A retrojátékos hobbinak van valamilyen megfoghatatlan szépsége. Egyrészt nincs elég szó, ami leírná, mennyire jó érzés számtalan gyerekkori kedvencet, tíz-húsz évvel ezelőtt nyálcsorgatva bámult akkori sikerjátékot olcsóbb és elérhetőbb formában tudni, a témával foglalkozó oldalaknak és online platformoknak hála. Másrészt, aki kellően beássa magát ebbe a területbe, az ráakadhat olyan egykori gyöngyszemekre, sikerszériákra is, amelyek anno a regionális korlátozások, esetleg kiadói döntések miatt elérhetetlenek voltak az átlagjátékos számára.
Ide tartozik a Fantasy Zone széria is, amely Japánban a SEGA egyik legsikeresebb arcade-szériája volt, a nyugati játékosokat azonban többnyire elkerülte. A játékmenet valamilyen szinten a klasszikus, Atari-féle Defender másolata: egy apró hajóval kell egy mindkét irányba scrollozható pályán manővereznünk, le kell szednünk az ellenfelek termelésére képes bázisokat, az adott szint végén pedig végeznünk kell egy főellenféllel. A feladat pályáról pályára nehezedik, egyre több, egyre őrültebb kinézetű és veszedelmesebb ellenfél tör az életünkre, egyre nehezebb kiiktatni a bázisokat. Szerencsére minden bázis és ellenfélcsoport elpusztítása után pénz hullik földi maradványaikból, amelyeket az időnként vörös léggömb formájában megjelenő boltban erősebb hajtóműre, jobb fegyverekre, extra életekre válthatunk, halálunk után pedig aktuális egyenlegünk automatikusan tárolódik, és a következő nekifutáskor egy tetszőleges összeget már induláskor a hajónkra pakolhatunk.
Ha sikerül végigjátszani a fő játékot, két extra kihívás csábít az újrajátszásra. Az egyik a Dark World: egyes bázisok leszedése után egy portál jelenik meg, amelybe belépve az adott pálya sötétebb, sokkal nehezebb változatába kerülünk, ahol nem csak egy automatikus löveg követ minket és tüzel ránk, de az ellenfelek/főellenfelek is több életerővel, új, erősebb támadásokkal tesznek próbára. A másik a 3DS verzió újítása, a Link Loop Land, más néven Endless Mode, ahol egy már eleve alaposan felturbózott hajóval kezdünk, viszont ellenfelek és mozgó bázisok olyan tömege fogad, amelyben kis hajónk valósággal eltűnik a szemünk elől. A célunk itt nem csak a bázisok és ellenfelek vadászata, a felszedett érmékkel egy pontszorzót pörgetünk, amely a hajó sebességét, támadásaink erejét is növeli, sőt egy idő után olyan extra képességeket is ad, mint a robbanó lövedékek vagy ideiglenesen már-már nevetségesen erős fegyverek. Ha a végtelen hullámok ellen végül elbukunk, addigi teljesítményünket egy pontszámmal értékeli a játék, figyelembe veszi, hogy mennyi pontot gyűjtöttünk, hány ellenfelet, hány főellenfelet pusztítottunk el, meddig bírtuk, a korábbi rekordok megdöntése pedig remek móka (kár, hogy online toplisták nincsenek).
A 3DS térhatású funkcióját különösen hasznosnak találtam ehhez a játéhoz. Nem túl komplex a megjelenítés, pusztán a hátteret és az akció színhelyéül szolgáló előteret különíti el élesen, viszont az eredeti verziók screenshotjait és végigjátszás-videóit szemlélve úgy tűnt, néha elég nehéz volt a színes ellenfeleket, lövedékeket követni, megkülönböztetni a szintén élénk hátterek miatt, a 3DS pedig pont ezt küszöböli ki.
A 3D Fantasy Zone II összességében egy hihetetlenül kellemes és gyors retro lövölde, tökéletes arra, hogy elüssük vele a buszozással, vonatozással töltött időt.
