Ahogy legutóbbi élménybeszámolóm végén jeleztem, a Call of Duty: Advanced Warfare egyszemélyes kampánya után elmélyültem a játék erősebbnek szánt oldalába, a többjátékos módba. A kampány kifejezetten kellemes csalódás volt az előző évekhez képest, kellően hosszú és érdekes történetet kaptunk. De mindenki tudja, hogy a Call of Duty szériát a multiplayer rész viszi el a hátán évről évre. Így terveztek a Sledgehammer Gamesnél is, ahol három évük volt arra, hogy a Raven Software segítségével új színt vigyenek a már jól ismert sémába. Ment is a fogadkozás, hogy itt bizony kérem reform lesz. Nem lett. A fejlesztők ugyanis a multiplayer mód esetében kifejezetten biztonsági játékot játszottak, vagyis alig változtattak valamit a már jól ismert játékmeneten.
A többjátékos módot két részre bonthatjuk: kooperatív (Exo Survival) mód és hagyományos kompetitív mód. A kooperatív rész ezúttal a zombis-űrlényes témát hivatott leváltani, így ezúttal egyszerű katonák ellen kell majd helytállnunk. Nem kapunk hozzá semmilyen extra kerettörténetet sem, hiszen mindössze annyit közölnek velünk minden party elején, hogy ellenséges egységek közelednek pozíciónk felé, de támogatásra ne számítsunk, vagyis tartsunk ki minél tovább. Ezután hullámokban, vagyis körökre osztva érkezik az ellen, hol egyszerű katonák, hol K9-esek, hol drónok formájában. Persze, minden egyes kör egyre nehezebb, egyre több és keményebb katona érkezik, mi pedig legfeljebb négyen lehetünk ellenük. A pályákon találunk két állomást is, ahol két kör között fejleszthetjük fegyverzetünknek és exo-páncélunkat a csaták során szerzett pontokért cserébe. Háromféle páncél közül választhatunk: könnyű, nehéz és specialista. Ez nemcsak sebességünket és pajzsunk erejét, de használható fegyvereinket is meghatározza, de szerencsére bármikor szabadon válthatunk közöttük a megfelelő kioszknál.
A kooperatív mód ideig-óráig szórakoztató tud lenni, főleg, ha sikerül barátainkkal együtt nekivágnunk, de sajnos túl sok változatosság nem jellemzi, így hamar unalmassá válik.
Ehhez képest a kompetitív mód már sokkal tartalmasabb, mondhatni ez adja a játék igazi lényegét. Sok játékmód és elegendő pálya várja a játékosokat, csak épp túl sok újdonságra ne nagyon számítson senki. A játékmenet tökéletesen megegyezik a korábbi részekből ismerttel, mindössze néhány kisebb változtatást és újítást vezettek be a fejlesztők.
Mielőtt belevetnénk magunkat a játékba, megalkothatjuk karakterünket. Persze nem The Sims mértékű szerkesztésről van szó, mindössze néhány előre generált arc közül választhatunk. Emellett beállíthatjuk a ruházat és a páncél néhány paraméterét, szintén előre adott elemekből válogatva. Ahogy fejlődünk a játékban, újabb és újabb ilyen elemek kerülnek a repertoárba. Ugyanitt találjuk az embléma- és dögcédula-szerkesztőt is, ami szintén tökéletesen ugyanúgy működik, mint az előző részekben.
Összesen tizenhárom (plusz egy a Season Pass előfizetőknek) pálya került az alapjátékba, amelyek között találunk az egyszemélyes kampányból származó helyszínt és attól teljesen független terepet is. Szerencsére ezek egész változatosak lettek, a havas környezettől kezdve a biológiai kutatóállomáson keresztül egészen a tengerpartig, de találunk köztük a dzsungel mélyén megbújó ősi romokat és egy vulkán kürtőjének peremén felállított bázist is. A pályák mérete nagyjából egyforma, és felépítésüknél arra is figyeltek, hogy ugyanannyi szabad és fedett rész legyen. Érdekesség, hogy néhány pálya meg is változik a meccsek alatt. Na nem dinamikusan lerombolható környezetről van szó (a játék továbbra is maximálisan statikus, a házakat atombombával sem lehet elpusztítani), hanem a Battlefield 4 Levolution rendszeréhez hasonló, egyszeri változásról. Ilyen például a Defender címet viselő pályán érkező cunami is, amely a pálya vízparti, alacsonyabb részét árasztja el. A korábban szárazföldi terület onnantól víz alatt marad, amelybe ugyan beleugorhatunk, de alapvetően beszorítja a játékosokat a felsőbb területekre. A vulkános pályán persze a vulkán készül kitörni, de ez leginkább gázfelhők formájában nyilvánul meg.
Fegyverek terén kellemesen bő a kínálat, de nem kell több száz különféle stukkerre gondolni. Minden kategórián belül öt-hat fegyver oldható fel, amelyekhez eltérő számú kiegészítőket (célzószerkezetek, válltámasz, hangtompító stb.) is szerezhetünk – annak függvényében, hogy mennyit és hogyan használjuk a fegyvert. Ez mind-mind a korábbi részekből megszokott módon működik. Karakterünk szinteket lép, ezzel új fegyvereket és kiegészítőket, új perköket és scorestreakeket old fel. A fegyverek pedig önmagukban fejlődnek. A perkök mellett újdonságként megjelentek az exo-abilityk, vagyis választhatunk, hogy páncélunk milyen plusz, ideiglenes képességgel ruházzon fel minket: plusz életerő, pajzs, láthatatlanná válás, gyorsabb mozgás, halkabb léptek, de akár ugrás után még lebeghetünk is egy rövid ideig.
A játékmenetet érintő másik újdonság is a páncélokhoz köthető: általuk sokkal nagyobbakat ugorhatunk, valamint hirtelen irányváltásokra is képesek leszünk. Ezek azonban messze nincsenek akkora hatással a játékra, mint azt a fejlesztők korábban állították. Mindössze egy árnyalattal közelebb kerültek a partik az egykori Unreal Tournamentes és Quake-es meccsekhez (a fura lézerfegyver pedig csak rátesz erre egy lapáttal).
A Call of Duty: Advanced Warfare többjátékos módja kissé „a tegnapi film ismétlése” érzést keltett bennem. Amennyire igyekeztek belénk sulykolni, hogy végre eljön a nagy forradalom, annyira kaptuk meg tök ugyanazt, amit már a Ghostsban és a Black Ops 1-2-ben megismerhettünk. Persze kaptunk mellé exo-páncélokat, amelyekkel még árkádosabbá vált a játékmenet a hatalmas ugrálásokkal, de lényegében minden más elemmel már találkoztunk korábban. Mindezzel tényleg nem lenne semmi bajom, hiszen évről évre jól elszórakozom (néhány hónapig) az aktuális CoD epizódok multijával, ha éppen nem akarták volna mindenáron elhitetni velem előzetesen, hogy reformnak leszek szemtanúja. Nem lettem, nagyon nem. Ez kérem ugyanaz a Call of Duty többjátékos mód, amely már szinte a könyökünkön jön ki. Más kérdés, hogy ezt lehet pozitívumként is nézni: a rendszer kiforrott, mindenki jól ismeri, nem kell elölről megtanulni semmit. És végül is a focis játékokban is minden évben ugyanazt kell csinálni, mégis sikeresek...
