Az utóbbi évtizedben a videojátékok igen terjedelmes piacának egyre nagyobb szegmensét uralják a független, rendszerint csupán egyetlen vagy maroknyi fejlesztőből álló csapatok által készített indie alkotások. Közöttük számos hazai gárda programjai is megtalálhatók, mint például az idén tízesztendős, budapesti illetőségű Nemesys Gamesé, akiknél pár hónappal ezelőtt tettünk egy rövid látogatást is. Az éppen a villámgyorsan közeledő VR őrület által keltett cunami hullámait meglovagolni igyekvő srácok a Fortix és az Ignite után most egy repülőgép-irányítós szösszenettel rukkoltak elő, amelynek ezúttal az Xbox One az anyaplatformja.
A Land It! egy meglehetősen érdekes játék, amely – bevallom – vegyes érzelmeket keltett bennem. Az alapkoncepció a következő: adva van egy terület, amelynek virtuális légterében egy-kettő-három-négy-...-csillió repülőgép közlekedik. Felszállnak, leszállnak, elkerülik egymást és minden olyan helyet vagy tárgyat, amelyet nem volna szerencsés érinteniük. Irányba állnak, irányt változtatnak, különböző manővereket hajtanak végre. Illetve egyiket sem, merthogy mi tesszük mindezeket velük, vadul váltogatva az egyre csak közeledő vagy távolodó repzik között. Az éppen vezéreltnek beavatkozhatunk a sebességébe és az útirányába, illetve fel- és leszállhatunk velük. Az aktuális irányt egy vektor mutatja, amely kanyarodáskor a fordulás ívét is megjeleníti az új úti cél mellett. Bizonyos számozott karikákon sorrendben átrepülve pontokat zsebelhetünk be, míg más hasonlók érintése azonnali halált jelent. És akkor a tiltott zónákat – amelyek fölé tilos berepülni – még nem is érintettem. Van tehát tennivalónk bőven, és a fejlesztők már az oktatópályákon sem voltak restek ezt alaposan megértetni velünk. A tutorial mellett karrier módban, valamint egy annak teljesítésével megnyitható végtelen módban is játszhat ki-ki a maga örömére.
A program mindezt felső nézetben prezentálja, egy igencsak vegyes megoldásokkal operáló grafikus motor segítségével. A képi világ egyfelől rajzfilmszerű piktogramokra épül (ezek volnának többek között a légi masinák), másfelől a domborzati viszonyokat a hajdani időkre hajazó vektorgrafika jeleníti meg. Vizuális orgiára senki ne számítson, de mindent összevetve nem jelenthető ki az sem, hogy nem illik a játékhoz a látvány. A zenebonáról is ugyanez mondható el – már ha a nagy kapkodásban (mert abban bizony lesz részünk bőven) egyáltalán meghalljuk a meghallhatót. A vezérlés nincs agyonbonyolítva, mindazonáltal eleinte erősen szokni kell – nekem főleg az egyes általam irányított gépek közötti gyors és biztos váltás okozta sokáig a legnagyobb problémát. Ha mindent jól csinálunk, akkor teljesítjük az adott szintet, amit a program csillagokkal és pontokkal jutalmaz, némi újrajátszási és versengési faktort csempészve a játékba.
Amikor azt írtam, hogy a Nemesys Games Land It! című alkotása vegyes érzelmeket keltett bennem, arra céloztam, hogy aki kipróbálja, az első látásra egy talán nem „nagyképernyőre” szánt programmal találkozik. Aztán ahogy telik az idő, rá kell ébredjen, hogy bizony nagyon is megállja egy ilyen program a helyét 2016-ban is az egyik aktuális erőművön, mert – kisebb hibái ide vagy oda – a rengeteg tennivaló és a játékélmény végül felülkerekedik mindenen.
