2013 júniusa. Ekkor hallhattunk először a Ubisoft új játékáról, amely Tom Clancy univerzumának egy eddig még nem ismert szegletét mutatja be a sok jól ismert sorozat után. Ez a Tom Clancy’s The Division, amely az akkori E3-on olyan látványos videóval hívta fel magára a figyelmet, hogy még azoknak is felkeltette az érdeklődését, akiket egyébként pont nem izgatnak a „nézd a hátam raider” típusú játékok. A francia kiadó egyébként ekkoriban pörgette fel azóta is lelkesen használt marketingfogását, miszerint a játékok első bemutatói egészen ámulatba ejtőek, ám ahogy közeledik a premier, a látvány úgy kezd megkopni, a végeredmény pedig legfeljebb csak hasonlít ahhoz, amit először mutattak nekünk.
Tudom, ezt már számtalanszor átbeszéltük és egy előzetest sem szerencsés ezzel indítani, de nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom: a The Divisionre is érvényes a fenti jelenség. Hogy mi az oka, hogy a hétvégén tartott zárt béta után mégis kíváncsian várom a március 8-i premiert? Az, hogy még megkopott állapotában is olyat villantott a játék, amire mások a legjobb formájukban sem mindig képesek.
A Tom Clancy’s The Division az egykori Massive Entertainment, ma már Ubisoft Massive stúdiójában kezdte meg pályafutását, ám az évek során több más csapat is bekapcsolódott a fejlesztésbe. Erről a PlayIT-en készült interjúnkban Manny Diaz is mesélt nekünk. A játék története a nem túl távoli jövőben (ha tippelnem kellene, akkor legfeljebb 5-10 évet mondanék) játszódik New Yorkban egy járvány után, amely alig néhány nap alatt letarolta és kvázi romba döntötte az Egyesül Államokat. A betegségről alig tudni valamit, de az biztos, hogy az ünnepek előtti szokásos Black Friday (fekete péntek, amikor a karácsonyi szezonban az üzletek pofátlanul olcsón kínálják portékájukat, őrületbe kergetve ezzel az embereket) alatt pattant ki, és a bankjegyek közvetítésével megfékezhetetlen gyorsasággal terjedt el. A kormány szerencsére már korábban felállított egy különleges ügynökséget, amelynek épp az a feladata, hogy ilyen helyzetekben megóvja a rendet, vagy épp, ami megmaradt belőle. Mi is az SHD (Strategic Homeland Division) egyik ügynökét alakítjuk, aki egy káosz uralta Manhattanben száll le a helikopterről, és azonnal beleveti magát a fertőbe, hogy segítsen helyreállítani a dolgokat.
A The Division alapvetően egy online játék, de ezt elég okosan oldották meg a fejlesztők. Egész Manhattan az első perctől kezdve szabadon bejárható, ám ennek nagy része úgynevezett nem PvP zóna, vagyis itt nem kell attól tartanunk, hogy más játékosok orvul hátba lőnek minket a holminkért. Van azonban a belvárosnak egy olyan lezárt része, ahol bármi megtörténhet: ez a Dark Zone, vagyis ez az igazi PvP terület. Ide belépve egy soha véget nem érő deathmatch közepébe csöppenünk, ahol tulajdonképpen senkiben sem szabad megbízni. A teszt során mindkét városrészt megnézhettem magamnak, így naná, hogy ide is bemerészkedtem. Már a hely hangulata sem ugyanaz, mint a „kinti”, nyugis városrészé, hiszen itt sokkal inkább tetten érhető a káosz, és az állandó fenyegetettség érzése is nyomja a vállunkat. Alig léptem át a kapun, máris egy csapat MI-vezérelte suhanc nyitott rám tüzet (ez egyébként kint is gyakran előfordul, de erről egy bekezdéssel lejjebb), akiket a hóviharnak köszönhető rossz látási viszonyok miatt csak nehezen tudtam visszaverni. Szerencsére jött a nem várt segítség egy „Artemius014” nevű játékostól, aki beszállt a harcba, és ketten szépen leszedtük a huligánokat. Már épp kezdtem volna megörülni, hogy egy jó fej ügynökbe botlottam, akivel talán jobb esélyekkel fedezhetjük fel a Dark Zone utcáit, amikor... egyszerűen lelőtt. Mire észbe kaptam, már rohant is tovább, a karakterem pedig ott feküdt tehetetlenül. Hogy a féktelen vérengzést valamelyest kordában tartsa (vagy épp fokozza?), a játék a notórius gyilkosok fejére idővel vérdíjat tűz ki, ami még vonzóbb célponttá teszi a többi játékos szemében. Nos, nagyjából ilyen ez a Dark Zone. Igaz, hogy sokkal értékesebb felszerelést lehet itt összegyűjteni, ám azt csak akkor vihetjük magunkkal, ha a megadott helyszínről helikopterrel kimenekítjük. Egyébként a többi játékos simán lemészárol minket értük. Jó fejek egymással ezek az egyébként egy cégnél dolgozó ügynökök, nem igaz?
