Nem véletlen a kérdőjel a bevezetőben több okból sem. Az első Star Fox rész még 1993-ban jött ki SNES-re, és egyike volt az első játékoknak, amely a Super FX chipet használta, így biztosítva 3D-s vektorgrafikát. Ma már megmosolyogtató ennek a minősége, de akkoriban ez volt az állat leejtős csúcs. Elkészült a második rész is nagyjából 1995-re, ám a Nintendo az utolsó pillanatban elkaszálta, mert a Nintendo 64-re akart koncentrálni – ami aztán nem kicsit késett, és csak 1997-ben lett világszerte elérhető. Így lett a Star Fox 64 egy sorozatnak szánt franchise rebootja rögtön az első rész után; bár sok elemet átvettek a szanált részből, de olyan újdonságokkal is szolgált, mint például a játékhoz mellékelt Rumble Pack, ami tulajdonképpen vibration feedbackessé tette a kontrollert. És most, hogy a kvázi harmadik reboot, a Star Fox Zero megjelent, a Nintendo kiadta a Star Fox 64-et Virtual Console-ra.
A Star Fox 64 műfaját tekintve egy rail shooter, bár némely pályavégi bosst az All-Range Mode-nak hívott kvázi arénaharcban győzhetünk le, ilyenkor egy relatíve szűk területen ugyan, de szabadon repülhetünk. Igazából ekkor sem beszélhetünk olyan szintű szimulátorról, mint a Wing Commander vagy az X-Wing sorozatok, de nem is baj, ide az arcade játékmenet jobban passzol. Szóval ha már hasonlítani szeretnénk a Star Fox 64-et valamihez, akkor leginkább a Rebel Assault I-II áll a legközelebb hozzá.
És ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a kulcskérdéshez: egy ilyen, ma már nem igazán divatos műfaj vajon milyen élményt jelent 2016-ban? Jelentem, sokat! Kellemes kikapcsolódást jelent antropomorf állatkákkal más antropomorf állatkákat legyakni, mindezt űrhajós miliőben. A nehézség az, amit kifogásolnék, ugyanis nehézségi szint nincs, alapból meg eléggé izzasztó tud lenni. Viszont attól függően, hogy hogy teljesítünk, válnak eltérő utak, és ezzel pályák elérhetővé.
Az irányítás egész kellemes, bár a Wii U bumszli nagy kontrollere talán nem a legkényelmesebb ehhez a játékoz – de legalább nem kell a bumfordi Rumble Packet felcsatlakoztatni némi vibrálásért. Azért azt hozzáteszem gyorsan, hogy alapvetően én PC-s játékos vagyok, és ehhez a stílushoz én eddig a patkány+kéjborda kombinációt használtam, így könnyen lehet, hogy a nehézséggel kapcsolatos morgásom ebből is fakad... A néhol elérhető belső nézetben talán kicsit jobban lehet célozni, de a többiek által javasolt barrel roll túlzott használata ilyenkor azt eredményezheti, hogy két róka kerül a fülkébe (és ehhez nem kell Oculus Rift / HTC Vive).
A Nintendo hatalmas gesztus tett azzal, hogy a második legnépszerűbb Nintendo 64 címet elhozta a Wii család gépeire (az első a Mario Kart 64). És jól is tette: ma is rendkívül szórakoztató Fox McCloudnak és csapatának első/második kalandja, a Lylat rendszer felszabadítása Andross uralma alól.
