Pro Evolution Soccer 2017

Mint az elmúlt években mindig, idén ősszel sem maradunk sikerszériák aktuális összecsapásai nélkül. Idén különösen érdekes párharc lehet a Battlefield 1 és a Call of Duty: Infinite Warfare-é, hiszen előbbi az első világháborús témával próbál tarolni, utóbbi pedig a sci-fi vonallal. De természetesen nem szabad megfeledkeznünk a sportjátékokról sem, hiszen ezek a játékok is évről évre új részt kapnak, a készítők pedig megannyi ígérettel próbálják meghódítani előre a játékosok szívét. Ezek közül is magasan kiemelkedik a FIFA-PES párharc, amely immáron bő évtizedes múltra tekint vissza. Ha megnézzük a korábbi évek epizódjait, hol egyik, hol másik játék hódíthatta el a trónt, vagy stílszerűen inkább a bajnoki címet. Ám az is igaz, hogy gyakran tapasztalhattuk a mennyiség a minőség rovására hozzáállást is, hiszen mindkét sorozatban akadtak minimális újdonságot magukban hordozó részek is.
Idén a Pro Evolution Soccer 2017 jelent meg korábban, a Konami pedig már hónapok óta arra építette marketingkampányát, hogy ott erősítenek majd, ahol a legnagyobb az elmaradásuk a konkurenssel szemben: a licencek terén. Végül ez mit eredményezett? Nos...

Nem, csak azért sem kezdem azzal, hogy mi újság a licencekkel. Inkább kezdjük azzal a résszel, amit a legtöbbet fogunk látni a játék során: magukkal a mérkőzésekkel. E téren a PES 2017 bizony nem vall kudarcot, sőt! Magam is futballrajongó vagyok, és mint videojátékos, évről évre figyelemmel kísérem mindkét szériát, így talán elmondhatom magamról, hogy jól ismerem már őket. Sityi kolléga már tavaly is úgy fogalmazott a Pro Evolution Soccer 2016 kapcsán, hogy a legjobb epizód volt a sorozaton belül, és e kijelentését most átvehetem én is. A PES 2017 az eddigi legjobb focis játék a Konami boszorkánykonyhájából. A játékmenet az évek során lassan, de biztosan fejlődött, mindig egy picit közelebb került a valóságoshoz. E tekintetben talán mindig is e széria képviselte inkább a szimulátor vonalat, míg a FIFA az árkádosabb, könnyedebb, gyorsabb játékmenetet. A PES 2017 is pontosan ezt az érzetet kelti, amikor kezünkbe vesszük a kontrollert (mert ugye nincs olyan balga, aki billentyűzettel ül le elé?!): hogy bizony focizunk. A játékosok mozgása elképesztően részletes, tömegük, lendületük és tehetetlenségük van. Ezek mind-mind befolyásolják a mozdulatokat, ezáltal pedig azt, hogy épp mennyire leszünk hatékonyak a pályán. Nem érdemes kipeckelni a sprintelés gombját, hogy végigszántsuk a pályát egyik kaputól a másikig. Végre lehetőségünk van elemi szinten részesülni a játékból, vagyis a legapróbb, legfinomabb mozdulatokkal haladhatunk előre, miközben szinte érezzük magunk előtt a labdát. Ahogy azt is, amikor egy csel közben érkezik a favágó hátvéd, és telibe kaszálja támasztólábunkat. Mindez szinte leugrik a képernyőről, annyira élethűen, hitelesen lett lemodellezve. Az egészre pedig csak rátesz egy lapáttal, hogy a legnagyobb sztárok mozgáskultúráját is sikerült egész ügyesen becsempészni a játékba, így egyből kiszúrhatjuk, ha épp Iniesta vagy Ibrahimovic terelgeti a labdát.

A Pro Evolution Soccer alatt a 2013-ban megjelent rész óta a Fox Engine dolgozik, amely már többször is bizonyította, hogy nem csak Kojima mester lopakodós mozijaiban játékaiban képes meseszép dolgokat megjeleníteni. Az előző részekhez hasonlóan idén is nagyon szép munkát végeztek a grafikusok, akik a játékban szereplő legtöbb sztárt tökéletesen felismerhető formában modelleztek le. Ez persze csak a közeli képeken köszön vissza igazából, amiből azért alapvetően nincs túl sok – időnk nagy részében madártávlatból fogjuk irányítani a focistákat. Ugyanakkor a mérkőzések felvezetése, amikor a kamera körbejárja a stadiont, ráközelít egy-egy játékos koncentráló arcára, majd egy darabig a közönséget pásztázza, egészen remek hangulatot kelt, hiszen itt érhető tetten a játékmenet mellett a grafikára is jellemző aprólékosság. Persze aki nagyon keresi, megannyi hibát és elnagyolt részletet talál majd. Az emberi szem óhatatlanul is kiszúrja, hogy a tömeg mozgása valójában csak 5-10 animáció véletlenszerű ismétlődéséből áll, amelyek ciklikusan váltakoznak, így azonnal látjuk, hogy a nézők egyszerre, ugyanúgy mozognak. Az is tény, hogy a biztonságiak és a pálya szélén tüsténkedő személyzet továbbra is mozdulatlan szobrokból áll. De ezek olyan részletek, amelyek felett szemet lehet hunyni, mert a mérkőzés hevében bizony nem ezekre fogunk koncentrálni, tulajdonképpen fel sem fognak tűnni. Egy szó, mint száz: a PES 2017 remekül néz ki és a játékélmény is nagyon a helyén van.

