A Shadowrun Returns házon belüli „konkurenciája” végre megjelent! Még tavaly augusztusban volt lehetőségem Jan Wagnert, a fejlesztő Cliffhanger Productions ügyvezető igazgatóját meginterjúvolni az akkor még készülő játékkal kapcsolatban, és ezen felül volt oly kedves és megengedte, hogy saját magam is kipróbáljam a készülő művet. Meg kell mondjam, akárcsak a Project CARS esetében, itt is érdekes volt látni, hogy változik a játék...
Változás pedig akad pár az eredeti elképzelésekhez képest. Először is: nincs ingyenes verzió. Tudom, nem erről volt szó, de sajnos úgy tűnik, ez nem fért bele. Viszont a Boston Lockdown kampány, amit kapunk, kellően érdekesnek és fordulatosnak ígérkezik, ráadásul ha a a deluxe kiadás felárát hajlandóak vagyunk kifizetni, PDF-ben is megkapjuk a „standard”, asztali, papír alapú Shadowrunhoz kalandmodulként sok egyéb extra mellett. Na de lássuk Medvét! (A totemet, nem az állatot – ezért a nagy kezdőbetű és a névelő hiánya… ;) )
Minden RPG alapja a jól kidolgozott szabályrendszer, és nincs ez másként a Shadowrun esetében sem. Csakhogy nekem úgy tűnik, hogy a Shadowrunnál ami papíron jól működik, azt meglehetősen nehéz számítógépre úgy átültetni, hogy a kiegyensúlyozottság is megmaradjon, így a készítők elég sok helyen átírták a szabályokat. Ez persze nem baj, csak a Shadowrun egyike azon szerepjátékoknak, amelyik nem a klasszikus HP- és manapont rendszert használja (sőt, a sérülések kihatnak mind a harcra, mind a varázslási képességre), de a Shadowrun Chronicles végleges változatában a klasszikus életerő- és varázspontokat kell használjuk. Kicsit sajnálom, hogy nem próbálhattunk ki valami újat (csak a bétateszt alatt). Ami viszont nem igazán változott a beszámolóm óta, az a harcok nehézsége – és természetesen a mágiával átitatott jövőben bőven adódik lehetőség a harcra. Nehézségi fokozat nincs, illetve az az egy van, amin a játék pörög. A gép pedig meglepően intelligensen igyekszik a helyzetet maximálisan kihasználni: a bekerítés és a fedezékhasználat két olyan dolog, amit sűrűn fogunk megtapasztalni tőlük (persze csak ha nem szétchipezett agyú drogfüggő punkokról van szó – tőlük még egy bargesztfalka is több taktikai érzékkel rendelkezik). Épp ezért fontos a megfelelő csapatösszeállítás: küldetéstől függ, hány csapattagot vihetünk magunkkal – akik nem csak a gép által felajánlott árnyvadászok, hanem a barátaink is lehetnek (vagy más emberi játékosok, akiket az utcáról szedünk össze); ilyenkor természetesen mindenki maga irányítja a saját karakterét.
És ha már itt tartunk, ejtsünk szót a játék MMO aspektusáról. Nos, ilyen gyakorlatilag nem sok van... A többi játékossal két küldetés (itt: árnyvadászat) között dumálhatunk, illetve meghívhatjuk csapatunkba, de a vadászatok 2-4 főre szólnak, így sokszereplős nagy ütközetekre ne számítsunk. Nem is nagyon működhetne a dolog ennél nagyobb léptékben, mert a csata körökre osztva zajlik, akárcsak a Shadowrun Returnsben – igaz, stílusában engem inkább valahogy az X-COM-ra emlékeztetett a már ecsetelt hangsúlyos taktikai jelleg miatt (fedezékharc, bekerítés, ilyesmik). Amit sajnálok, az az, hogy eddig nem nagyon láttam a Mátrixot és az asztrálsíkot (igaz, nem értem még a játék végére), de ezek nagyon fontos szerepet játszanak az eredeti játékban/világban, így nagy kár, hogy ezt nem sikerült kidolgozni.
Ha már a problémáknál tartunk, essék szó ezekről is. Talán a legszembetűnőbb az, hogy a Shadowrun Chronicles nem annyira RPG, mint inkább taktikai játék. A párbeszédeknél nincs választási lehetőségünk, és gyakorlatilag taktikai harcokból áll maga a játékmenet. Ugyan nem muszáj mindig mindenkit hidegre tennünk (sőt, nem egyszer a nyúlcipő ésszerű megoldásnak bizonyulhat), de mást nem nagyon nyújt a játék, ergo kalandelemeket, elágazó dialógusfát, igazi szerepjátékot ne nagyon várjon senki. Emellett a látvány sem éppen az a hajletevős/áll-leejtős. A Unity motor nem rossz, de skálázódhatna valamivel jobban is, hogy ne mobilplatformszintű, kissé baltával faragott grafikát és hangokat kapjunk nagyobb képernyőn. Igaz, szó volt róla, hogy a mobilverziók is jönnek cross-platform multiplayer támogatással, de ennek jelenleg még semmi nyoma.
Nehéz dolgom van a Shadowrun Chronicles értékelésekor. Maga a világ és a szabályrendszer az egyik nagy kedvencem, épp ezért kicsit csalódott vagyok, mit sikerült kihozni a Cliffhanger Productionsnek belőle. Valami olyasmi lett ez a játék, mint egy focimeccsen egy gyönyörűen kidolgozott támadás, ami kapufával végződik, a kapus pedig megfogja. Bánja a fene a nem túl szép (bár egész változatos) grafikát, de több szerepjátékot szívesebben láttam volna, meg hát a Mátrix és az asztrálsík is igencsak hiányzik. Jó játék lett a Shadowrun Chronicles, de messze nem kiemelkedő – de ha az ember a barátaival akar egyet Shadowrunozni, jelenleg nincs más alternatíva.
