26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

No Man's Sky

No Man’s Land... No Man’s Sky... No Man’s Game.

Írta: gregmerch 8 hozzászólás

Bevallom, ritkán vannak ennyire negatív érzéseim bármi – pláne egy videojáték – kapcsán, mint most, az ismertetőm alanyául szolgáló No Man’s Sky esetében. A Hello Games még 2013-ban jelentette be a játékot, és nem kisebb kiadó látott fantáziát benne, mint a Sony, így az indie fejlesztésű alkotás jelentős háttértámogatást, no meg reklámdömpinget kapott. A játékban az ígéretek szerint nem kisebb játékteret barangolhat be a játékos, mint a végtelen világűrt, amely természeténél és méreténél fogva rengeteg veszélyt és kihívást rejt magában. Sokat hallottunk és láttunk a hangzatos és látványos trailerekben a programba épített, 1,8*1019 db egyedi bolygó véletlenszerű generálására képes algoritmusról, a felfedezésre váró ismeretlen univerzum csodáiról – a változatos flóráról és faunáról, a kereskedelemről és a fejlesztési lehetőségekről –, no meg arról, hogy mivel mindenki egyetlen rendszerben játszik, ha bárki bármit felfedez, azt maga nevezheti el, és onnan kezdve az objektum neve mindenki számára az marad. Érthető hát, hogy magam is nagyon vártam ezt az érdekesnek és különlegesnek ígérkező alkotást, hogy végül a korongot a meghajtóba helyezve az állam essen le – de nem feltétlenül a szó legjobb értelmében. Előre bocsátom: kizárólag a saját, szubjektív véleményemet és tapasztalataimat olvassátok alább!

No Man's Sky

Nálam egy program értéke nem feltétlenül a játék méretén vagy az abban rejlő lehetőségeken és szavatosságon áll vagy bukik, engem egy alkotásnak „meg kell vennie”. Ez annyit tesz, hogy nem kell valaminek minimum ötven órásnak lennie, ha lebilincselő a története, és beszippant az atmoszférája. Rosszabb esetben egy gyengébben kiötlött sztori mellé egy nagyon erős és jól kivitelezett környezetet társítva a fejlesztők elérhetik, hogy minden hibája ellenére szeressem a játékukat, és vice versa. Nos, jelen esetben egyik kritérium sem valósult meg, bármennyire is szerettem volna.

No Man's Sky

Mindjárt az első betöltéskor meggyűlt a bajom a programmal, amikor is egy mezei „loading” felirat jelent meg a képernyőn, egy villogó körben elhelyezett négyzet piktogram kíséretében. Mintegy négy-öt perc várakozás után (nagy ugyebár a játéktér, belefér a sok töltés) végül megnyomtam a kontroller megfelelő szimbólumát, mire a kör szépen elkezdett töltődni, majd bejött a nem túl informatív kezdő képernyő. Ez természetesen nem tántorított el az azonnali játéktól, amibe rögvest bele is vetettem magam. Egy meglehetősen zord bolygón tértem magamhoz, ahol éjszakánként mínusz hetvenöt Celsius-fokos hideg uralkodott, és a civilizált kéz alkotta őrdroidokon és elhagyatott táborokon kívül számos rovar- és gyíkszerű döggel találkoztam. Barangoltam sok-sok kilométeren és órán át, de egyszerűen nem tudtam megszerezni az űrhajóm újraélesztéséhez szükséges nyersanyagok közül a húszegységnyi cinket. Nem volt sehol, bármennyire is kerestem, bármerre is bocsátottam ki a sisakomba helyezett szenzor pásztázónyalábjait. Közben folyamatosan gyűjtöttem a nyersanyagokat, és gyakorlatilag többet bányásztam, mint bármelyik megszállott Minecraft-rajongó. A szerzett nyersanyagokból közben vagy valaminek a javításához szükséges alkatrészeket építettem, valamely felszerelésem energiaszintjét töltöttem fel, vagy pedig egy az egyben használtam fel azokat valaminek a javításához vagy szinten tartásához. Volt már mindenem, ami kellett, az is, ami éppen nem, csak az a nyavalyás cink nem volt sehol. Ekkor, sok-sok óra kutatás után ébredtem rá a keserű igazságra: az agyonreklámozott, véletlenszerű univerzumokat generáló algoritmus az én első nekifutásom esetében pont egy olyan bolygót dobott ki kezdőpontnak, amelyiken égen földön nem volt fellelhető egy, a továbbjutáshoz nélkülözhetetlen nyersanyag. Nos, ez nálam nem fér bele a „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” életérzésbe, ez a szememben egy orbitális hiba!

