Immáron tizedik éve tart milliókat fogva a Blizzard legnagyobb aduásza, a World of Warcraft. Elmondható, hogy máig az egyik legsikeresebb MMORPG a játékpiacon, amely képes volt kiállni az idő próbáját. Megjelenése óta rengeteg játékos csatlakozott ahhoz a hihetetlenül változatos és olykor komor fantasy világhoz, amelyet a Warcraft című stratégiai játékok alapoztak meg. Azonban ahogy az lenni szokott, a változás szele nem kerülte el ezt a játékot sem. Sorra jöttek a kiegészítők, amelyek temérdek új tartalommal kápráztatták el a Warcraft univerzumának szerelmeseit, hol jobban, hol kevésbé. Az utóbbi években azonban nem minden újítás és változtatás aratott osztatlan sikert a rajongók körben. Már a 2010-es, Cataclysm című kiegészítőnél érezhető volt, hogy sokan elpártoltak a játéktól, köszönhetően a tartalmi és játékmechanikai változtatásoknak, ám az igazi „hanyatlást” a két évvel ezelőtti Mists of Pandaria hozta el. Sokan – többek közt jómagam is – érezték úgy, hogy ez a világ szép, új, meg minden, de valahogy ez már nem az a WoW, amit megszerettek. Ezt az elégedetlenséget pedig már kénytelenek voltak észrevenni a Blizzard illetékesei is, és úgy döntöttek, megpróbálnak visszahozni valamit a jó öreg World of Warcraft régi, tűzzel-vassal kovácsolt világából, s így megszületett a Warlords of Draenor.

Történetünkben kicsit visszautazunk az időben. Pontosabban loholunk a drágalátos ork hadvezér Garrosh Hellscream nyomában, aki úgy döntött, hogy sci-fi filmeket megszégyenítő módon időutazásba kezd az ork és draenei őshazába, Draenorba. Célja megakadályozni apját, Grommash Hellscreamet abban, hogy lepaktáljon a Burning Legionnel, és eme célját sikerrel el is érte. Ennek következményeként Grom megalakította a Vashordát, amelyben összekovácsolta a vérszomjnak magukban teret engedő ősi orkklánokat egy óriási hódító gépezetté, amelynek célja nem kevesebb, mint rabigába dönteni Draenor és Azeroth szabad népeit.

Itt csatlakozunk mi be a játékba az előzőleg kilencvenes szintre feltornászott, vagy éppen instant felhúzott karakterünkkel. Szembetűnő újítás, hogy a játék ettől a ponttól sztorialapú küldetések hadát tárja elénk. Ezek segítségével megismerkedhetünk az összes új területen kialakult vagy kialakulóban lévő konfliktussal, a különböző ork/draenei klánokkal és vezetőikkel. A fejlesztőcsapat próbálta minél interaktívabbá tenni a történéseket. Sokkal több párbeszédet kapunk (bár még mindig nem eleget), és minden terület sztorivonalát befejezve átvezető videókat, amelyek bizony kifejezetten epikusra sikerültek. Ilyesmi persze már jelen volt a Mists of Pandariában is, de valahogy most mégis nagyobb hangsúlyt fektettek rájuk, és hatásuk is jobban érvényesül.

Hatalmas újítás a garrison, vagyis saját kis erődítmény építésének lehetősége, ami szintén egy quest-sor teljesítésével válik elérhetővé. Be kell vallanom, amikor először hallottam erről a lehetőségről, meglehetősen szkeptikusan álltam a dologhoz, ám így látva az eredményt változtatnom kell a véleményemen. A fő erődítmény Frostfire Ridge-ben kap helyet, ha horda oldalon harcolunk, és Shadowmoon Valley-ben, ha alliance oldalon. Utazásaink során minden terülten, ahol megfordulunk, felállíthatunk amolyan előőrsöket, ahol küldetéseket teljesítve új tervrajzokhoz, segítőkhöz juthatunk. Segítőinket eltérő hosszúságú és nehézségű missziókra küldhetjük, amelyek teljesítése után tapasztalati pontot, aranyat vagy hasznos felszerelést zsákmányolhatunk. Ahogy bérenceink fejlődnek, úgy válnak egyre keményebb kihívások elérhetővé, amelyekért a jutalom is kecsegtetőbb.

A megfelelő építmények kombinálásával szakmákat is húzhatunk. Minden kézműves kunyhóban napi munkafeladatokat adhatunk az ott dolgozóknak, amikhez az alapanyagot Draenor világából kell beszereznünk. Ez azért nagyszerű, mert ha a hagyományos módon húztunk eddig szakmát, akkor most egy vagy akár két másikat is betudhatunk melléjük. Építményeinket és a katonáinkat persze fejleszthetjük is, így sorra új lehetőségek nyílnak meg előttünk, egész addig, amíg már minden helyet fel nem használtunk. Egy szó, mint száz, a garrison rendszert sikerült jól megvalósítani.

Mint ahogy várható volt, az aktuális frissítés hozta magával a szokásos bővítéseket is. A szinthatár százra emelkedett, és így új képességpontok és varázslatok váltak elérhetővé.
A területek, és maga Draenor világa lenyűgözőre sikerült. Rengeteg érdekes élőlény gazdagítja a helyet, amiből látszik, hogy ha nagyon akarnak a Blizzard fejlesztői, tudnak még kreatív ötletekkel előrukkolni. Az új helyszínek közt imitt-amott elég éles a kontraszt. A legszembetűnőbben ez talán Frostfire Ridge fagyos, néhol lávafolyásokkal tarkított pusztasága és Gorgond trópusi jellegű dzsungelei közt jelenik meg.
Érdekes és hasznos plusz még az úgynevezett premade group funkció is. Ennek segítségével csapatot toborozhatunk küldetésekhez, elitek legyűréséhez, PvP célokra vagy akár a hagyományos insták teljesítéséhez is, különböző előre beállítható feltételek alapján. Kiváltképp hasznosnak találtam ezt a kis eszközt, amikor háromfős elitek megkeresése és likvidálása volt a cél.

