A Charlemagne után ismét olyan DLC érkezett a Crusader Kings II-höz, amely új játékmódot és kibővített térképet ad hozzá az alapjátékhoz. A kettő között megjelent Way of Life-ról nem született iromány, mert az sokkal inkább a meglévő játékmenet hangulatosabbá tételére szolgált, új feature-ök nem nagyon voltak benne, sokkal inkább új eventek. A Horse Lords, mint az a címéből sejthető, a sztyeppei nomádokra fókuszál.
Az új kiegészítőben a nomádok teljesen egyedi játékmenetet kaptak. Számukra értéket nem a városok és a várak, hanem a provinciákban található üres „telkek” jelentenek. Azokon lehet legeltetni az állatokat, így minél több ilyen terület van egy nomád birtokában, annál nagyobbra nőhet a népessége (population), aminek aztán a negyedét hadra foghatja (ez a manpower). A hadsereg tehát nem a birtokokból jön, mint a letelepedett (feudális, törzsi) uralkodóknál, hanem a manpowerünkből állíthatjuk össze, mint mások a kíséretet (retinue). Mivel lovas nomádokról van szó, három egységből állíthatjuk össze seregünket: könnyűlovas, nehézlovas és lovasíjász. A két utóbbi a legjobbak a játékban. Amit a lovasíjász nem nyírt ki a csata skirmish szakaszában, azt a nehézlovas fogja földbe döngölni a melee-ben. Így a nomádoknak hiába van létszámban kisebb serege a feudális uralkodóknál, az jóval ütőképesebb, már-már túlságosan is.
Hogy mennyi provincia lehet a birtokunkban, nem a stewardshipünktől függ, mint rendesen. Nagyjából az összes földterület harmadát tarthatjuk meg, a többit szét kell osztanunk klánok között, ami a nomádok sajátos belpolitikáját hivatott jelképezni, mint a köztársaságoknál a patríciusok. Minden nomád nép laza törzsszövetségként működik, a klánoknak nem kötelességük segíteni a khagánt a háborúban, és még akár fosztogathatnak is egymás földjein. Minden klánnak csak egy hagyományos értelemen vett holdingja lehet, a fővárosuk. Ebben minden más holdingnál több „épületet” lehet felhúzni, és minden technológia pontot is ide gyűjtünk, nem provinciákba. Bizonyos időközönként pedig el is költöztethetjük, épületestől, mindenestől.
Nomádokkal háborúzva két lehetőségünk van a győzelemre. Legyőzni őket csatában és elfoglalni a fővárosukat. Mivel rendesen területeik nagy része üres holdingokból áll, nem lehet őket megszállni, csak amíg hadsereg tartózkodik rajta. Feudális és egyéb uralkodók építhetnek rájuk erődöket, amikkel megszálva tarthatják a területet, de az ezért járó warscore így is elenyésző.
A nomádok az ütőképes hadseregük mellé kaptak egy (túl) stabil öröklési rendszert, amikor is az uralkodó gyerekei és testvérei közül a legnagyobb presztízzsel rendelkező felnőtt férfi örököl. Össze sem lehet hasonlítani például a törzsek gyatra egységeivel és a borzalmas gavelkind örökléssel. Szinte sosincs belharc, néha egy-egy klán indít ugyan egy kamikaze támadást a hatalomért, de nem nehéz úgy kiosztani a földeket, hogy ne legyenek kétségesek az erőviszonyok. Az öröklést pedig szintén egyszerű befolyásolni. Érdekes módon most, a nomádoknál figyeltem először, mennyi presztízst kapok a házasságért. De ha ez sem lenne elég, gyerekeinket és fivéreinket elküldhetjük zsoldosnak, hogy így szerezzenek még több tapasztalatot és tekintélyt. Ez azt is jelenti, hogy megjelentek a játékban a dinamikus zsoldosok, vagyis nem csak az előre leprogramozott harcosokból válogathatunk.
Nomádként adót csak népességünktől szedhetünk, ami még épületekkel megtámogatva sem túl sok, vagy tarthatunk hagyományos városokat és várakat vazallusként, viszont annyival kevesebb legelőnk lesz, hogy növeljük harcosaink számát. Technológia pontokat sem termelhetünk, csak nagyon minimálisan, épületekből, de erre és az anyagi gondjainkra is megoldást kínál a fosztogatás. A hagyományos looting mellett az elfoglalt holdingokat tovább rabolhatjuk (pillage), pénzt és tech pontokat szerezve, és elpusztítva néhány épületet, idővel pedig akár az egész birtokot is, új legelőket nyerve ezáltal. Másik lehetőségünk, hogy szomszédainkat meghódoltatjuk (tributary), rákényszerítve őket, hogy adót fizessenek, pénz és tech-pontok formájában. Ez egy másik új elem a játékban, amellyel nem csak a nomádok élhetnek. A hódoltságra kényszerített uralkodók nem lesznek a vazallusaink, de teljesen önállóak sem maradnak (a térképen megtartják a színüket, de eltűnik a nevük). Az adózás mellett segíteniük kell minket háborúban és nekünk is meg kell őket védeni. Az állapot viszonylag ideiglenes, hiszen két karakter között jön létre és véget ér bármelyikük halálával (vagy függetlenségi háborúval).
A tributary-k mellett egy másik fontos újdonság a Selyemút megjelenése, mely mentén a terület urai trade postokat építhetnek, hogy anyagi hasznot húzzanak az áthaladó forgalomból. Viszont ha bárhol az út felső szakasza mentén háború tör ki, a kereskedelem elakad és az út alsó szakaszán hoppon maradnak.
A nomádok jelen formájukban kissé talán túl erősek. Stabil öröklés, ütőképes hadsereg, több mint elég arany fosztogatásból, míg a tech-pontok hiánya legfeljebb a játék vége felé éreztetheti számottevően a hatását. Egyedül a manpowerre kell nagyon odafigyelni, hiszen nélküle seregünk nem kap erősítést és új katonákat sem képezhetünk. Meg lennék lepődve tehát, ha minden változatlanul maradna, a jövőben valószínűleg várható még finomhangolás, hogy a játék kiegyensúlyozottabb legyen, de a Crusader Kings II: Horse Lords így is friss, a többitől markánsan eltérő játékélményt nyújt.
