26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Halo 5: Guardians

Master Chief vs Jameson Locke az Őrzők árnyékában.

Írta: gregmerch

A Microsoft 2001 novemberének közepén dobta piacra első játékkonzolját, az Xboxot. Egy kis támogatásként, amolyan „menjünk inkább biztosra” alapon azonmód dobott mellé egy igazi „gyilkos applikációt” is, amely bizony hozta a tőle elvárt eredményeket az eladások terén. A Halo: Combat Evolved nyomán született folytatások azóta a játékipar észak-amerikai szegmensének egyik vezető franchise-ává nőtték ki magukat. Az emberiség fennmaradásáért küzdő, genetikailag módosított szuperkatonák harcait feldolgozó sorozat a napokban megérkezik a nyolcadik generációs gépek tulajdonosaihoz is egy vadonatúj epizóddal, ékes bizonyítékaként annak, hogy a gyártók végre egyre nagyobb energiát fordítanak friss címek elkészítésére is mostani masináikra, régi sikereik ipari mennyiségben történő újrakiadása mellett. A Halo 5: Guardians hamarosan megérkezik a boltok polcaira, mi pedig ennek örömére mindjárt két ismertető keretében vesszük azt górcső alá, amelyek közül a mostani az egyjátékos módot mutatja be.

Halo 5: Guardians

Az új rész az eredetileg trilógiaként indult Reclaimer sagát folytatja, méghozzá a franchise történetében eddig egyedülálló módon. A játékot természetesen ezúttal is a Bungie távozása után direkt erre a célra verbuvált 343 Industries csapata készítette el bő három esztendő alatt, ami – szerencsére – meg is látszik a végeredményen. A történet a Halo 4, illetve az abban debütáló, epizodikus jellegű többjátékos küldetéssorozat, a Spartan Ops konklúzióját veszi alapfelállásnak, amelyek mellett a Halo: The Master Chief Collectionben megismert Halo 2: Anniversary Edition átdolgozott intro- és outrovideójában is találhatunk némi utalást rá. Mindezek értelmében Master Chief újfent megmentette a Földet, amiért azonban igen nagy árat fizetett: elveszítette állandó, virtuális társát, Cortanát, aki nélkül egy megszállottan hadakozó „gép” lett csupán. A S.P.A.R.T.A.N. program kiötlője, valamint Cortana „szülőanyja”, Dr. Catherine Halsey bal karja menthetetlenül megsebesül Palmer Spartan parancsnoknő találatától. Emiatt a tudós felajánlja szolgálatait a Covenant egyik vezérének, Jul ’Mdamanak, miután a prometheanek elrabolják őket a Requiemről. Előtte még azonban az ősi forerunner technológia és tudás tárházához vezető kulcs egyik darabját odaadja Gabriel Thorne-nak, így az emberek birtokába kerül a létfontosságú információhoz vezető eszköz egyik fele. Természetesen nem engedhetvén meg maguknak talán legfontosabb koponyájuk – és nem utolsó sorban a másik kulcsdarab – elvesztését, elküldik Halsey-ért Kamcsatkába az ex-ONI ügynök Jameson Locke által vezetett, Spartan IV-es osztályú katonákból álló Osiris egységet. Locke a kapocs az említett Halo 2 verzióval, amely vele kezdődik és végződik, amint az Arbiterrel és elitjeivel tárgyal John 117 (alias Master Chief) kiiktatásával kapcsolatos küldetéséről. Miközben az Osiris gárdája begyűjti a doktornőt a prometheanek fogságából, a Spartan II-es harcosok alkotta Blue Team – élén magával Master Chieffel – egy volt ONI kutatóállomást derít föl, amelyről hosszú évek óta először a Covenant jeleit fogta az Infinity cirkáló. Itt történik aztán valami, aminek hatására John 117 parancsmegtagadásra is hajlandó, és aminek következtében a renegát Blue Team levadászásával éppen az Osiris osztagot bízzák meg. Ezzel indul meg a tizenöt fejezeten át tartó macska-egér játék, amely minden eddiginél több helyszínen át, szélsebes iramban pörög egészen a több folytatást is sejtető, kicsit sem megnyugtató végkifejletig.

