Amikor kihíreztük, hogy jön a komplett Sorcery!-sorozat PC-re (illetve a negyedik, befejező rész is hamarosan várható iOS-re és Androidra is), sok olvasó felelevenítette a Kaland-Játék-Kockázat és Kaland-Játék-Varázslat könyvekkel kapcsolatos emlékeit. Innentől fogva én gyakorlatilag meg lettem lőve, hiszen az ismertetőimet általában a tesztalany hátterével szoktam kezdeni, de ezek után ez fölösleges körnek tűnik... Nem baj, azért sem szúrtok ki velem! ;-)
Az Inkle fejlesztőstúdió alig pár éve van az üzletben, egészen pontosan 2011 novemberében alapították, és a kezdetek óta interaktív regényekre specializálták magukat – első játékuk a Frankensteint dolgozta fel, 2014-2015-ben pedig jött a steampunkosított Verne regény feldolgozása, az 80 Days (először mobilra, majd PC-re). Jelen cikkem alanyának első része még 2013-ban jelent meg, és ahogy már említettem, idén le is zárul. Kedves figyelmesség mellette a brit srácoktól, hogy ha valaki el szeretné készíteni saját interaktív regényét, az ő online eszközükkel, az ingyenes Inklewriterrel megteheti.
Az 1983. és 1985. között megjelent könyvek (A Shamutanti dombok, Kharé – A csapdák kikötővárosa, Hét sárkánykígyó, A királyok koronája) szolgáltak alapjául a játékoknak, de ez nem jelenti azt, hogy csak „átgépelték” az eredeti könyveket. A nyomtatott formából ismerős illusztrációk visszaköszönnek, sőt, az alaptörténet is megmaradt, de némileg átdolgozták, kibővítették. Az első rész sem egészen úgy kezdődik, mint a könyv, így már itt némi meglepetés várja az óvatlan kalandort. Szerencsére a harcrendszer is finomodott. A dobókockákat elfelejthetjük, mi döntjük el, hogy védekezünk vagy támadunk, illetve hogy mekkorát sózunk az ellenfél füle tövére. A maximális támadóértékünk fix, ezt apasztjuk támadásainkkal, de minden körben töltődik valamennyit. Érdekes taktikázásra ad ez lehetőséget, bár nagyon komplex, hosszan tartó harcokra ne számítsunk. Ha elégedetlenek vagyunk a harc kimenetelével (mondjuk túl sok volt a visszakézből kapott saller, és hősünk egy reggeli borotválkozás közbeni ejtett vágástól is feldobná a talpát), újrajátszhatjuk a meccset, hátha ezúttal kedvezőbb eredményt érünk el.
Apropó, újrajátszás: a könyvek során ugyebár egy idő után eljutott az egyszeri kalandor addig a pontig, hogy kevés a tíz ujja a visszalapozáshoz szükséges helyek megjelöléséhez, ha valami balul sülne el. Itt ilyen gond nincs, alul korlátlan mértékben visszapörgethetjük az eseményeket, és indulhatunk el másik úton. És mivel – ahogy már említettem – a történet, és ezzel együtt a választási lehetőségeink is kibővültek, az újrajátszási faktor elég magas (sőt, akár női kalandort is indíthatunk, ez ám a feature!). Természetesen az első könyvben elért eredményeinket (tárgyak, pénz, ilyesmi) felhőbe menthetjük, és akár mobil eszközökön is folytathatjuk a következő könyvben a kalandjainkat.
Ami engem zavar a Sorcery!-ben, az az, hogy a mobil változatokhoz képest semmi, ismétlem, semmi extrát nem kapunk. Jó kérdés, mit lehetne ezeken a játékokon még bővíteni – több hangeffekt, zene, esetleg a szöveg felolvasása... A grafika is kissé felemás benyomást keltett bennem: természetesen nem az illusztrációkat szidom, hanem harc közben lehetett volna a figurákat animálni, nem csak a támadás függvényében más-más mozdulatokat kirajzolni.
Ennél nagyobb baja azonban egy játéknak se legyen. Aki bírja a stílust – márpedig a jelek szerint vagyunk egy páran –, az biztos nem csinál rossz boltot, ha beszerzi ennek a 30 éves klasszikusnak a friss feldolgozását, legyen szó bármelyik platformról.