No, de hol van akkor a bökkenő? Pontosan ott, ahol évről évre mindig: a cikk elején már említett licencek terén. A Konami tisztában van vele, hogy e téren aligha veheti fel a versenyt az EA Sports játékaival, de azért megpróbálták kihozni a maximumot a lehetőségeikből. Sajnos azonban ez nem túl sok. Ahogy azt már korábban is jelezték, az exkluzív partneri megállapodás az FC Barcelona csapatával természetesen visszaköszön, hiszen nemcsak a játékosokat, de az egész Nou Campet is megdöbbentő részletességgel modellezték le. A stadionban rendezett meccsek előtt láthatjuk a leghosszabb felvezető videót is, amely alatt természetesen a csapat himnusza szól. Hasonló megállapodást kötöttek többek közt a Liverpool FC-vel, a BvB Borussia 09 Dortmunddal, valamint a River Plate csapatával is. De mellettük a brazil, argentin és chilei bajnokság is licencelt csapatokkal van jelen. Mindez szép és jó, de aligha kárpótolhatja a rajongókat az európai bajnokságok terén tapasztalható rengeteg hiányossággal. A nemzeti ligák zömében fiktív csapatokkal vannak feltöltve, csak egy-egy nagyobb sztárgárda szerepel bennük. Persze, fel lehet ismerni, hogy a Man Blue és a Man Red vajon mely két csapatot takarhatja. Cserébe a német bajnokság teljes egészében hiányzik a játékból, mindössze egy-két csapata szerepel a játékban, azok is az egyéb csapatok között. Még a klasszikus játékosokat felvonultató két csapat is kitalált nevekkel van dugig. Értem én, hogy nem használhatták az igazi neveket, de kérdem én: így egyáltalán mi értelme van az egésznek?! Az olyan jelentéktelen apróságokról, mint Messi frizurája, könnyedén eltekintek, ám a magyar válogatott láttán közel álltam hozzá, hogy csalódott fejcsóválások közepette felálljak a babzsákomról (ami cseppet sem egyszerű feladat) és egy életre hátat fordítsak a Pro Evolution Soccer 2017-nek. Hogy miért? Arról tanúskodjék az alábbi kép.

A PES 2017 játékmódok terén hozza az elmúlt években megszokott tartalmat, újdonságra ne nagyon számítsunk. Ennek megfelelően játszhatunk egyszerű barátságos mérkőzéseket, indulhatunk ligákban és kupákban, de lehetőségünk van egyetlen játékos karrierjét is egyengetni, és vele legendává válni. Ezek mellett persze a legnagyobb figyelmet a master league és az online játékmódok kapják, hiszen még mindig barátainkkal a legjobb együtt játszani. Az extrákat tartalmazó menüpont alatt is találunk érdekességeket. Részt vehetünk edzéseken, ami tulajdonképpen az oktató- és gyakorlómódot takarja. Itt tanulhatjuk meg az irányítás fortélyait, amire mindenkit buzdítok, mert sokat emel az élményen, amikor már tudatosan mozgunk a pályán, nem pedig össze-vissza nyomkodjuk a gombokat. Szintén az extrák között állíthatjuk be az élő frissítést, amely által a játék időnként a valóságnak megfelelően frissíti a játékosok státuszát, csapatát, kölcsönszerződéseit és hasonlókat – már amely csapatoknál amúgy valós adatok szerepelnek. Hasznos funkció.

A Pro Evolution Soccer 2017 számomra egyszerre volt csalódás és kellemes élmény. Ez a furcsa kettősség abból fakad, hogy megfelelő tartalommal bizony ez lehetne a valaha készült legjobb focis játék, ám jelen formájában sajnos erre nincs esélye. Hiába remek a játékélmény és pofás a látványvilág, ha közben kedvenc csapatunk helyett csak egy „Peg Leg FC”-t találunk, abban is csupa fiktív és gyakran rém idétlen álnevet. Hiába próbálkozott a Konami az exkluzív megállapodásokkal, az a néhány csapat, hiába vannak a legnépszerűbbek között, vajmi keveset nyomnak a latba. Ugyanígy a dél-amerikai bajnokságok megjelenésének is úgy örülnénk a legjobban, ha az európai ligák mellé érkeznének, nem pedig helyettük. Kár a PES 2017-ért, mert ennél sokkal többre hivatott. Érződik rajta a fejlesztők lelkesedése és tehetsége, hiszen technikailag közel tökéletes. De amíg a szerződések miatt meg van kötve a kezük, ők sem tehetnek semmit.