No Man's Sky

No de tegyük félre, hogy „a peches teszter azonnal egy lehetetlen küldetéssel találta magát szemben”, és nézzük a program többi aspektusát. Anno az Alone in the Dark: Illumination esetében azt fájlaltam, hogy a sztori, illetve a körítés csupán egy-két sűrűn teleírt képernyő formájában jelent meg a programban, mindenféle egyéb faxni vagy átvezető videó nélkül. Elmondhatom: a No Man’s Sky esetében visszasírtam ezt a meglehetősen puritán (de legalább létező) megoldást. A játékos egyszerűen semmi (de tényleg SEMMI) információval nem rendelkezik arról, hogy kicsoda, micsoda, miért kelt útra, hogy hívják, mikor és hova tartott, amikor baleset érte, és egyáltalán, miért és hogyan érte baleset. Sehol egy irat, egy rádiójel, egy elcsípett digitális vagy egyéb üzenet. Az ember (ha egyáltalán ember) csak megy, amerre akar, közben megállás nélkül bányászik és harcol, nagy ritkán pedig idegen fajokról ismer meg némi kevés infót valamely általuk épített, felhagyott műtárgy jóvoltából. A bányászati tevékenység során begyűjtött cuccokat az inventory menükben találjuk meg, amelyek hárman vannak – egy a felszerelésünknek, egy a hajónknak és egy a mindentjáró szampónknak, akarom mondani multi-toolunknak. Ez a felosztás sem a legszerencsésebb megoldás (legalábbis nem ebben a formában), de ez igazából nem oszt, nem szoroz a többi dolog mellett.

No Man's Sky

Ha már gyalogolunk, azt legalább olyan környezetben tegyük, amelytől minden sarkon leesik az állunk az álmélkodástól. Nos, jelen esetben nem ez a helyzet: a látvány kis túlzással olyan, mintha belülről néznénk Azeroth földjét a World of Warcraft egy korai, pre-alfa verziójában, a fejlesztés derekán, tizensok évvel ezelőtt. Nem azt mondom, hogy nincsenek helyenként szemrevaló helyszínek vagy effektek (mint például a színpompás barlangok, az alkonyuló égbolt vagy a szibériai hidegben megfagyó maszkunk), de összességében ez ma kicsit kevés – főleg mindennemű történeti körítés vagy háttér nélkül. A zene talán a legjobban sikerült része a játéknak, amelyet nem kimagasló effektek egészítenek ki komplett hanganyaggá. Eddigi temérdek siránkozásom után azt kell mondjam, a vezérléssel sem voltam megelégedve. Guggolni egyáltalán nem tudtam valamiért, ami azért is volt különösen bosszantó, mert gyakran a szenzor jelezte, hogy alig pár percnyire vagyok egy keresett cucctól, de egyszerűen nem tudtam átbújni az utamban álló (pontosabban lógó) akadályok alatt. Az meg külön megér egy misét, hogy a futáshoz külön fejlesztés szükséges, így a menekülést vagy a gyorsabb haladást maximum jetpackünk segíti alapból.

