A tavaly megjelent Civilization: Beyond Earth kiegészítőjének azt a feladatot szánták a fejlesztők, hogy az alapjátékkal kapcsolatos kritikákra megfelelő választ adjon, így a szokásos több civilizáció hozzáadása és a játékmenettel összefüggő minimális módosítások mellett alaposabb átdolgozásra vállalkoztak. Az egyik legáltalánosabb kritika az eredeti játékkal kapcsolatban az volt, hogy kicsit lélektelen, miközben alig változtattak a játék alapjául szolgáló Civilization V játékmenetén. (Egyes szigorú kritikusok kicsit gonoszkodva Civ V modként hivatkoztak a játékra.) Az egész játéknak steril érzete volt, hiányzott belőle a szintén a Firaxis által fejlesztett Alpha Centauri hangulata. Az idén nyáron bejelentett Rising Tide tehát ezekre a kritikákra érkezett válaszul.

A tengerek az eddigi „elválasztó terület” szerepből a szárazfölddel egyenrangú játéktérré léptek elő.
Ami már indításkor szembeötlik a játékosnak, az a játéktérkép alapos átdolgozása. A szárazföldi területeken sok változás nem történt ugyan, de a tengerek az eddigi „elválasztó terület” szerepből a szárazfölddel egyenrangú játéktérré léptek elő. A tengeren a szárazföldről már ismerős erőforrásokat is elhelyezték, és végre lehet már városokat is alapítani rajta. Mindezt megfelelő szintű grafikai megoldásokkal és animációkkal fűszerezték. Ahogy felvesszük a kapcsolatot betelepülő társainkkal, egy másik újítás kerül előtérbe, mivel a diplomáciát is gyakorlatilag nulláról újratervezték. Egyrészt rendszeresen kommentálják döntéseinket a többi civilizáció képviselői, aminek hangulati hatása van, másrészt diplomáciai pontokat is termelünk városainkban, de diplomáciai pontokat kapunk akkor is, ha valakivel megegyezünk egy számára előnyös kapcsolatban. A diplomáciai pontokkal olyan kisebb-nagyobb előnyökhöz jutunk, amelyek segítenek stratégiai céljaink elérésében. Minél szorosabb az együttműködés, ezek annál több hozadékot adnak mindkét civilizáció részére, így érdemes a kardcsörtetés előtt kicsit barátságosabb húrokat pengetni.

A kiegészítőben lehetőségünk adódik arra, hogy hibrid egységeket építsünk.
A játék diplomáciai része annyira összetett lett, hogy minden körben érdemes legalább egy futó pillantást vetni arra, hogy hogyan állunk a többiekkel, van-e valamilyen jól kihasználható lehetőség a diplomáciai kapcsolatok minél alaposabb kiaknázására. Egy másik érdekes megoldás, hogy míg eddig katonai egységeinket a három lehetséges filozófia és életforma (harmony, purity, supremacy) alapján csupán egy irányba fejleszthettük (így például hiába volt 9 supremacy és mondjuk 7 harmony pontunk, csak a supremacy fejlesztéseket választhattuk). A kiegészítőben lehetőségünk adódik arra, hogy (a fenti esetben harmony/supremacy) hibrid egységeket építsünk. Ezek mind kinézetre, mind tulajdonságokra különböznek a tisztán supremacy vagy harmony egységektől, ezzel a játékos stratégiai szabadságát is nagymértékben megnövelték. Okos kiegészítése a játéknak, egyúttal a felderítés fontosságát még inkább aláhúzza az a lehetőség, hogy ha valamelyik egységünkkel valamilyen objektumot (lezuhant műholdat, ősi építményt, elhagyott várost stb.) derítünk fel, elég jó eséllyel találunk benne olyan tárgyat, amelyekből ha legalább hármat összegyűjtünk, és ezeket a „kombinálóban” elhelyezzük, olyan hasznos fejlesztést kaphatunk, ami például lehetővé teszi, hogy városainkban két erőforráskockát nem a lakosság, hanem robotok művelnek meg, ingyen erőforráshoz juttatva így az adott várost.

A sok hasznos és érdekes újítás mellett olyan változtatásokra is sor került, ami nem biztos, hogy minden játékos tetszését elnyeri. A konfliktusok lezárása esetén olyan diktátumot kényszeríthet ki a játékrendszer, ami miatt a játékos választási lehetőségei minimálisra korlátozódnak. Például a játékos békét szeretne kötni, akár feltétel nélkülit is, de a játékrendszer olyan megváltoztathatatlan feltételt szab a békekötésre, ami miatt a másik civilizáció szinte állandó gyűlöletet táplál a játékos iránt, ezért a későbbiekben rendszeresen háborút hirdet ellene. Maga az erőforrás-felhasználás javult ugyan, főleg a tengeri erőforrások felhasználásának lehetőségével, de még mindig nagyon messze van az Alpha Centauriban található rugalmas, sokféle lehetőséget magában rejtő megoldástól.
Összességében a Civilization: Beyond Earth a Rising Tide kiegészítővel érdekesebb és hangulatosabb lett, főleg a tengeri erőforrások és a diplomácia dobott rajta sokat, a rugalmatlanabb konfliktuskezelés pedig remélhetőleg a rendszeres „foltozás” által előbb-utóbb fejlesztésre kerül.