25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Guns, Gore & Cannoli

Zombik és maffiózók, mi kell még?

Írta: Wing

Mostanában annyi jó platformjáték jött ki, hogy a stílus kedvelői nem panaszkodhatnak, elég csak az Ori and the Blind Forestre, vagy a szintén viszonylag új, nálam hatalmas kedvenccé vált Valiant Hearts: The Great Warra gondolni. Ezek jóval többek, mint egyszerű ugrálgatás A-ról B-re, hiszen utóbbi játék például komplett történelmi tananyagnak is beillik, előbbinek a látványvilágát pedig AAA-s címek is megirigyelhetik. Nos, a Guns, Gore & Cannoli egyikhez sem hasonlít. A lehető legprimitívebb játékról van szó, amit ki lehet találni: folyamatos jobbra scrollozás mellett mindenre lőni, ami mozog. Gondolkodás nélkül.

Guns, Gore & Cannoli

Vinnie Cannolit, a sztereotipikus maffiózó antihőst testesítjük meg, akinek semmilyen piszkos munka nem elég piszkos, így rá esik a választás, hogy ellátogasson a képzeletbeli Thugtownba, ahol a rivális maffia elrabolta „famíliánk” egyik tagját. A feladat meglehetősen egyszerűnek hangzik, ám a város körül gyanús a csend, az érkező kevés hír is ellentmondásos. A rejtélyre hamar fény derül, a városban ugyanis kitört a zombi-apokalipszis (mi más!), így amint befut hajónk a város kikötőjébe, kezdetét veszi a mészárlás. Először csak egy – végtelen lőszert tartalmazó – pisztoly áll rendelkezésünkre, később azonban lesz minden, ami elengedhetetlen kelléke egy maffiafilmnek: lefűrészelt csövű vadászpuska, Tommy Gun, meg pár egyéb nyalánkság is, például lángszóró és vállról indítható rakéta. Ezekkel kell átvágnunk a végtelen hullámban érkező zombikon, és megkeresnünk Frankie-t, az elrabolt maffiózó barátunkat. Persze lesz még a történetben egy-két csavar.

A folyamatos scrollozás mellett történő hentelés meglepően szórakoztató.A játékot talán úgy lehetne jellemezni, mint egy Becstelen brigantykba oltott The Walking Deadet. Igen, ennek pont annyi értelme van, mint amennyi a játéknak is: semmi. Mégis, a folyamatos scrollozás mellett történő hentelés meglepően szórakoztató, és mindig akkor jön valami legyőzendő boss vagy átvezető videó, amikor kezdene az egész monotonná válni. A bőven adagolt lőszermennyiségnek és a változatos ellenfeleknek hála a folyamatos tűz-, vér- és robbanáshegyek kellően izgalmassá teszik a játékmenetet, amikor pedig csatlakozik hozzánk Frankie is, akkor tovább nő a káosz és a – jelen esetben vele arányos – élvezeti faktor. Persze ehhez hozzájön még, hogy az aláfestő zenék baromi jók, a játék közepe táján például végtelen loopban hallgathatjuk a klasszikus ír népdalt, a Johnny I Hardly Knew Ya-t, ami mellé természetesen tökéletesen passzolnak a robbanások és a fegyverropogás.

Guns, Gore & Cannoli

Ha már zene: a szinkronhangok zseniálisak. A túljátszott, ám nem idegesítő, sztereotipikus maffiózó-szövegelés (nem kevés utalással a Keresztapára és a Nagymenőkre) nagyot dob a hangulaton. Mivel főhősünk, Vinnie néha meglehetősen szokatlan szlengkifejezéseket is használ, a feliratok nem teljesen fedik az elhangzottakat, afféle „fordításként” is használhatóak.

A tömegesen érkező zombik mellett amúgy további ellenfeleink is vannak, nevezetesen az ellenséges maffiacsalád tagjai, illetve maga a hadsereg, amely megpróbálja fenntartani a rendet a városban, minimális sikerrel. Szerencsére ezek egymással sincsenek jóban, így kis ügyességgel kijátszhatjuk őket egymás ellen, mielőtt megpróbálunk keresztültörni rajtuk.

Guns, Gore & Cannoli

Külön érdemes megemlíteni, hogy bármelyik játékállásnál beszállhat legfeljebb még két barátunk a játékba (csak egy gépen), így akár hárman is végig lehet játszani a játékot, persze ilyenkor kicsit szűkösebb lőszerkészlettel kell gazdálkodnunk. Ekkor persze elengedhetetlen a kontroller, ami amúgy is erősen ajánlott a játékhoz (tegyük hozzá, ez persze ennél a műfajnál nem túl meglepő).

A Guns, Gore & Cannoli nem akarja megváltani a világot, sehol nem lesz az év játéka, de érzésem szerint nem is ez volt a játékot fejlesztő Crazy Monkey Studios célja. Ha a játékoknak az a céljuk, hogy szórakoztassák az embert, akkor tesztalanyunk simán megugorja a lécet. Nem fog világmegváltó gondolatokat ébreszteni bennünk, nem fog napközben eszünkbe jutni egy újabb stratégia a végső győzelemhez, de ha meló után fáradtan hazaérünk, fél órára bármikor tökéletes kikapcsolódást jelent.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

További képek

  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli
  • Guns, Gore & Cannoli

Guns, Gore & Cannoli

Platform:

Fejlesztő: Rogueside

Megjelenés:
2015. április 30. PC
n/a: Mac, PS4, X1, WiiU

» Tovább a játék adatlapjára

Wing

Wing
Régi Dome-motoros, aktív fórumozó a hőskorszakból. Szereti a 300 oldalas kézikönyvvel érkező játékokat, melyeknek a grafikája a születésekor is elavult lett volna – a felesége ezért vétózza évek óta az új videokártya-beszerzést. Emellett szeret mindent, ami történelmi keretek között játszódik, legyen az középkori autóverseny vagy ógörög űrszimulátor. Szabadidejében gyereket nevel és metalt hallgat. Na meg néha játszik is.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!