No Man's Sky

A későbbi próbálkozásom során tapasztaltakat röviden összegezve, ha valami csodával határos módon túljutunk a kiindulóponton, és el tudjuk hagyni űrhajónk megjavítása után a bolygót, akkor az éppen aktuális járgányunk hajtóművével elérhető távolságban lévő planétákra utazhatunk el. Itt kezdődik a gyűjtögetés és a felfedezés elölről, és egy idő után rájövünk, hogy az a matematikusokon kívül más halandók számára felfoghatatlan mennyiségű bolygó mégsem olyan változatos, mint azt a fejlesztők ígérték. Az intergalaktikus Atlas rendszer, akarom mondani adatbázis jóvoltából feltölthetünk általunk begyűjtött ismereteket, új felfedezéseket az adattárba (például a magunk által felfedezett bolygók koordinátáit), amelyek ezek után minden játékos számára elérhetőek lesznek, és amelyekért némi virtuális pénzmag üti a markunkat. Ez utóbbit arra költhetjük, hogy néhány NJK-val boltoljunk egy keveset, akikkel korlátozott mértékben beszélni is tudunk, ami szintén nem sokat segít abban, hogy a játék körítéséről vagy sztorijáról képet kapjunk. Új fejlesztések és új űrhajók jóvoltából egyre többet bírunk és távolabbra tudunk eljutni, hogy végül elérhessük a játék célját, vagyis a virtuális, véletlenszerűen generált univerzum közepét.

No Man's Sky

Azt hiszem, ez játéktesztelői pályafutásom eddigi legnegatívabb hangvételű írása. Mindig is törekedtem rá, hogy mindenben meglássam a jót, és erőnek erejével ássam elő a romok alól a szépet és az épet. Most, éppen ezért, végső elkeseredésemben felhívtam a játék PC-s változatát kipróbáló Sityi kollégát, reménykedve, hogy talán az „én készülékemben van a hiba”, és valamit én nem értek, érzek ebben a játékban helyesen. A beszélgetés meggyőzött arról, hogy nem így van, mert ő is nagyjából pontosan ugyanígy látja a programot. (Másodvéleményét video formájában tekinthetitek meg.) Sőt, kettőnk közül még így is én voltam az elnézőbb! Nos, akkor kinek is tudnám jó szívvel ajánlani a No Man's Sky-t? Senkinek és mindenkinek. A sok negatív tapasztalat, a kezdeti érdeklődést csakhamar felváltó monotonitás, a nulla történet és a ma már igencsak karcsú megvalósítás dacára azt kell mondjam, sőt, kiemelnem, hogy az enyém csupán egyetlen vélemény (na jó, Sityiével együtt már kettő), és tudom, hogy a játékosok egy nem elhanyagolható hányadának velem (velünk) ellentétben bejön a játék. Akit nem zavar, hogy gyakorlatilag céltalanul bolyong egy világűr méretű térben, és az sem, ha közben teljesen elveszettnek érzi magát, ugyanakkor vonzza a távol és az ismeretlen, és kedvére van az állandó, talán csak a Minecraftra jellemző mennyiségű bányászat, az könnyedén megtalálhatja benne élete játékát. Mindenki más azonban minimum fenntartásokkal vesse bele magát a programba, vagy leginkább messzire kerülje el azt.

A No Man's Sky PlayStation 4-re és PC-re jelent meg. A cikk a PS4-es verzió alapján készült.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

További képek

  • No Man's Sky
  • No Man's Sky
  • No Man's Sky
  • No Man's Sky

No Man's Sky

Platform:

Fejlesztő: Hello Games

Megjelenés:
2016. augusztus 10. PC, PS4
2018. július 24. X1
2020. november 10. XSX
2020. november 19. PS5
2022. október 7. Switch
2023. június 1. Mac

» Tovább a játék adatlapjára

gregmerch

gregmerch
Amióta az első kvarcjátékát meglátta kb. 6 éves korában, mindennél jobban érdekelték az elektronikus játékok. 2010 óta árasztja el cikkeivel a magazin oldalait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

somesz83
somesz83 [3327]
Ha minden igaz mehet a refund játékidőtől függetlenül. :-D
Véleményemet meg már korábban leírtam a játék topikjában, nem ismétlem magam, csak továbbra is röhögök!:-D
ivanova36
ivanova36 [1321]
Bekerült jó pár dolog a felsoroltak közül, max nem úgy ahogy elvártuk:

"valós idejű" éjjel-nappal váltakozás - benne van, változik a napszak a bolygókon
különböző környezetű bolygók - benne van, sugárzás, fagy, forróság, stb...
frakciók jelenléte/szerepe/hozzáállás a játékoshoz - benne van, kiírja mikor tanulsz egy új szót, vagy döntesz hogy változott a frakcióhoz a reputációd

Multiról konkrétan hazudtak.