Halo 5: Guardians

Rátérve a játékmenetre, újításként első ízben irányíthatunk két Spartan harcost, mi több, mindjárt két különböző egységet a játék során – még ha nem is mi döntjük el, melyiket szeretnénk vezérelni az adott fejezetben. Akár Locke, akár Master Chief bőrébe bújunk, embereinknek parancsokat adhatunk ki, így például kiiktattathatunk velük bizonyos célpontokat, hatástalaníttathatunk védőpajzsokat, elküldhetjük őket másik lőállásba vagy elsősegélyt kérhetünk tőlük. Képességeink tárháza szintén bővült. Immár a csizmánkba épített hajtómű segítségével gyors löketet tudunk nyerni nagyobb hézagok átugrásához vagy gyors kitérő manőverekhez, ami sokszor akár életmentő is lehet. Emellett az aktuális célt vagy egy-egy éppen keresendő berendezést a szintén az egyenruhánkba applikált szkennerrel kutathatunk fel. A két különböző típusú ellenfél – illetve a magunk földi – fegyverei nagyon hasonlóak az eddig megismertekhez, és most is észrevehető az, hogy egy-egy típusú fajjal szemben a sajátja a leghatékonyabb. Minél előrébb haladunk a történetben, annál többször találkozunk erős monsztákkal, amiket bizony nem tudunk egy egyszerű sós puskával lelőni. Ilyenkor vagy vihar gyorsan fel kell kutatnunk egy a közelünkben lévő fegyvertároló-szekrényt egy erősebb darabért (pl. gránátvetőért), vagy meg kell keresnünk egy statikus gépfegyvert, amelyet le is szerelhetünk és magunkkal vihetünk (utóbbi esetben külső nézetbe vált a program).

Halo 5: Guardians

Ismét számos járművet (dzsipek, siklók, űrvadászok, tankok) vezethetünk, amelyek persze néha a továbbjutáshoz is nélkülözhetetlenek. A már említett stacionárius, nagy hatékonyságú és méretű gépfegyverek mellett lövegtornyokat is igénybe vehetünk, és néha olyan elvetemült dolgokra is kényszerülünk, mint puszta kézzel szétütni a bennünket ádázul lövöldöző járgányokat. Öklünket egyébként immár arra is felhasználhatjuk, hogy egy laza sprint után egy láthatóan gyengébb felülethez érkezve nemes egyszerűséggel áttörjük azt. Tekintve, hogy a legkülönfélébb stukkerek egyetlen közös tulajdonsága abban rejlik, hogy kb. másfél perc alatt fogynak ki, végig rá vagyunk kényszerülve a folyamatos lootolásra.

Halo 5: Guardians

Egyes pályaszakaszokról ordít, hogy a rajtuk fellelhető számos ösvénnyel, alagúttal, rövidítéssel igazából a többszemélyes csatározásra optimalizálták azokat. Ezt erősítik az utolsó pályák katapult jellegű alkalmatosságai is, amelyek ide-oda röpítenek bennünket az adott szinten, és bizony a rendszerint roppant nagy haderő ellen igencsak hasznosnak bizonyulnak.
Röviden kitérve még néhány dologra, említésre méltó, hogy a belső nézetes platforming viszonylag jelentős szerepet kapott a programban (ami egyszersmind néha a legbosszantóbb momentum is tud lenni egy adott helyen), illetve az, hogy habár a remek MI-vel megáldott ellenfelek között többnyire régi ismerőseink köszönnek vissza, azok ereje időnként felülmúlja a már megszokottat. Az adott küldetések teljesítésüket követően akármikor újrajátszhatók bármilyen nehézségi fokozaton a tetszőleges bezsebelt koponyák (módosítók) alkalmazásával, és azok – úgy, mint a teljes játék – kooperatív módon is letolható lesz, ami ugyancsak nem kis új színt visz várhatóan a programba.

Halo 5: Guardians

Rátérve a megvalósításra, arról is túlnyomóan pozitívan tudok nyilatkozni. A képi világ természetesen csillog-villog, effektekkel teli, és az egyes helyszínek, valamint dögök is nagyon jól kitaláltak. Az átvezetők már-már élőszereplős filmszerűen vannak megalkotva, de a Halo 4 óta ezen nem is lehetünk meglepve. Ugyanakkor habár a grafika soha nem volt még ennyire részletes az eddigi epizódokban, az éles szemű teszter azért észrevesz néha-néha egy pár apró nüanszot azzal kapcsolatban. Ilyen példának okáért a textúrák folyamatos betöltése a közelükbe kerülve, a katonák azon furcsa tulajdonsága, mintha nem is a földön járnának, vagy elakadnának egy falban, illetve a sziklán vagy egyébben való átesés jelensége, ha lezuhanunk egy-egy peremen. Azt viszont szintén meg kell említsem, hogy ilyen élethűen emberi arcot, mint a földi egységek esetében azok sisakjából kikandikálni még talán sosem láttam „mezei botok” esetében.