Alaptulajdonságaink is átestek némi ráncfelvarráson. Eltűnt például az expertise és a dodge, amelyek helyett kapunk más, jellegükben komplexebb statokat, mint mondjuk a multistrike, amely esélyt ad egy képességnek, hogy még egyszer sebezzen vagy gyógyítson 30%-os hatékonysággal, vagy a versatility, amely sebzésünket, gyógyítóképességünket növeli, ugyanakkor a kapott sebzést kisebb mértékben csökkenti stb.
A felszereléseken található statok is némiképp szolidabbá váltak. Ez a hír kiváltképp örömmel töltött el, mivel a Mists of Pandariában megszokott millió közeli életerőpontok és többszázezres sebzések káoszában némiképp elveszettnek éreztem magam.

Habár a fent említett változások óriási kreativitásról próbálnak tanúbizonyságot tenni, tudnunk kell, hogy minden éremnek két oldala van. Akárhogy is próbáltam elnyomni magamban a gondolatot mindig visszajutottam oda, hogy bizony ezen ötletek nagy részét én már valahol láttam. Mondani szokás, hogy nem szégyen lemásolni az ötleteket, ha azt jól csináljuk, vagy teszünk hozzá valami egyedit. Ezt kérem a Blizzard is szem előtt tartotta. A harcrendszer változásai némiképp a WildStart tükrözik, és az erődítmény alapötletével is találkozhattunk már más programoknál, még ha kicsit eltérő formában is.
Egy pillanatra visszatérve a küldetésekre elmondható, hogy a történeteket végigvivő missziók néhol egész izgalmasra sikerültek, de sajnos még mindig dúskálunk a már unalomig ismert questekben. Gondolom már mindenki kitalálta, hogy az „ölj meg hat disznót” és „hozz vissza tíz bundát” jellegű dolgokról van szó. Ez az egyik olyan pont, amin úgy látszik, teljes mértékben soha nem fog túllépni a World of Warcraft.
Negatívumként említhető még a játék döcögős elstartolása is. Talán már nem is hat újdonságként a tény, hogy minél nagyobb hévvel harangozza be egy termékét a Blizzard, annál nagyobb lesz az indulás utáni káosz, gondoljunk vissza csak a Diablo III-ra. Ez pedig nem történt másképp a Warlords of Draenorral sem. Bár a cikk megjelenésére már normalizálódott a helyzet, pár napig kínszenvedés volt az egész a folytonos szétkapcsolási és lag problémák miatt. Lehet, hogy nem kéne ezt negatívumnak felfogni, vagy fennakadni rajta, de személy szerint egy P2P játéknak ezt nehezen tudom elnézni. Végül pedig megemlíteném a kisebb bugokat is, amelyek még mindig jelen vannak Draenor világában, így törve némi borsot a világot megmentő játékos orra alá.

Vegyük górcső alá kicsit a körítést is. Sajnos azt bármennyire is vártuk, új, látványorgiát eredményező grafikus motort ezúttal sem kaptunk. Kárpótlásként a régi jó öreg engine esett át egy kis plasztikázáson. A reklámkampány egyik fő motívuma a karakterek újramodellezése volt. Nos, igen, ez mind meg is valósult a Warlords of Draenorban ám azt kell hogy mondjam, túl sokat nem dobott a látványon. Tény, hogy némiképp szebbé varázsolták az egyes fajokat, és csiszoltak a textúrákon, de játék közben én, mint veterán játékos nem igazán láttam olyan szignifikáns különbséget, hogy azt mondhassam „Uram atyám, micsoda technikai fejlődés!”. Mindezek ellenére a játék valamelyest szebb lett. Draenor színpompás dzsungeljei, fagyos pusztaságai és egzotikus állatvilága képesek voltak elvarázsolni, szinte magába szippantani. Újra hatalmába kerített az érzés, hogy ez bizony sokkal inkább a World of Warcrafthoz illő környezet, mint amilyen Pandaria volt.

Hanghatások tekintetében ugyanakkor jár a csillagos ötös. A zenék fantasztikusak, ahogy azt vártam, most sem hazudtolta meg magát a Blizzard ezen a téren. A területenként és helyzetenként változó melódiákra abszolút nem panaszkodhatunk. Illenek az adott környezethez, és az újak mellett találkozhatunk pár ismerős dallammal is. A karakterek szinkronjait is nagyon eltalálták, amelyeket főleg az átvezető videók alkalmával van lehetőségünk jobban megfigyelni. Minden új és régi játékosnak csak ajánlani tudom, ha mindig nem is, de legalább egyszer hagyják bekapcsolva a hangokat, mert garantáltan nem fognak csalódni.

Összegezve elmondható, hogy a Warlords of Draenor egy egész jól megkreált kiegészítője a már amúgy sem szegényes World of Warcraft univerzumnak. Kiválóan alkalmazza a kölcsönvett ötleteket, amelyekkel igazi vérfrissítése a szériának. Rengeteg új és már ismerős karakter, kihívás és felfedezni való vár mindenkit, aki a csábításnak engedve beleveti magát Draenor ősi és lenyűgözően megalkotott világába.