A quick time eventekre alapozó interaktív mozik műfajának egyik első képviselője volt az 1983-ban megjelent Dragon’s Lair, amely először a mára teljesen eltűnt laserdisc formátumban látott napvilágot, majd gyakorlatilag minden létező platformra megjelent, még a távirányítóval vezérelhető DVD videón is. Az eredeti készítők közül ketten, Don Bluth és Gary Goldman pár héttel ezelőtt kezdtek gyűjtésbe a Kickstarteren, hogy Blu-rayen, animációs filmként is megjelenhessen alkotásuk. Ennek kapcsán retro videosorozatunk második epizódja mi más lehetne, mint a PC-s Dragon’s Lair. És most következzen Sityi!
Lehet, hogy most egy nagyon meglepő dolgot fogok mondani, de az interaktív mozit, illetve a manapság talán nem ok nélkül gyűlölt Quick Time Eventet tulajdonképpen már 1983-ban feltalálták – a címe: Dragon’s Lair. Don Bluth rajzfilmjében a klasszikus fantasy mesék felállásába csöppentünk: a gonosz sárkány elrabolta Daphne hercegnőt, és a várába hurcolta. A játéknak anno hatalmas sikere volt, hiszen a rajzfilmet tulajdonképpen a játékos irányíthatta. Hősünk, Dirk lovag utánaered, hogy kiszabadítsa a mi hathatós segítségünkkel. A vár természetesen tele van mindenféle csapdákkal, amiken csak úgy lehet túljutni, hogy ha a megfelelő pillanatban a megfelelő irányba mozdulunk vagy akciózunk.
Ma már viszont ez a játékmenet finoman szólva is gáz. Nem is kicsit. A Steamen elérhető felújított változatban annyi segítséget be lehet kapcsolni, hogy nyilak, illetve egy kard ikon villanjon fel akkor, amikor le kell nyomni a megfelelő billentyűt, de még így is frusztrálóan nehéz tud lenni a játék – képzelhetitek, hogy anno milyen lehetett, amikor apró felvillanásokból lehetett sejteni, hogy mit is kéne csinálni, de az irány, ami felé a joysticket kellett húzni, már nem volt egészen egyértelmű. És most még tegyük hozzá, hogy ebből volt pénzbedobós árkádgép változat is... Gonosz, ugye? Tulajdonképpen ez egy „elfuserált” Guitar Hero, csak épp itt vizuális információmorzsák alapján csépelünk 5 gombot, míg ott a zene azért egy egész használható támpontot ad. Nem véletlen, hogy ma már ritkán élnek a játékdesignerek a Quick Time Event lehetőségével, mert elvonja a játékos figyelmét a történésekről, és csak a felvillanó gombra/szimbólumra koncentrál.
Azért azt meg kell hagyni, az újrajátszási értéket nagyban növeli, hogy gyakorlatilag a játék eleje és vége fix, a többi variálódik. Vannak szobák, ahol mindenképp át kell mennünk legalább egyszer, vannak olyanok is, amiken többször és tükrözve, de a sorrend valamennyire véletlenszerű és valamennyire (bár kisebb részben) a játékos által irányított. Plusz jópofa maga rajzfilm is, bár kicsit rövid és primitív – de hát a végén a hercegnő mindent megér.
Ahogy már említettem, Steamen kapható a játék felújított változata a második résszel együtt, ahol már kicsit többen beszélnek, illetve Space Ace címmel született egy sci-fi verzió is, bár más szereplőkkel és történettel, de ugyanezzel a játékmenettel. A harmadik részt lefújták, de 2002-ben jött egy 3D-s rész, ez már mérsékelt sikert aratott, és nem is érhető el újonnan.
9 évvel ezelőtti ismertetőnk a PC-s HD kiadásról itt olvasható.