Még réges-rég, 2004-ben (huh, de régen volt már...) ismerkedtem meg Sid Meier nevével a feldolgozott Pirates! kapcsán. Eltelt azóta jó pár év, de Meier úr töretlenül folytatja azt, amit valaha elkezdett: olyan minőségű játékokat adni nekünk, játékosoknak, amiket nem lehet könnyedén elfelejteni. Jelen cikkem alanya, a Starships (egy kis ugrás a Karib-tengerről a világűrbe) a tavaly megjelent Civilization: Beyond Earth univerzumában játszódó, azt kiegészítő, de mégis különálló alkotás.
Ha valaki nem ismerné a fent említett címet, előbb a nagytestvérről ejtenék pár szót. Amikor megjelent a Beyond Earth, hozott magával pár újítást a Civilization szériába, amikből a legnagyobb a jövőkép és az idegen bolygó meghódítása volt. Kezdéskor kiválasztottuk szponzorunkat, majd jöhetett is a „partraszállás”. Persze hamar rá kellet ébrednünk, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert amelyik bolygó lakható, ott bizony életnek is lennie kell, így el kellet döntenünk, hogy milyen telepesek leszünk: véreskezű konkvisztádorok, akik teljesen eltörölnek mindenféle idegen létformát (persze csak az emberiség védelmében), vagy választhattuk a békésebb utat, és juhászként terelgethettük az idegen mantikórokat. Ha meg a helyiekkel elintéztük a bevándorlási problémákat, még mindig ott volt a fránya emberi természet, miszerint nehezen férünk meg egymás mellet, és kezdődhetett a csetepaté az utánunk érkező, más-más szponzorok alá tartozó emberekkel. Valami azért mégis hiányzott az űrutazás korszakában játszódó Civilization részből, mégpedig pont az űrutazás. Habár egy idegen bolygón játszódott a játék, nem volt lehetőségünk űrutazásra alkalmas hajókat építeni, és azokkal átugrani a szomszédos bolygókra teázni egyet, na meg hogy persze szépen elfoglaljuk azokat is, jó telepesek módjára.
Ezt hivatott pótolni a kisöcsi, a Starships. A játék a Beyond Earth történetét viszi tovább, miszerint az emberiség, miután meghódította új otthonát, felkerekedett, hogy alaposan körbekémlelje a szomszédságot, akikkel aztán már rajtunk múlik, hogy milyen kapcsolatot alakítunk ki. Kezdéskor nem a Beyond Earth-ben megismert szponzorok közül választhatunk, hanem affinitásunkat és parancsnokunk személyét szabhatjuk meg. Előbbiből három fajta van: Harmony (pásztorok), Purity (konkvisztádorok) és a Supremacy, akik a technológiai fejlődésben hisznek, míg parancsnoknak nyolc jelentkező van. Mindegyikük más-más téren erősítheti flottánkat, így jobb már az elején eldönteni, milyen módon szeretnénk kapcsolatba lépni a többi federációval (egy diplomata ne kapkodjon a torpedók után, csak ha muszáj :-) ). Miután meghozzuk ezen döntéseket, akárcsak a Civilizationben, megszabhatjuk a térkép méretét, az ellenfelek számát, és azt, hogy mikor érjen véget a játék, ami így már kezdődhet is. Megkapjuk anyabolygónkat, szegényes kis flottánkat, és mehet is az űrturizmus. Ha meglátogatunk egy bolygót, kapunk egy feladatot, amelyet ha teljesítünk, a lakosság megfontolja, hogy csatlakozzon hozzánk (persze ha a zsebünkbe nyúlunk, felgyorsíthatjuk a folyamatot).
A küldetések alatt egy taktikai képernyőn találjuk magunkat, ahol meteorok és féregjáratok között kell evickélnünk űrszekereinkkel, miközben épp le kell vadásznunk az ellenfél hajóit, vagy meg kell találnunk a kivezető utat a törmelékek közül. Sajnos küldetéstípusokból lehetne többféle is, mert elég gyakran ismétlődnek ugyanazok. A missziók között lehetőségünk van fejleszteni flottánkat és bolygóinkat, amiért viszont szép összeget kell fizetnünk, szóval jól be kell osztanunk, mire is költünk. Flottánk terén új hajókat vásárolhatunk, illetve a régieket csinosítatjuk új fegyverekkel vagy egy jobb hajtóművel, esetleg vadászrajokat csatolhatunk hozzájuk. Ezen döntések kihatnak a csata menetére, mert például ha egy hajón csak a pajzsot fejlesztjük, kapunk egy teknőst, míg ha csak a hajtóművekre gyúrunk, gyorsabban fogunk száguldozni mint Han Solo, de ugyanilyen gyorsan fognak hamuvá lőni minket. Bolygók terén a gazdaságot és a védelmet építhetjük ki, illetve féregjáratokat, amik segítségével gyorsabban közlekedhet flottánk a területeinken. Itt is bekerültek a csodák, épületek, amelyek más-más bónuszt biztosítanak számunkra, ha megépítjük és az ellenőrzésünk alatt tartjuk. A bonyodalom igazából akkor kezdődik, amikor kapcsolatba lépünk más federációkkal, akik bizony nem mindig nézik jó szemmel terjeszkedésünket, és ha veszélyeztetve érzik magukat, könnyen egy nyílt háborúban találhatjuk magunkat. Sajnos nincs lehetőségünk flottánk szétválasztására, így kimaradnak az olyan stratégiai lépések, mint a blokád, rombolók hátrahagyása védelmi célokra vagy a csapdába csalogatás/kergetés.
A két testvér persze tud egymással kommunikálni, erre szolgál a my2K fiók, amely lehetővé teszi, hogy szinkronba hozzuk játékainkat, és különböző bónuszokat és újabb küldetéseket oldjunk fel. A látványvilágra csak ennyit: egyszerű, és mégis nagyszerű (kedvenceim a csillagok a taktikai képernyőn, percekig el tudtam bámulni őket :-) ). Hangok terén is változatos a játék, míg biztonságos területen mozgunk, nyugodt dallamok szólnak, viszont ha ellenséges területre lépünk, rögtön megváltozik a zene sebessége.
Összességében véve a Sid Meier’s Starships egy jó játék, amely a nagytesó nélkül is nyugodtan megáll a saját lábán, viszont együtt egy nagyszerű párost alkotnak. Apróbb hibák felfedezhetőek ugyan benne, de ezek elhanyagolhatóak, és feltételezhetően előbb utóbb javításra kerülnek majd.
