A Digital Dreams holland indie csapatnak nagyon megtetszett az infografikák látványvilága, és úgy gondolták, hogy az alkalmas lesz egy puzzle-platformer játékhoz is. Így született meg 2014-ben a Metrico, eredetileg PS Vitára, nemrégiben elkészült a PC-s és PlayStation 4-es verzió, később pedig Xbox One-ra is elérhető lesz. Nekem a PS4-es változathoz volt szerencsém.

Egy igen puritán, minimalista látványvilágú játékot kaptunk, amelyben egy férfi vagy női karakterrel kell nekivágnunk az egymás utáni pályáknak, úgy nagyjából 60-70-nek. Gyakorlatilag logikai és ügyességi feladatok kombinációi várnak ránk, amelyek során először ki kell okoskodnunk, hogy a különböző grafikonelemek mi alapján változnak. Egy oszlopdiagram például akkor nő, ha ugrunk vagy jobbra haladunk. Egy másik akkor mozdul oldalra, ha leesünk valahonnan. Egy harmadik akkor változik, ha lövünk egyet. Viszont ha csak arra koncentrálunk, hogy például az első utunkat álló oszlop lehúzódjon, nem figyelve arra, hogy közben a többivel mi történik, könnyen csapdába eshetünk, és kezdhetjük elölről az aktuális pályát. Ha megvannak az összefüggések, már csak a megfelelő módon és útvonalon kell végigrohannunk/ugrálnunk szereplőnkkel, hogy elérjünk a pálya túlsó felére. A program folyamatosan új elemeket is adagol, mint például a lövést vagy a teleportálási lehetőséget – ezeket aztán ügyesen kell kihasználnunk a pályák teljesítéséhez.

Nem egyszer volt, hogy a sokadik nekifutás után inkább félbehagytam a játékot, mondván, hogy ez lehetetlen, aztán másnap folytatva hamar a fejemhez kaptam, amikor hirtelen beugrott a megoldás. Néha ugyanis igencsak szívatós feladatot kapunk, elég meglepő megfejtéssel – nem nagyon szeretnék ilyet lelőni, de azért egyet elmondok közülük: volt, ahol konkrétan a szakadékba kellett zuhanni, hogy az ellenőrzőpontnál újraéledve érjem el az egyik oszlopdiagram szükséges változását. Checkpointok amúgy pályákon belül is vannak, amelyeket mi magunk aktiválhatunk, ezzel is segítve célunk elérését. Gyenge pontja volt a játéknak a célzás, a PS4 kontrollerével legalábbis nem mindig lehetett megfelelően irányítani a lövést, ami sok rontást eredményezett.

Amúgy különböző környezetek várnak ránk a játék során – konkrétan hat különböző világ –, a fekete-fehér grafikonoktól a mindenféle színes változatokig. És persze a nehézség is nagyjából ezek mentén növekszik. Mindehhez zenei aláfestésül a szintén holland Palmbomen szintizenéje szól, ami engem inkább idegesített, főleg hosszú távon. Egyes cselekedeteink, mint például a lövés hangja ráadásul gyakorlatilag a zene részévé válik, és ez számomra kicsit katyvasszá tette néha a hallottakat.

Alapvetően ötletes játék a Metrico+, a grafikai megvalósítás tényleg egyedivé teszi a puzzle-platformerek között, egyszeri, pár órát igénylő végigjátszás után azonban már nem sok újat fog adni. Még egy rakás pálya, esetleg egy pályaszerkesztő nyújtotta volna meg a szavatosságát, így azonban inkább csak egy kellemes színfolt a stílus játékai között.