Talán nem túlzás azt állítani, hogy a 30 éve megjelent Elite minden sandbox játékok atyja. A készülőfélben lévő új rész pedig minden eddigi próbálkozást igyekszik felülmúlni ebben a műfajban: az egész ismert galaxist bejárhatjuk, ez pedig mintegy 400 milliárd csillagot jelent. Ha megnézitek a képeken a „tájat”, azok a fehér pöttyök mindegyike egy-egy csillagot jelöl, amelyeket majd felkereshetünk a végleges verzióban... A béta verzió, amelyet szerencsém volt kipróbálni, egyelőre egy „mindössze” 37 fényév átmérőjű területen zajlott, illetve zajlik még most is. Ez is már elképesztően hatalmas terület, ugyanis minden távolság valós – kilométert, mint mértékegységet maximum dokkolás előtt fogunk látni, amúgy fényévben, fénymásodpercben fogunk méricskélni. Tulajdonképpen ezzel nyűgözött le leginkább a játék, ugyanis rendkívül hitelesen mutatja meg, milyen hatalmas galaxisban élünk (és mi milyen pici porszemek vagyunk).
De térjünk rá magára a játékra. Az oktatómód sokat nem árul el, tulajdonképp csak az alapvető űrhajózási tudnivalókat (felszállás, dokkolás, harc) magyarázza el, aztán ahogy rákattintunk az új játék kezdésére, egyből a mélyvízben találjuk magunkat. Van egy alapszintű hajónk, némi kezdőtőkénk, és onnantól ránk van bízva, mit csinálunk. Zsoldos munka? Futárkodás? Nem gond, az űrállomások hirdetőtábláit böngészve mindig akad valaki, akinek pont egy olyan űrvagányra van szüksége, mint mi. Kalózkodás? Semmi gond, kicsit el kell távolodni a rendfenntartó erőktől, aztán lehet a civileket, vagy akár a többi játékost is megtámadni, kifosztani. Bányászat? Megfelelő felszereléssel irány a legközelebbi aszteroidamező, aztán lehet reménykedni, hogy amit találunk, azt jó pénzért tudjuk elpasszolni. Kereskedelem? Nem probléma: a galaxis térképén remekül nyomon követhetőek a kereskedelmi útvonalak, és némi kutakodással és szerencsével kideríthető, mit hol érdemes vásárolni és profittal eladni – de érdemes észben tartani, hogy semmi sem tart örökké, a gazdaság változik... Ennek ugyebár egy speciális, busásan jövedelmező formája a csempészet: tiltott áruk szinte mindenhol vannak, és olyan vevők is, akik a tilalom ellenére szeretnének ilyen árukhoz jutni. Az pedig, hogy mi tiltott, rendszerről rendszerre változhat, így akár legálisan is hozzá lehet jutni fincsiségekhez... Kell még folytassam? ;-) És persze ott lesz majd a felfedezés is, ugyanis kellemes összeg ütheti markunkat, ha ismeretlen rendszereket, bolygókat térképezünk fel – márpedig 400 milliárd csillag között lesz ismeretlen is bőséggel...
A pénz márpedig kelleni fog, hiszen a kezdő járgány nem éppen egy csillagromboló... A végleges változatban mintegy 20 hajó lesz elérhető, amelyek közt vegyesen lesz harci gép és teherszállító – ez utóbbi is felfegyverezhető, természetesen. Ha esetleg megsemmisül és telik rá, kedvezményesen vásárolhatunk egy ugyanolyan hajót ugyanazzal a felszereltséggel, mint amit elvesztettünk. Persze ha van másik, nem muszáj élni az ajánlattal – ha pedig nincs, és a számlánk sem roskadozik a rajta lévő pénztől, akkor marad a kezdő, ingyenes Sidewinder. Minden hajó természetesen spécizhető, csak rajtunk múlik, milyen fegyverzettel, hajtóművel, páncélzattal, pajzzsal, generátorral és így tovább.
Ha már itt tartunk, essen pár szó az űrcsatákról is. Ha épp hiperűrugrást végzünk, ott egyedül vagyunk, nem támadhatnak meg. Ez viszont nem érvényes a bolygóközi utazásra használt supercruise-ra (így lehet fénysebesség felett utazni), onnan ki tud emelni bárki minket. Érezhetően másként viselkednek az egyes hajók, és a manőverezés sem szimpla joystickrángatás: hajónk manőverező-képessége például a sebességétől függ. Ezen kívül a fegyverek túlmelegedhetnek; először a pajzsot kell leszedni ahhoz, hogy magában a hajóban tudjunk kárt tenni (és ez ránk is igaz); a generátor által szolgáltatott energiát mi oszthatjuk szét tetszőleges arányban a pajzsgenerátor, a fegyverek és a hajó egyéb rendszerei között. Az MI jól harcol: próbál mögénk kerülni vagy épp szemből támadni, aszteroidamezőben a sziklák között manőverezve próbál lerázni – szóval már most sem rossz, sőt! Persze a többi játékos már más tészta... Erről jut eszembe, azt még nem is említettem, hogy kétféleképp játszhatjuk a játékot. Alapesetben gyakorlatilag egy MMO az Elite: Dangerous, azaz a többi játékossal együtt repkedünk az univerzumban, és akár csapatokat, klánokat is létrehozhatunk. Akik viszont jobban preferálják a gépi ellenfeleket és forgalmat, ők szóló módban is indíthatnak új játékot.
Ami a grafikát illeti, a készítők gyakorlatilag a 30 éves designt álmodták újra HD-ben, emiatt elsőre furcsának tűnhet a sok szögletes hajó és űrállomás. Szerintem remekül néz ki ez így: kétségkívül egyedi és felismerhető a látványvilág. A bolygók, napok is gyönyörűek, az pedig főleg elképesztő látvány, ahogy egy gyűrűvel rendelkező bolygó felé közelítve láthatóvá válik, hogy a gyűrű sziklákból, aszteroidákból áll – és ebbe bele is repülhetünk! A napoknál pedig érdemes vigyázni: ugyan ingyen üzemanyagot tudunk belőlük nyerni, de ha sokáig vagyunk a közelükben, túlhevítheti, megrongálhatja a hajót (akár el is pusztíthatja így).
Ugyan még akad reszelnivaló a játékon, de ez inkább már csak a finomhangolásról szól – a 3.03-as verziószámú béta stabilan és gyorsan futott a gépemen. Öröm látni, hogy egy újabb kickstarteres projekt lett sikeres és került végre a megjelenés közelébe: december 16-ától lesz kapható. Mindenképp ajánlott kipróbálásra, megvételre.
