Miközben a világ Xbox One tulajdonosai lélegzetvisszafojtva várják a Halo sorozat ötödik epizódjának érkezését, a franchise szülőatyja, az azóta új vizekre evezett Bungie bő egy esztendővel az alapjáték megjelenése után egy igencsak szükséges vérátömlesztést eszközölt legutóbbi programján, a Destiny-n. Ahogy azt tavalyi ismertetőnkben is megírtuk, a szóban forgó alkotás gyakorlatilag egy csak online játszható, főleg többszemélyes mókára kihegyezett, számos sebből vérző Halo-klón volt a megjelenésekor, amelyhez időközben két kisebb DLC is elérhetővé vált. Azokban az egyedül is játszható fő történet egészült ki és bonyolódott tovább, amely mellett a többjátékos tartalom, no meg a szintkorlát bővült egy picit. Most, a Végzet második évadához érve a fejlesztők úgy gondolták, itt volna az ideje egy izmosabb nitrólöketnek, amelyet egy nagyobb, 2.0-s tapasz mellett a The Taken King névre keresztelt új, combos tartalom formájában oldottak meg. Olyannyira komolyan vették a dolgot, hogy igen impozáns gyűjtői változatokat, sőt, egy limitált kiadású PlayStation 4-csomagot is szenteltek a megújult játéknak.

A sztori, amely az első DLC, a The Dark Below közvetlen folytatásának is tekinthető, ezúttal az abban legyilkolt Crota atyja, Oryx, és „elragadott” serege a védelmezők elpusztítására tett törekvéseinek megakadályozását állítja a középpontba. Az említett regimentet a nem túl barátságos, ellenben bosszútól túlfűtött uralkodó állítja elő iszonyatosan nagy mennyiségben, és a már ismert dögök új, zombiszerű, teljesen más képességekkel megáldott, ezért más-más taktikával kiiktatható változataiból áll. A történetmesélés végre jóval összefüggőbb, és nem csupán egymás után bedobált küldetések halmaza. A sztori végig követhető, ami nem utolsó sorban a remek átvezetőjeleneteknek és a kiváló szinkronnak is köszönhető – no meg a felhasználók panaszáradatának, amelyet érezhetően megfogadott a Bungie legénysége.

Fontos újítás, hogy alapjaiban változott meg a fejlődési rendszer és a karakteralkotás. Egyfelől a három alaposztály egy-egy újabb altípussal bővült, másfelől az immár maximum negyvenesre emelt szint pusztán tapasztalatszerzéssel is elérhető, nem szükséges a huszadik után a fénypontokat felhasználnunk felszerelésünk csiszolására, hogy ezáltal emelkedjünk mind magasabbra. Megmaradt persze ez a pont is, de ezentúl nem egy-egy cucchoz köthető, hanem úgy általában, a teljes ruha- és eszköztárunkhoz, így befolyásolván a védekező- és egyéb értékeinket.

A The Taken King történései minimum huszonötös szintű védelmezővel kezdhetők csak meg, de senki ne csüggedjen: az első postamester ad nekünk egy csomó új jóságot, amelyek között lesz egy olyan is, amelyet felhasználva erre a tapasztalati fokra ugorhatunk karakterünkkel, és megkapjuk az ahhoz dukáló szerkót is. Új helyszínként Oryx a Szaturnusz gyűrűjén keringő űrhajója járható be, amely számos igen izgalmas őrjáratnak és hasznos lootnak is otthont ad. Az utóbbiak közül az értékesebbek most már nem csupán néhány rajtaütés, őrjárat vagy nehezebb küldetés folyamatos ismételgetésével szerezhetők be, hanem egyenletesen elosztva találhatók valamennyi helyszínen, az eddigieket is beleértve. Egy új „valuta”, a legendás jelek is bekerültek a repertoárba, amelyeket egzotikus cuccok vásárlására költhetünk, igaz, ebben az új tervrajzszisztéma – no és az alapanyagok megléte – is segítségünkre lehet. A szintén friss Ghost shell névre hallgató szerkók képesek jelentősen módosítani értékeinket, így segítve minket az életben maradáshoz.

Természetesen a többjátékos módok is nem kevés újjal gyarapodtak, így összesen három csapás, és hét crucible arénával gazdagodott a játék. Ezekből plusz egy-egy térkép egy álló évig PlayStation-exkluzív lesz, így a Sony konzolokon jelenleg még több az új tartalom. A crucible módok három újabb típussal (Rift, Mayhem, Zone Control) lettek többen, míg Oryx kincsekkel teli hajóján, a Dreadnaughton speciális rúnák segítségével közösségi eseményeket indíthatunk el a Court of Oryx nevű részen, amelyekben ugyancsak izmos szerkókat nyerhetünk. Ezeken kívül egy új raid is van a repertoárban, amely a King’s Fall névre hallgat. Ez az eddigi talán legjobban átgondolt és kidolgozott ilyen térkép, amely bizony megfelelő erejű és optimalizáltságú felszerelést, és alaposan összehangolt csapatmunkát igényel. Még így is beletörhet a bicskánk jó néhányszor Golgoroth és a többiek legyőzésébe, főleg, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy mi az igazi veszély és mi a sima figyelemelterelés. A meccsek menedzselése ugyancsak finomodott, így az egyjátékos tartalomhoz hasonlóan itt is jó néhány globális újdonságra számíthatunk.

A 2.0-s patch mindenki számára elérhető, attól függetlenül, hogy beszerezte-e az új DLC-t vagy sem, és az abban lévő, az előzőekben ismertetett szabály-, játékmenetbeli- és egyéb módosulások nagyrészt mindenkire kihatnak. A grafika és a vezérlés nemigen változott, az még mindig nagyon rendben van, de egy szintén a tapaszba rejtett dolgot mindenképpen érdemes megemlíteni: drónunk szinkronhangja immár Nolan North, akivel újravették az eleddig Peter Dinklage által elmondottakat is.

Hosszasan sorolhatnám még a mesteremberek új szolgáltatásait, az optimalizált fejlődési rendszer finomságait, a frakciók és fejvadászküldetések nyalánkságait, a friss alkarakterosztályok képességeit, az új cuccokat és interfészelemeket, vagy a többi pici, de mégis fontos változtatást, de arra két cikk is kevés volna, így inkább nem teszem, tapasztalja meg mindenki maga. Azt azonban a számos finomítás és remek újítás ellenére még mindig el kell mondjam, hogy bizony annyi friss tartalom és szabálymódosítás nem tudott érkezni ezzel az egyébiránt jól összerakott csomaggal, hogy egy idő után a játék ne lenne még mindig repetitív.

A Bungie legutóbbi üdvöskéje, a Destiny a sokakat megosztó, általában erős közepesnek megítélt kezdetek után, egy jó tévésorozat mintájára belépett a második, az elsőnél izgalmasabb és tartalmasabb évadba. Ennek félreérthetetlen jelzéseként egy jelentős, mindenkire kiterjedő, a játékmechanizmusokat nagymértékben finomító, optimalizáló és újragondoló patch, illetve egy friss, nem kevés adalékkal telepakolt kiegészítő, a The Taken King megjelenése húzta meg a startpisztoly ravaszát. Új időszámítás kezdődött hát a Végzet világában, amely egyre inkább felnő a várakozásokhoz, és nem utolsó sorban a készítők renoméjához. Így tovább, srácok!