Halo 5: Guardians

A csodás és részletes megjelenítés mellett a zene, a hangok és a szinkron is nagy odafigyelésről árulkodnak, amelyek kivétel nélkül profi módon készültek el, és az egyébiránt meglehetősen komor, baljós hangulatot is nagyon jól támasztják alá, amit az egyes fejezetekben összeszedhető napló-darabok tovább erősítenek. Az is igaz azonban, hogy amikor néha elakadtam, már szinte a vér folyt ki a fülemen csapatom állandó, monoton mondókájától, amivel persze egy másodperccel nem kerültünk előrébb.
A vezérlés eddig talán most a legkézreállóbb (alapból más, mint az ezelőtti részekben), viszont sajnos az automatikus célzást még mindig nem támogatja. Ennek megfelelően a távcsöves puskák csak igen limitáltan válnak hasznunkra, főleg azért, mert amint találat ér bennünket, azonnal kilépünk a távcsöves (vagy más esetben precíziós) nézetből. Talán ez volt a legnagyobb szívfájdalmam a program egyjátékos módjával eltöltött 14-16 óra alatt, amely mellett még néhány aprósággal találkoztam (például embereim időnkénti látszólagos bármire való alkalmatlansága, kisebb grafikai bugok, a saját – vagyis nem ellenséges – MI kisebb hibái stb.) az egyébként remek, nagyon mozgalmas, izgalmas és roppant hangulatos lövöldözés során.

Halo 5: Guardians

A 343 Industries ismét megmutatta, hogy jó mestertől nem hogy nem szégyen, de egyenesen kötelező tanulni. A Bungie egyik leghíresebb gyermeke nagyon is jó kezekbe került személyükben, amire hamarosan újabb ékes bizonyítékot vehetnek kezükbe a világ Xbox One felhasználói. A Halo 5: Guardians egyszemélyes kampánya remekül viszi tovább az egyre komorabb történetet egy olyan irányba, amelyből még nagyon sok minden kisülhet, és amely jól érezhetően nem is egyetlen folytatást vetít előre. Amennyiben azok is hasonló odafigyeléssel készülnek, és ennyire jól alkalmaznak néhány jól irányzott újítást, akkor bizony könnyen maradhat a Master Chief és Spartan társai által vívott gigászi űreposz nem csupán a megfelelő piaci szegmens, de a komplett videojátékipar egyik legfényesebb ékköve. Azt nem állítom, hogy minden előismeret nélkül is abszolút érthető és élvezhető a játék, azonban az se bátortalanodjon el, aki most találkozik a sorozattal első ízben. A legvalószínűbb következménye az lesz a dolognak, hogy garantáltan rohanni fog bepótolni az addigi mulasztást, amire remek alkalmat kínál az azt felelevenítő előző, gyűjteményes kiadás.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Minden eddiginél jobb és szebb megvalósítás
  • Az ellenfél MI-je nem lebecsülendő
  • Őrült rohanás az elsőtől az utolsó percig
  • Remek újítások
Negatívumok
  • Néhány apró grafikai és egyéb bug
  • Katonáink szövege néha igencsak monoton...
  • ...az MI-jük ugyanakkor időnként meglehetősen suta

További képek

  • Halo 5: Guardians
  • Halo 5: Guardians
  • Halo 5: Guardians
  • Halo 5: Guardians
  • Halo 5: Guardians

Halo 5: Guardians

Platform:

Fejlesztő: 343 Industries

Kiadó: Microsoft

Megjelenés: 2015. október 27.

» Tovább a játék adatlapjára

gregmerch

gregmerch
Amióta az első kvarcjátékát meglátta kb. 6 éves korában, mindennél jobban érdekelték az elektronikus játékok. 2010 óta árasztja el cikkeivel a magazin oldalait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!