Más kérdés hogy mi játékosok ezen megoldásokat máshogy vártuk. Lassan kiderül hogy a nagy véletlen generált világ sem annyira véletlen generált...lassan majd minden feature meg lett cáfolva.

A friss címeknél szerintem inkább az a probléma hogy a 60$ játék mellé a 30-60$ Season Passt/DLC hegyeket is ránk akarják sózni a készítők, így elérve a kívánt árat/bevételt.

NMS meg nálam sajnos odakerült ahová a The Divison. Fel a "kihagyott ziccerek és be nem teljesült lehetőségek" polcára.
davkar9
davkar9 [11414]
Mégis hogy a túróba lehetne már szubjektív?:-P:-D Megjelenés előtt az infók, videók, képek, demók, miegymás előzetesen fest egy képet a játékról. Ha ezt nem tudják tartani, akkor elbalfaszkodták a fejlesztést vagy simán rosszul tájokoztattak/hazudtak. NMS esetében nagyon úgy néz ki, hogy az utóbbi történt. Rengeteg feature hiányzik belőle, amit előzetesen beígértek aztán mégsem került bele a játékba. Helyi "valós idejű" éjjel-nappal váltakozás, különböző környezetű bolygók, frakciók jelenléte/szerepe/hozzáállás a játékoshoz, stb. Na meg a multi hiánya. A sejtelmes somolygás az "olyan nagy, hogy nem találkozunk másokkal" szerintem nem ugyanazt jelenti, hogy "ez egy rohadt nagy single sandbox játék lesz".:-X

Lehet, hogy ez csak Murry tapasztalatának a hiánya volt - kommunikáció és játékfejlesztés - vagy az egész sony balhéja (augusztusra legyen valami kiadható, mindegy milyen, a hype majd visszahozza az árát). Tényleg az elvárásokon és az áron csúsztak meg. Ha ez így megjelenéskor egy 15-20$os cím, akkor kap egy vállrándítást. Eh, újabb indie szarság bukott be, nabumm. 50-60ért viszont a pofátlanság kategória.

Mondjuk a "nagy" játékfejlesztésnél is ez kezd lenni a mindennapos, a friss címek ~85% +/- is ilyen. A kiadók vígan elvannak, úgyis kifizetik a birkák, de nem lepődnék meg, ha a hello gamestől egy ideig/többet új játékot nem kapnánk.
-T0ng-
-T0ng- [1675]
Nem akarom védeni a játékot, mert valóban nem tökéletes, de az, hogy egy játéknak mit kéne tartalmaznia elég szubjektív. Nem tudok soha jobb példát felhozni, mint a Sims sorozatot, ahol a játék megannyi kiegészítőn keresztül lett végül tényleg teljes élmény. Mégsem láttam soha, hogy bárki félkésznek nevezte volna bármelyik rész alapjátékát. De hogy maradjunk a műfajnál az Elit Dangeorus is kimerül az űrrepkedésben és kereskedelemben, mégsem panaszkodik senki, hogy ez kevés lenne. (nem mellesleg a játék egyik érdekesnek ígérkező része, a felszíni felfedezés pont fizetős kiegészítővel érkezik)

És akkor persze az Early Access-ről nem is beszéltünk, ahol az emberek úgy fizetnek egy félkész játékért, hogy reménykedhetnek csak benne, hogy egyszer talán teljes lesz.

Nem mondom azt, hogy a játék körül nem vert a Sony egy fokkal nagyobb hype-ot, mint kellett volna, viszont nagyon sokan szerintem egy Star Citizen-t vártak a játéktól, amit viszont soha nem is ígért.
roland_93
roland_93 [24]
Szerintem az egyik fő probléma az, hogy egy indie játékot állított(ak) be úgy, mint egy AAA címet, ez részben a Sony, részben a Hello Games hibája is. Jelenlegi formájában nem éri meg az árát, a beígért plusz tartalmakat (sját teherhajók, óceánok, base-building, stb.) már megjelenéskor tartalmaznia kellett volna, és még úgy sem merném tökéletesnek nevezni.
Ettől függetlenül órákra leköt, a felfedezősdit nagyon eltalálták, de azon kívül minden olyan.. meh.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (8 db)