Bevallom őszintén, az indokoltnál több időt töltöttem el anno az első Plants vs. Zombies játékkal (annak androidos változatával), pedig sosem rajongtam különösebben a tower defense játékokért. Az idióta alapsztorin túl mégis volt benne valami, ami megfogott, és persze nem csak engem: egy 2013-as hírt találtam, amely szerint 25 millió letöltésnél járt akkoriban a játék, azóta meg szerintem ember nincs, aki pontos számot tudna mondani. Ahogy lenni szokott, ilyenkor jön egy Ubisoft, Activison Blizzard vagy jelen esetben az EA, és az egész lelkes indie csapatot felvásárolja, hogy a tej helyett pénzt adó tehenet ipari körülmények között lehessen továbbfejni. Talán nem is meglepő, hogy a PvZ második részében már ezerrel pörgött a mikrotranzakció. De ne legyünk igazságtalanok: a sorozat következő epizódja – pontosabban spin-offja –, a 2014-es Plants vs. Zombies: Garden Warfare már majdnem AAA-játék volt (tényleg jól is sikerült), ami természetesen azt is jelenti egyúttal, hogy lett folytatás, jelen cikkünk tárgya. És mivel – előreszaladok – ez a rész is jól sikerült, bármekkora összeget fel mernék tenni arra, hogy 1-2 éven belül lesz hármas sorszámú epizódja is.
Nem tudom, bárkit is érdekel-e a kerettörténet, de mivel ilyen is van, pár mondatban megemlékeznék róla. A hosszú és véres (virágporos?) háborút a zombik nyerték, Suburbia elveszett, a galád zombik még át is nevezték a területet Zomburbiának. Napraforgóként ebbe a rettenetes világba születünk bele, ám Crazy Dave szerencsére átmenekít minket az utolsó, még növények által uralt területre. Innen kell megindítanunk a flóra bosszúját az élőholtak felett.
A játék maga egy viszonylag nagyméretű városban játszódik, amely három részre osztható: a virágok és a zombik bázisára, illetve a kettő közt meghúzódó senki földjére, ahol szabadon kószálhatunk. Ebből adódik, hogy a háborút nem csupán növényként, de zombiként is megvívhatjuk – nem mondom, masszív allergiásként jóleső érzés volt legalább virtuálisan kilyuggatni ezeket a mindig vidám, mosolygó pollenszörnyeket. A játékban nincs klasszikus főmenü, ezt a szerepet a két bázis tölti be, ami szerintem remek – még ha nem is túl gyors – megoldás. Itt vállalhatunk el questeket, cserélhetünk karaktert, nézhetünk statisztikákat, illetve vásárolhatunk extrákat, sőt még a multis játékokhoz is innen tudunk csatlakozni. Bár a játék alapvetően multira van kihegyezve, a már említett senki földje, a Backyard Battleground gondoskodik arról, hogy egyedül is találjunk elég szórakozást. Számos küldetést és összegyűjthető cuccot találhatunk itt, illetve egy hatalmas zászló is vár ránk, amelyet felhúzva elindíthatunk egy King of the Hill jellegű játékmódot, amely addig tart, amíg el nem bukjuk a zászlót a rohamozó növényekkel/zombikkal szemben. A küldetések általánosságban véve nem túl bonyolultak, ám szerencsére nem is válnak hamar unalmassá, és a nehézségi faktort is jól eltalálták. Néha lopakodni kell, máskor adóvevőket kell aktiválni, de van klasszikus bázisvédés és hentelés is. A küldetések során kibontakozik valamiféle történet is, de ennél sokkal fontosabb a pénz, amit a sikeres teljesítésükért kapunk. Ezért tudunk ugyanis a matricaboltban mindenféle csomagot venni. A változó árú és tartalmú pakkokban sok egyszer használatos cucc mellett újabb játszható karaktereket is összegyűjthetünk, ám egy-egy karakter kigyűjtéséhez több matrica is szükséges, és ahogy haladunk előre, bizony egyre ritkábban fognak még a drágább csomagok is új matricát adni. Természetesen játékpénzt a biztonság kedvéért valódi pénzért is tudunk vásárolni, ha türelmetlenek lennénk.
Ha már a karaktereknél járunk, sok ismerős arccal találkozni fogunk mindkét oldalon: Peashooter, Corn, Cactus, illetve All-Star vagy Scientist az előző részekből biztosan ismerősek lesznek. Összesen 7-7 alapszereplő van mindkét oldalon, ám a fent említett matricákkal újabb alkaraktereket aktiválhatunk, így bőven lesz választási lehetőségünk. Minden növény és zombi 3*2 képességgel bír, ennek köszönhetően a játékban megtalálhatóak a klasszikus karakterosztályok, úgymint gyógyító, tank stb. A sok osztály között természetesen vannak gyengébbek és erősebbek (főleg a vége felé aktiválható egységek erősebbek értelemszerűen), de alapvetően nagy gond szerintem nincs az egyensúllyal. Minden karaktert külsőre is testre szabhatunk, így senki nem akadályoz meg minket abban, hogy elkészítsük szerény önmagunk vérszomjas kukoricamását.
A multis rész is meglehetősen szórakoztató, bár hozzáteszem, érdemes először a kezdőknek javasolt játékmódot kipróbálni, ahol mindenki csak az alap 7-7 karaktert használhatja, extrák nélkül. Ez sima Team Deathmatch, viszont nagyjából mindenki hasonló szinten áll, így könnyen meg lehet tanulni a játék alapjait. Számos játékmód van, a kedvencem a Suburbination volt, amelynek célja, hogy elősegítsük vagy épp megakadályozzuk egy terület kertvárosiasodását. De említhetném még a Vanquish Confirmed!-öt is, amelyben elesett ellenfeleinktől és/vagy társainktól kell tárgyakat elvenni – előbbiért a mi csapatunk kap pontot, utóbbiért az ellenfél értelemszerűen már nem kaphat pontot.
A grafikáról nem szóltam, de a képek gondolom, elárulják a lényeget: szerintem jópofa, hangulatos és teljesen passzol a játékhoz. A zenék rendben vannak, viszont a hanghatások továbbra is rendkívül irritálóak (rád nézek, Crazy Dave!), a barátnőm konkrétan megkért, hogy játsszak fejhallgatóval, pedig ilyen ritkán szokott lenni.
Kicsit bajban vagyok azzal, hogy kinek is ajánlható a Plants vs. Zombies: Garden Warfare 2. Alapjában véve úgy tűnhet, hogy a játék gyerekeknek készült, pedig igazából ez egy teljesen kiforrott shooter, amelyben van egy szórakoztató multis rész, és a szóló játékmódok is lekötik az embert. Ha nem növényekről és zombikról szólna a játék, hanem mondjuk németekről és amerikaiakról (a sorrend nem célzás), akkor óriási hype lenne körülötte, és tuti az év egyik blockbustere lenne. Persze így is az, már most végtelen példányt eladtak belőle az első héten, de azért sejtem, hogy inkább a gyerekeknek veszik a felnőttek, és nem maguknak. Pedig alapjában véve a játék minőségért nem lehet panasz, remekül sikerült alkotás.
Ez lenne hát a növények és a zombik háborújának újabb felvonása. Tényleg csak ajánlani tudom – nem csak gyerekeknek!