A The Divisionben a Dark Zone-t körülvevő nyugisabb városrész lesz a ténykedésünk fő színtere, ugyanis a küldetések a jelek szerint itt fognak játszódni. A bétában a fő sztori egyetlen küldetését lehetett teljesíteni. Miután megérkezünk Manhattanbe, fel kellett szabadítanunk az épp ostrom alatt álló főhadiszállást. Ez az a hely, ahonnan a későbbiekben az ügynökség tevékenységét irányíthatjuk. Több szárnyból áll, van egészségügyi és biztonságtechnikai részleg is. Ezeket először aktiválnunk kell, majd fejleszthetjük is őket, hogy általuk újabb perkökre és képességekre tegyünk szert. A fejlesztés azonban alapanyagokat követel, ezeket pedig a küldetések során szerezhetjük be. Az egyetlen főküldetés a bétában épp az orvosi részleg vezetőjének kiszabadítása volt. A későbbiekben a játék véletlenszerű összecsapásokat generál a rendfenntartók és a huligánok között a város különböző pontjain. Ezeket aszerint csoportosítja, hogy teljesítésükkel a bázis melyik részlegét tudjuk fejleszteni.
Az MI egyébként elég változékony, így a harcok nehézségét is nehéz előre megjósolni. Volt, mikor egész okosan beszorítottak egy fedezék mögé, és lassan az oldalamba kerültek, máskor viszont oda-vissza ugráltak egy tereptárgy felett vagy egyszerűen csak odasétáltak elém a nyílt terepen, hogy lelőjem őket. Van tehát még min csiszolnia a fejlesztőknek, de az alapok jók.
Időnk nagy részét – legalábbis a bétában – az egyes küldetések közötti futkározással töltjük, ami hamar unalmassá és frusztrálóvá válik. Én ugyan nem találkoztam vele, de Balu, aki a PS4-es változattal tett egy próbát, állítja, hogy lesz benne gyors utazás opció is. Remélem, igaza van. Az utcákon persze bármelyik sarkon belefuthatunk huligánokba, akik kisebb tűzharcra kényszerítenek minket, de sokszor csak a nincstelenné vált lakosok botorkálnak körülöttünk dideregve. Nekik egyébként – ha van nálunk – élelmet és vizet adhatunk, amiért tapasztalati pont vagy valamilyen ruhadarab a jutalmunk. A tapasztalati pontokat pedig fegyvereink fejlesztésére, új perkök és képességek feloldására fordíthatjuk. Emellett időnként szintet is lépünk, a felszerelések és fegyverek pedig ennek függvényében válnak elérhetővé. A fejlesztők egyébként amolyan Tom Clancy-sen oltották a játékba az RPG-elemeket, vagyis többségében minden képesség és tulajdonság hitelesnek érződik, nincsenek a valóságtól túlzottan elrugaszkodott részletek. Ez pedig sokat dob a hangulaton, könnyebb beleélni magunkat a helyzetbe.
Amint azt már a bevezetőben is említettem, a The Division látványvilága csorbult az első E3-as videókban látottakhoz képest. Szinte hallom, ahogy sok játékos emiatt hisztizik, mert a csúnya, gonosz Ubisoft megint átverte őket. Én ezzel nem is vitatkozom, mert bizonyos szempontból igazuk van. A játék nem ugyanolyan szép, mint az első bemutatón. De még így is messze az egyik legrészletesebb, legaprólékosabban összerakott világot kapjuk benne, amivel valaha találkoztam. És ami a legjobban tetszik benne, hogy igazolja a fejlesztők korábbi állítását, miszerint arra törekedtek, hogy New Yorkot a lehető leghitelesebben adják vissza. Én magam ugyan sosem jártam még ott, de így is nagyon élethűnek tűnik az ábrázolása.
A téli utcákon kóricálva könnyen magával ragad a hangulat: ahogy dinamikusan változik az időjárás és a napszakok, ahogy egyik percről a másikra kerekedik hóvihar vagy ereszkedik le ránk a köd. A nappalt lassan felváltja az éjszaka, a fákra korábban feltekert égősorok pedig kigyulladnak, a csatornából pedig gőz száll fel. Mindez a mindenfelé elhagyott roncsok, a mérhetetlen mennyiségben felhalmozódott lom és szemét társaságában egyszerre ünnepi és lehangoló érzést kelt a játékosban. Tényleg olyan, mint egy elcseszett karácsony... Szóval lehet, hogy a végeredmény csak hasonlít az először látottakhoz, de még így is olyan élményt nyújt, amire nem lehet panasz.
A Tom Clancy’s The Divison bétájával töltött néhány nap nekem elegendő volt ahhoz, hogy meggyőzzön. Bár nem vagyok kimondott MMO-fan, ebben a játékban nem éreztem, hogy rám erőltetnék a többi játékos társaságát, egyedül is minden nehézség nélkül tudtam boldogulni. Persze barátokkal társulva megint egészen más élményt nyújt a játék.
Ha hinni lehet a híreknek, akkor a márciusi megjelenés előtt még lesz egy nyílt béta is, amelyen mindenki kipróbálhatja, miről is van szó. Én bíztatnék is erre minden érdeklődőt, mert egy próbát mindenképpen megérdemel a játék. Az eddig látottak alapján egyetlen dolog miatt aggódom csupán, ez pedig a tartalom, mivel ebből alig kaptunk valamit a bétában. Remélhetőleg a fejlesztők csurig pakolják New Yorkot küldetésekkel és eseményekkel, különben könnyen unalomba veszhet a játék. Ha viszont lesz benne mit csinálni, akkor szép sikerek elé nézhet.
