2009-ben a japán illetőségű From Software egy PlayStation 3-kizárólagossággal bíró szerepjátékkal rukkolt elő. Ez eddig, valljuk be, nem egy érdekfeszítő történet frappáns kezdete. A dolog ott kezd érdekessé válni, amikor azt is elmondjuk, hogy az ismeretlenség homályából előbukkanó program számos neves nemzetközi médiumban az év játékává avanzsált. A talán kevésbé ismert King’s Field sorozat szellemi örököseként számon tartott Demon’s Souls ezzel végérvényesen beírta magát – és készítőit – a videojátékok nagykönyvébe. Ez pedig nem kis dolog egy olyan programtól, amelyik a legádázabb hardcore felhasználókat is úgy megizzasztja, mint egy kimaxolt finn szauna. Jött is két esztendő múlva az újabb, multiplatform alkotás lévén immár szélesebb rétegeknek szánt szellemi örökös, a Dark Souls, amely elődjéhez méltó módon teljesített, további rajongókat szerezve a dark-fantasy műfajának. Ezt a sikert bolond lenne bárki is simán szélnek ereszteni, így hát nem nagy meglepetésként egy DLC-t követően bő egy esztendővel ezelőtt megérkezett a sorozat legújabb része, a Dark Souls II. Közben történt ugyan egy generációváltás konzolok terén, de a fejlesztők első újabb generációs játéka, a Bloodborne csupán idén került a boltok polcaira. Nem hagyták azonban ennyiben a japán srácok a dolgot, mert mindössze néhány héttel ezt követően újra piacra dobták előző sikerük minden eddigi tartalommal telepakolt verzióját, immár a legújabb gépparkra is. A Scholars of the First Sin alcímet viselő új Dark Souls II kiadás a napokban vált elérhetővé, így mi is vetettünk rá egy hosszas pillantást.
Barnabás barátom azt hiszem, több mint alaposan kivesézte anno a játékot remek ismertetőjében, így jómagam igyekszem főleg az új port extráira szorítkozni. A Drangleic világában játszódó történet főhőse egy élőhalott, az „Átok hordozója”. Az ő bőrébe bújva és ezer veszéllyel dacolva kell megtörnünk ezt a bizonyos átkot, miközben próbáljuk azt is kideríteni, hogy hogy a túróban is kerültünk ebbe a helyzetbe. Mindezt számos karakterosztály egyikét kiválasztva és fejlesztve tehetjük sok tíz órán át, brutálisan durva körülmények között. A From Software szerepjátékainak ugyanis az az egyik legfőbb ismérve, hogy a játékosok ereit szemvillantás alatt összekötik a kiválasztószerveikkel. Elég, ha magyarázatként az első trófeát, az „Ez a Dark Souls”-t megemlítem, amely azért jár, ha a hatodik másodperc tájékán lezuhanunk a legelső helyszínnek teret adó platformról egy tízméteres sétát követően. Itt bizony nem érdemes a régi berögződéseknek engedve kóborolni, sem ész nélkül nekirontani akárkinek. A program minden kis bakinkat bünteti, méghozzá alaposan. Ez a véres verejtéktől átitatott játékrendszer sokaknak elveheti a kedvét, de akik maradnak, azoknak nem mindennapi élményben lesz részük.
Rátérve az újrakiadásra, az szerencsére nem egy szimpla „remastered/definitive edition/director’s cut”, vagy a jó ég tudja milyen névre keresztelt szösszenet. A Scholars of the First Sinben jelentősen átdolgozott effektekkel, tű éles, nagyfelbontású textúrákkal és tükörsima, másodpercenként hatvan képkockát felvillantó képfrissítéssel találkozunk. Ez eddig nem magyarázza előző állításomat, az azonban már annál inkább, hogy a régi veteránokra – no meg saját pénztárcájukra – is gondolva ebbe a változatba vadonatúj ellenfél- és lootelhelyezést applikáltak a készítők. Ily módon garantált, hogy aki többszöri végigjátszást követően, az évek és a rutin biztos tudatában vág neki a játéknak, az is kisvártatva számos meglepetéssel találja szemben magát, tekintve, hogy semmi nem ott és úgy van, ahogy azt már megszokta. Ezzel az egyszerű, mégis célravezető módszerrel garantálják a fejlesztők a kipróbált veteránok számára is az újszerű játékélményt. A játék természetesen – mégiscsak újrakiadásról van szó – tartalmazza az összes eddigi DLC-t, és ezúttal nagyobb számú felhasználó játszhat egyszerre a többjátékos módban. Minden igyekezet és erőfeszítés ellenére azért a képi világ néhol (szerencsére tényleg csupán imitt-amott) kicsit korosnak tűnik, ami egyaránt igaz karakterünk mozgására is, aki időnként olyan vehemenciával vetődik, mint egy reumatológiai osztály teljes pacientúrája. Ezt leszámítva azonban a program meglehetősen jól teljesít PlayStation 4-en, és elmondható, hogy nem lóg ki említésre méltó módon a direkt a legújabb masinákra fejlesztett alkotások közül. Kicsit bosszantó volt, hogy egyszemélyes játék esetén is ragaszkodott a netkapcsolathoz a játék, ami leginkább az elején nehezítette meg az elindítását (újra meg újra kidobott, arra hivatkozva, hogy nem vagyok kapcsolódva a PlayStation Networkhöz), aztán váratlanul megoldódott a helyzet – de remélem, csak egy egyedi esetről van szó és más nem tapasztal hasonlót.
A From Software sötét hangulatú szerepjátékainak egyik oszlopos képviselője, a Dark Souls II egy minden eddiginél csillogóbb-villogóbb és tartalmasabb újrakiadást kapott. A Scholars of the First Sin legalább olyan jó, mint az eredeti verzió volt, sőt, a régi veteránoknak is számos meglepetést tartogat vadonatúj szörny- és tárgyelhelyezése révén. Elegendő azonban mindez ahhoz, hogy akinek már megvan a program, az újra megvásárolja gyakorlatilag nyolcvanöt százalékban ugyanazt? Ezt nem az én tisztem eldönteni – azt azonban megemlítem, hogy valahol a készítők is gondoltak erre, mert léteznek olyan tapaszok, amelyek az új tartalmak és feature-ök egy részével bővítik az alapkiadásokat, leginkább PC-n. Mindenesetre, aki eddig nem ismerte ezt a kiváló, de brutálisan nehéz játékot, annak ez lehet a megfelelő – megkockáztatom, kötelező – alkalom a beszerzésére.
