„It’s good to be bad”, azaz gonosznak lenni jó. Ez volt az első Dungeon Keeper szlogenje, amely beleégett a játékosok emlékei közé, még anno 1997-ben. Peter Molyneux, az akkoriban főleg a Popolusszal elhíresült játékfejlesztő – de a fiatalabb generáció ma már inkább a Fable és Black & White játékokkal kapcsolatban halhatott az úriemberről – közel 20 évvel ezelőtt gondolt egyet, és egy olyan „istenszimulátor” koncepciót alkotott meg, amely homlokegyenest szembement az addigi tendenciákkal. Addig mindig azt láttuk, olvastuk, hogy a jó lovagok és kalandorok levágják a szörnyeket, megmentik a királylányt és bezsebelik a kincseket. De vajon hogy néz ki a helyzet a gonosz lények oldaláról? Mi lenne, ha őket irányítanánk? Mondanom sem kell, hogy már az alapötlet megnyerte rengeteg játékos szívét, olyannyira, hogy ez a zseniális koncepció az összes hibájával együtt elvitte a játékot a hátán. A közönség kiáltott a folytatásért, amit meg is kapott 1999-ben, a Dungeon Keeper 2 képében. Ekkorra már Molyneux kilépett a Bullfrogtól, hogy megalapítsa új csapatát, a Lionhead Studiost. Ennek ellenére a korához képest elképesztően feljavított grafikával, finomabb irányítással és a remek videóknak köszönhetően még jobban érzékelhető fekete humorral örökre beírta magát a videojátékok történelemkönyvébe. Így nem csoda, hogy már akkor volt egy kis ízelítő a játék menüjében a harmadik részről, amely a War for the Overworld alcímet kapta. Ám ekkor az EA felvásárolta a Bullfrogot, azóta kotlik a jogokon, és csak tavaly adtak ki mobileszközökre egy, a nevén kívül nem sok másban a Dungeon Keeperre hasonlító játékot. Azonban egy lelkes rajongókból álló csapat a Kickstarter segítségével elkezdte hegeszteni az ironikusan War for the Overworldre keresztelt szellemi folytatást, amelyet a kiéhezett rajongók nem voltak restek pénzzel és lelkesedéssel megtámogatni, és így érkezünk el időben jelenlegi cikkünk alanyához.

Az igen terjedelmesre sikerült bevezető után nézzük meg kicsit részletesebben, hogy miben rejlik ezeknek a játékoknak a varázsa. A játékos egy gonosz mindenható entitás szerepét tölti be, aki a földalatti sötétségben szolgái segítségével tárnákat váj a falak közé, majd újabb és újabb szobákat épít, hogy ezzel más és más szörnyeket, démoni lényeket csalogasson birodalmába. Ergo nincs lehetőségünk lényeket toborozni a szó szoros értelmében, mint más RTS játékokban, hanem nekünk kell úgy alakítanunk kazamatánkat, hogy az a különböző lényeknek megfelelő legyen. Természetesen ők nem a két szép szemünkért, hanem zsoldért, egész pontosan aranyért fognak követni minket, ami a mana mellett az egyetlen nyersanyagunk. Azonban ha jól érzik magukat, boldogan szolgálnak minket és védik akár az életük árán is magját és szívét gonosz birodalmunknak, amelyet ha az ellenség elpusztít, vége alvilági uralkodásunknak. Fontos megemlíteni, hogy egyszer sem megyünk ki a felszínre, és ez adja meg a játék egyedi ízét. Napestig lehetne sorolni, milyen töméntelen tartalom van ezekben a játékokban, például hányféle varázslat, szörny, csapda stb. áll rendelkezésünkre, de most nézzük is meg, hogyan teljesíti a kötelezőt ezekből a War for the Overworld!

A rajongóknak van egy jó hírem, ugyanis ez a játék tényleg az, amire már olyan régóta várunk. Szigorúan szólva egy Dungen Keeper HD. Mondjuk azért ez erős kijelentés, ugyanis a srácok tényleg odafigyeltek, hogy mindennek más nevet adjanak, vagy hogy a lényeket – ha funkciójukban nem is – kinézetükben és stílusukban nagyon nagy odafigyeléssel újraalkossák. A pár ismerős csapda és varázslat mellet rengeteg új is bekerült, így erős lenne egy rókabőr címről beszélni. De hát bevált recepten minek változtatni, nem igaz? Azonban a fejlesztők legjelentősebb újítása, hogy a manapság divatos talent – vagy ha jobban tetszik, perk – rendszert bevezették. Tehát most már nem kapjuk meg az összes épületet, se varázslatot, se csapdát a menetek elején, hanem a folyamatosan gyűlő „bűnpontjainkból” kell őket feloldanunk, így saját szájízünkre hangolva kazamatánkat. Jobban szereted csapdákba vezetni ellenségeidet? Semmi akadálya. Többféle szörnnyel szeretnéd uralni a földalatti világot? Megteheted. Elvetemült bestiákkal akarod villámgyorsan széttépetni a meggondolatlan hősök hordáit? A döntés a tied. Ennek főleg a skirmish, de legfőképpen a multiplayer alatt lesz hatalmas szerepe, ami rengeteg taktikát és lehetőséget biztosít a szembenálló feleknek. A kampány módot ennek a rendszernek a szép, fokozatos betanításaként is fel lehet fogni, hiszen a sztori sosem volt ezeknek a játékoknak fontos alappillére. Mindezek mellett találunk még a programban egy Sandbox nevű lehetőséget is, ami gyakorlatilag a My Pet Dungeon megfelelője, ahol kedvünkre építgethetjük, szépíthetjük útvesztőnket, valamint egy Survival módot, amelyben a hullámokban érkező, egyre erősödő ellenséget kell visszavernünk.

A War for the Overworld technikai része kicsit vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt a grafika szenzációs, hangulatos és látványos, látszik, hogy a fejlesztők vérbeli rajongók. Azonban csúnya bugokkal is találkoztam, ami így pár nappal a megjelenés előtt nem túl biztató (pedig folyamatosan érkeztek a javítások a teszt közben is), és a mesterséges intelligencia sem remekelt minden helyzetben, ami egy olyan játékban, ahol nincs közvetlen kontroll egységeink felett, nagyon bosszantó tud lenni. A zene sem az erőssége a játéknak, ami nagy kár, hiszen a progresszív rockos hangzás a Dungeon Keeperek fontos aduászai voltak. A zörejek és effektek viszont nagyon is rendben vannak, ami viszont ennél is fontosabb, hogy a két DK epizódban is közreműködő Richard Ridings elvállalta a mentor hangjának a szerepét, hiszen ő lesz „A” gonosz hang, amíg világ a világ! Szövegei – remek előadásmódjával – pedig garantálják a játék humorát.

Az az igazság, hogy napestig lehetne sorolni, hogy mitől olyan különleges a War for the Overworld, azonban a régi fanatikusok valószínűleg már úgyis inkább játszanak vele (támogatóként korai verzióhoz is hozzá lehetett jutni), míg az újoncoknak csak javasolni tudom a kipróbálását, jelen tesztalanyunk tökéletes beugrási lehetőséget biztosít a stílusba. Akkor majd ti is meglátjátok, miért élvezetes addig kínozni a törpéket, amíg melléd nem állnak, pofozni munkásaidat, hogy gyorsabban dolgozzanak, és eltaposni a többi vetélytársat, hogy te legyél az egyetlen uralkodó gonosz erő a földalatti tárnákban.