26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Előzetes

Alone in the Dark: Illumination zárt béta

Első pillantásra nem ugyanolyan egyedül lenni a sötétben, mint régen.

Írta: gregmerch 3 hozzászólás

1992-ben az akkor magát még „ambient survival horror” jelzővel illető Alone in the Dark megteremtett – illetve beharangozott – egy azóta kultikus magasságokba emelkedett játékstílust. Ez volt minden idők első háromdimenziós horrorjátéka (amelyet a Guinness Rekordok Könyve is elismer), és az H. P. Lovecraft munkásságán alapuló alkotás egy szempillantás alatt ejtette rabul az addig leginkább a Prince of Persia és az Another World által fémjelzett akció-kalandjátékok rajongóit. Jómagam is közéjük tartoztam, így Edward Carnby kisvártatva trilógiává bővülő rémtörténeteit nem egyszer játszottam végig, és azok mind a mai napig legnagyobb kedvenceim közé tartoznak. Az őstrilógiát két újabb rész követte, amelyek az 1920-as évekből modern környezetbe helyezték át a „természetfeletti magándetektív” ténykedését, ám 2008 óta újabb epizód nem látott napvilágot a neves szériában. Aztán tavaly augusztusban bejelentették hivatalosan is a Pure FPS boszorkánykonyhájában már javában készülő legújabb folytatást. Ez a rész legnagyobb újításként maximum négyfős csapatok számára optimalizált kooperatív többjátékos módot hivatott hozni a szériába, ám társak híján egymagunk is nekivághatunk a sötétségnek. Az elmúlt néhány napban az előrendelőkkel együtt a sajtó képviselői is kipróbálhatták a program egyjátékos módjának egy kisebb szeletét, én pedig a következő bekezdésekben ezen bétateszt során szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek.

Alone in the Dark: Illumination zárt béta

A sztori az 1994-es harmadik részhez hasonlóan ezúttal is egy „szellemvárosba” kalauzol el bennünket. A virginiai Lorwich egykor virágzó, békés bányászkolóniáját egy rejtélyes áradás temeti hullámsírba. A lakosságot evakuálják, így az évek óta néptelen városka egyetlen lakója az a misztikus, fekete ködszerű valami, amely a legkülönfélébb alakot tudja ölteni, és amelyet mindenki csak a „Sötétség” néven tart számon. Ide érkeznek Edward Carnby és/vagy Emily Hartwood (az eredeti ’92-es játék, illetve Carnby esetében valamennyi eddigi epizód főszereplőinek) egyenes ági leszármazottai, akik mellé további két, ilyesfajta gyökerekkel nem rendelkező karakter társulhat, maximum négyre bővítve a településen ülő átok felderítésére induló csapatot. Mind a négy karakter különböző osztályba tartozik, így más és más fegyvereket, valamint képességeket alkalmaznak. A zárt bétateszt során a város tárnáit járhattuk be, összesen négy pályán keresztül, és a választható szereplők közül a vadásszal (ő Carnby rokona) próbálhattunk szerencsét.

Alone in the Dark: Illumination zárt béta

Ami mindjárt az első próbálkozáskor kiderült számomra, az a játék valóban kooperatív módra való kiélezése volt, amelyet egyébként a pályaszerkesztés is erősen alátámasztott. A tesztfázis során csupán egymagunk vághattunk neki Lorwich elhagyatott létesítményeinek, aminek valamennyi helyszínen kezdetben igen gyors elhalálozás lett a vége. Mindegyik szintet egy amolyan „safehouse”, illetve jelen esetben inkább „safe room” jellegű helyen kezdjük el, ahol rendesen feltankolhatunk mindenféle lőszerből, gyógyítócsomagból és egyébből. Ezek a szobák egyszersmind az előző pálya céljai is, tekintve, hogy rendszerint egy-egy ilyenbe kell eljutnunk az adott szint végén. Amint kilépünk, igen rövid időn belül minden irányból körülvesznek bennünket a sötétség teremtményei, amelyek a legkülönfélébb zombi, szellemkutya és egyéb pokolfajzat alakját ölthetik magukra.

Alone in the Dark: Illumination zárt béta

A béta során kipróbálható vadász karakter leginkább a sorozatlövő stukkerek mestere, így felszerelésének nélkülözhetetlen részét képezik a zseblámpával felszerelt AK-47-esek és egyéb géppuskák. Mindennek ellenére valamiért nemigen voltak hajlandóak az egyes rám rontó dögök elhalálozni, még ha a fejüket vettem is célba. Ha pedig a közelembe értek – rendszerint nem egyedül –, akkor már sajnos sejteni lehetett a közelgő szomorú véget. Teljesítményünkről egyébként pontos statisztikát vezet a program, így rendre végignézhetjük viselt dolgaink lajstromát egy-egy újrakezdéskor vagy továbblépéskor. A kezdeti sikertelenségen leginkább azzal tudtam javítani, ha tisztes távolban tartottam magamtól a dögöket, akiket így viszonylag egyszerűbben el tudtam tenni utamból. A menekülés rövid ideig szintén üdvös megoldást jelentett, de mivel a vérünkre szomjazó fattyak mindenhol jelen voltak, előbb-utóbb a „cseberből vederbe” kezdetű frappáns szófordulattal illethettem csupán próbálkozásomat. Amennyiben társaink (boszorkány, pap és mérnök) is akadnak majd, remélhetőleg jóval nagyobb sikerrel leszünk úrrá a ránk törő túlvilági létformák okozta nehézségeken.

