megfogó történet például.
„A háborúban nem mindenki katona.” – Ez a fejlesztők jelmondata, amihez teljesen hűek kívánnak maradni, ezzel egy nagyon komor, nyomasztó és sötét hangulatú, mégis élvezetes játékot elhozva nekünk nem is olyan sokára, valamikor majd 2014 vége felé.