A Guitar Hero és Rock Band szériák tündöklése és eltűnése után az elmúlt években a zenei ritmusjátékok szerelmesei kénytelenek voltak nélkülözni. Talán egyedül a táncikálós Just Dance, meg a valódi gitárt használó Rocksmith sorozatok maradtak meg ebben a kategóriában a nagy nevek közül. A keletkező űrt pedig a flippereiről megismert Zen Studios próbálta betölteni nemrég a Kickbeattel, amely a korábbi platformok után mostanra már PlayStation 4-re is elérhető.
A hazai Zen játéka azonban egy csavart is hoz a hasonló játékok közé, hiszen valamivel nem árt kitűnni a tömegből. Ez pedig nem más, mint egyfajta verekedős koncepció behozása körítésnek. A kör közepén álló karakterünket itt bizony nem jóbarátok veszik körbe, hanem az adott zeneszám során folyamatosan érkező ellenfelek. Támadóinkat karatemozdulatokkal likvidálhatjuk, ha az iránynak megfelelő gombot nyomjuk meg kontrollerünkön (tehát nincs szükségünk különböző költséges extra vezérlőkre ehhez a játékhoz). Ha nem sikerül kivédeni a támadást, életerőnk csökken. Extra pontokat, valamint plusz egészséget is szerezhetünk, ha egyes ellenfelek feje fölül begyűjtjük azok ikonját – ehhez duplán kell megnyomnunk az adott gombot.
A játékmenet igazából ennyi, a pályákat pedig némi sztori is összefogja, ami annyit tesz, hogy 4-5 dalonként kapunk egy képregényes stílusú átvezető jelenetet, és változik a helyszín. A történet leginkább elborultnak nevezhető: Mr. Halisi meg szeretné szerezni a teljes kontrollt a zene felett, és természetesen őt – és vazallusait – kell legyőznünk a 24 dal teljesítésével. Ha a végére értünk első főszereplőnk, Lee irányításával, szerelmét, Meit választva újabb sztorin mehetünk végig. Ezt követően pedig természetesen újra és újra nekikezdhetünk egy-egy dalnak, a minél nagyobb pontszám elérése érdekében.
A zenei felhozatal leginkább az elektronikus irányt képviseli, erős drum & bass vonallal, némi rock/metal beütéssel, így találunk benne Rob Zombie-t, Pendulumot, Papa Roach-ot és Marilyn Mansont is, de kb. ezekkel ki is merül a szélesebb körben ismertebb nevű előadók listája. Persze erősen szubjektív, hogy egy adott setlist kinek mennyire tetszik (ez már a Guitar Hero játékoknál is így volt, néha egy-egy epizódból jó, ha 4-5 számot ismertem), engem nem fogott meg annyira a választék. Legjobban persze a korábbról már ismert dalokat élveztem, hiszen azoknál valamivel kiszámíthatóbb volt, mikor is kell gombot nyomni.
És ezzel el is érkeztünk a KickBeat gyenge pontjához: még ha úgy is érezzük, hogy sikerült eltalálni a ritmust, akkor se biztos, hogy tökéletes időzítést érzékel a játék. Nem egyszer tapasztaltam, hogy látszólag mindig a megfelelő gombokat nyomtam meg (van, hogy egyszerre kettőt is kell), mégis eltalált a támadók ütése.
A KickBeat egy egész jó alapötletű zenei ritmusjáték, érdekes színt hozva a jelenleg épp viszonylagos elhanyagoltságát élő műfajba. Azonban a dalválaszték úgy gondolom, sokaknak nem fogja elnyerni a tetszését, a néha pontatlannak tűnő irányítás pedig bosszantó lehet, ha valaki a minél magasabb pontra hajt. De legalább látványosabb az egész, mint amikor csak egy sávon csúsznak a színes korongok.