Alone in the Dark: Illumination zárt béta

A játék alatt az új, Unreal 4-es motor teljesít egyelőre nem túl ütős szolgálatot (legalábbis a bétateszt alapján erre a következtetésre jutottam). A képi világ érezhetően nem volt még a végleges, maximálisan kidolgozott állapotában, amelyet a viszonylag csekély beállítási lehetőség is alátámasztott. Végeredményben, ha nem is volt kifejezetten ronda a játék, nem festett jobban egy jó pár évvel ezelőtti, előző generációs konzolra írt programnál. Az azonban már most is kiderült, hogy a fények és az árnyékok, illetve az egyéb effektek igen mutatósak lesznek, ha majd elkészül a végleges változat – legalábbis a grafikus engine-ben rejlő potenciál nagyon is látszott az egyelőre viszonylag kopottas megjelenítés ellenére. A hanganyag ellenben már most is meglehetősen baljósan szólt, még ha szinkron helyett csupán egy-egy rövid ismertető volt olvasható minden szint elején. A térhatású akusztika remek szolgálatot tett a sötét tárnákban minden irányból felénk tartó ocsmányságok észlelésében, amely valamelyest javított az egyébiránt nem túl szerencsés módon megoldott, kicsit talán túl közeli, váll fölötti kameranézet hiányosságain. Így is akadt olyan eset szép számmal, amikor nem látva, merre is tartok, nemes egyszerűséggel zsákutcába hátráltam, ahonnan legtöbbször teljesen feltöltött muníció- és fegyvertáram sem mentett meg. Az sem volt szerencsés, hogy amennyiben menet közben akartam előre szegezni a puskára szerelt lámpát, valamiért nem sikerült, csak ha megálltam közben egy pillanatra.

Alone in the Dark: Illumination zárt béta

Az Alone in the Dark széria legújabb epizódjának, az Illuminationnek zárt bétatesztje igen vegyes érzéseket hagyott bennem. A program egyfelől, körítése és díszletei folytán azonnal némi nosztalgikus érzéssel töltött el, amelyet viszont ellensúlyozott a sok frusztráció, amit az egymagamban való bóklászás során elért gyakorta vajmi kevés siker okozott. Remélhetőleg többedmagunkkal nekivágva már könnyebb lesz a jól érezhetően kooperatív módra kihegyezett játék teljesítése. Ami még kicsit megkeserítette a szám ízét, az a manapság sajnos elfogadottá vált akcióorientáltsága volt ennek a stílusteremtő, a klasszikus túlélőhorror műfaját megalapozó sorozatnak. Ez a törekvés a legutóbbi epizód esetében is érezhető volt már, a legújabb iterációból eddig látottak alapján azonban most egyértelműen átveszi az uralmat a régimódi, felfedezésen alapuló játékmenet felett. A grafikai és egyéb hiányosságokat egyelőre betudom a játék készültségi fokának, azonban annyit feltétlenül megjegyeznék, hogy bizony nagyon is van még mit csiszolni ezen a téren (is) a programon a kiadás előtt. Remélem, így is lesz, és ismét egy hamisítatlan Alone in the Dark élménnyel leszünk gazdagabbak a fent leírtakhoz képest talán kicsit korainak tűnő megjelenéskor. Ámen.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

További képek

  • Alone in the Dark: Illumination
  • Alone in the Dark: Illumination
  • Alone in the Dark: Illumination
  • Alone in the Dark: Illumination

Alone in the Dark: Illumination

Platform:

Fejlesztő: Pure FPS

Kiadó: Atari

Megjelenés: 2015.

» Tovább a játék adatlapjára

gregmerch

gregmerch
Amióta az első kvarcjátékát meglátta kb. 6 éves korában, mindennél jobban érdekelték az elektronikus játékok. 2010 óta árasztja el cikkeivel a magazin oldalait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Hofi
Hofi [1576]
Ez már rég nem Horror-kalandjáték, hanem TPS hent. Egy gifts-es oldalon megnyertem steam-re, de egy nagy nulla a játék eddig. Hasonló mint a zombis FPS darálások.
PanzerWolf
PanzerWolf [2139]
Igazad van.Nekem mai napig az első része a NAGY kedvenc!Mai napig végigviszem mentés nélkül.Volt olyan,hogy egy nap 3x végigjátszottam annyira imádom. :) Pl azt felújíthatták volna nyugodtan.Ennek már semmi köze a régi játékokhoz.Sajnálom,hogy így elrontják ezt a klasszikus stílusteremtő játékot.A Resident Evilt én a 3. részig szerettem.Utána már nem az volt szerintem aminek lenni kellett volna.
balays82
balays82 [14276]
Négy fős kooperatív játékmódra kihegyezni egy olyan játékot, aminek az a címe, hogy Egyedül a sötétben. Nem is tudom, elsőre nem túl okos ötlet. Az Alone in the Dark számomra valahol az Atari vergődésének leképeződése. Sem a kiadó, sem pedig a sorozat nem találja a helyét, mi meg leginkább azon csodálkozunk, hogy miért létezik még egyáltalán bármelyik is. A Resident Evil modernizálása sem sikerült valami fényesre a rajongók többségének véleménye szerint, de ez sehol nincs ahhoz képest, ami ezzel a sorozattal történik.
Ami számomra még furcsa, hogy a fejlesztők egyelőre mennyire nem tudnak bánni az Unreal Engine 4-el, de persze az is igaz, hogy igazán értő kezek közé még nem is került a motor.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (3 db)