A lengyel Plastic fejlesztőstúdió által készített Bound egy igazi művészi értékeket közvetítő indie produktum. Mostanában egyre több játék kerül ki a kis fejlesztőstúdiók köreiből és a rengeteg alkotás közül egyre nehezebb kiszűrni az igazán értékes gyöngyszemeket. A Bound egy ilyen érdekesebb, figyelemre méltó játék, amely saját egyéniséggel rendelkezik a pixeles grafikával piacot elárasztó indie-szcéna tucattermékeinek tengerében.
A PlayStation 4-re elérhető játékban egy baletttáncos hercegnőt alakítunk, akivel egy teljesen szürreális, kockákból, gömbökből és egyéb geometriai alakzatokból, valamint stilizált elemekből felépülő gondolatvilágban jutunk előre. A történet egyszerű: anyánk, a királynő kéri a segítségünket, hogy megállítsunk egy gonosz teremtményt, amely a világunk elpusztításán ügyködik. Természetesen a történések egy nagy metaforát alkotnak, amelynek a játéknak keretet adó valós történet ad értelmet. Ugyanis ebbe a képzeletvilágba egy rajzokat tartalmazó vázlatfüzeten keresztül jutunk el, amelyet egy terhes nő lapozgat. A játék elején egy kocsival érkezünk egy tengerparti házhoz, és pár méterenként megállva sétánkban újra és újra belemerülünk a füzetbe, hogy az ennek alapján kirajzolódó gyerekkori emlékeket játsszuk végig a furcsa fantáziavilágban.
A játék a művészi jellegű indie alkotásokhoz hasonlóan nem hosszú, körülbelül két óra alatt a végére érhetünk a történetnek. A pályák pedig tetszőleges sorrendben játszhatóak végig, ugyanis mi választhatjuk meg, hogy a vázlatfüzet melyik oldalát elevenítjük fel először. A játékmenet alapvetően funkcionálisnak tekinthető, amely a történet elmeséléséhez ad főként keretet. Ezt is megszokhattuk már az olyan játékoknál, mint a Journey vagy az Abzu. Tehát itt ne számítsunk komoly kihívásra vagy nagy változatosságra. Alapvetően egy platformer játékról beszélhetünk, amelyben ugrálással haladunk előre a levegőben lebegő pallókon és egyéb objektumokon, valamint időnként köteleken függeszkedünk, lépcsőket használunk, néha pedig rejtőzködnünk kell az egyetlen igazi ellenségünk, a nagy gonosz szörny elől. Mivel balett-táncos a főszereplő, ezért meghatározó elemek a kecses mozdulatok, az egymásból induló harmonikus tánclépések koreográfiájának sorozata. Minden mozdulatunkat ez a törékeny légiesség jellemzi, amelynek segítségével leküzdjük az akadályokat és a minket hátráltató tényezőket. Mint már említettem, kihívás nincs igazán a játékban, ha lepottyanunk egy szakadékba, azonnal újjáéledünk a platform szélén. Az a cél, hogy beleéljük magunkat a furcsa világba, és folyamatosan tudjunk előre haladni a cél felé. A pályák közben első személyű szemszögből emlékképeket is átélhetünk, amelyek egy állóképben jelenítenek meg egy nagy hatású múltbéli eseményt.
A Bound grafikája a modern művészeteket idézi, szkeccsszerű, absztrakt ábrázolása egyéni karaktert ad a játéknak. Ugyan nem kapunk tűéles grafikát és szemkápráztató effekteket, kárpótol érte a sajátos, eredeti látványvilág. Az irányítás abszolút kézre áll, nem kell sok gombot használnunk balerina hősnőnk mozgatásához. A hangok, zenék pedig tovább segítenek elmélyülni a játék világának megkapó atmoszférájában.
A Bound tipikusan olyan játék, amely nem ajánlható mindenkinek. Olyan, mint egy galériában fellelhető érdekes festmény vagy egy jobban sikerült színházi előadás. Akiket megfognak a művészi értékeket előtérbe állító, egyedi világot és mélyebb mondanivalót is tartalmazó alkotások, azok mindenképpen próbálják ki. Aki azonban a játékmenetet tekinti elsősorban fontosnak és a tradicionálisabb megoldásokért rajong, neki se kezdjen, mert nagyon nem fogja értékelni az elvontságát. A Bound tehát egy jól megvalósított, egyéni ízekkel fűszerezett művészi indie alkotás, amely könnyen ki tud emelkedni az ötlet nélküli játékok egyre növekvő halmazából.
