Amikor 1991-ben a Sid Meier és Bill Stealey által alapított MicroProse bemutatta a Civilization című stratégiai játékot, kevesen hitték, hogy egy sikertörténet veszi kezdetét. A körökre osztott játékban az egész világ felfedezése és meghódítása volt a cél, ehhez pedig évszázadok álltak rendelkezésünkre. Kalandunk az ókorban vette kezdetét néhány harcossal és telepessel, akikkel megalapíthattuk birodalmunk első városát. Innen pedig csak egy megoldás létezett: a többi népet megelőzve kifejleszteni az újabb és újabb technológiákat, ezek révén pedig még hatékonyabb és erősebb egységeket gyárthattunk, valamint gondoskodhattunk népünk jólétéről is.
A sorozat a következő negyed évszázadban további négy epizódot ért meg, nem számolva a mellékágakat, mint a Colonization, az Alpha Centauri vagy a 2014-es Beyond Earth. És miképp lehetne méltóbb módon megünnepelni a huszonötödik évfordulót, mint egy vadonatúj résszel, amely immár a hatodik a sorban?
A Sid Meier’s Civilization VI nem akar túlmutatni a széria hagyományain, sok más hasonló sorozattal szemben nem akarja megreformálni önmagát. A Firaxis csupán egy olyan epizódban gondolkozott, amely méltó az elődökhöz, ugyanakkor némi újdonsággal is kecsegtet – főleg játékmenet terén. A kitaposott ösvényről persze nem tér le, hiszen megmaradt a körökre osztottság, a felfedezősdi, a diplomácia és persze a technológiai fejlesztések is. Kalandunkat ezúttal is mindössze egy telepessel és egy maroknyi, bunkósbotot forgató harcossal kezdjük. Előbbivel célszerű mielőbb találni egy élelemben és nyersanyagokban gazdag vidéket (lehetőleg vízpart közelében), ahol felhúzhatjuk első városunkat. Utóbbival közben szépen felfedezhetjük a környéket, további nyersanyagok és erőforrások után kutatva, esetleg leverve a környéken portyázó és táborozó barbár törzseket.
Amint megalakult civilizációnk sarokköve, a főváros, kiválaszthatjuk, hogy a lakosság milyen egységet vagy épületet készítsen el. Előbbiek a további terjeszkedést szolgálják, utóbbiak pedig a lakosság jólétét, hatékonyságát vagy épp biztonságát növelik. A siker érdekében idővel egyre több várost kell emelnünk a stratégiailag fontos területeken, ezáltal kiterjesztve birodalmunk határait és fennhatóságát. Egységeink között pedig a megannyi katona (harcos, íjász, lovag, katapult, majd később egyre modernebb egységek) mellett kereskedőket, további telepeseket, felderítőket és persze a nagyon fontos munkásokat is megtaláljuk. Utóbbiak felelnek a városok környékének megmunkálásáért: termőföldeket alakítanak ki, bányákat fúrnak, befogják a háziasítható állatokat. Ezek az egységek nem örök életűek, két-három munka elvégzése után eltűnnek, újakat kell toboroznunk helyettük valamelyik városban. A korábbi részekkel ellentétben itt már nem az ő feladatuk a városok közti úthálózat kialakítása, ezt a kereskedőkaravánok végzik. A városokban egyébként szintén újdonság, hogy megszabhatjuk, a lakosok a környéken elérhető épületek közül melyekben dolgozzanak. Ha egy városban nincs elég lakos, hiába húzunk fel körülötte megannyi farmot és bányát, azoknak csak egy részét lesznek képesek üzemeltetni. Ezt határozhatjuk meg mi.
A városokban most is számos gazdasági és ipari épületet emelhetünk, amelyek fokozzák a termelékenységet, javítják a lakosság egészségét. Építhetünk vallási és szórakoztató épületeket is, ezek a morál javítására szolgálnak. Ugyanakkor nem maradhatnak szó nélkül a világcsodák sem, mint a Colosseum, a piramisok vagy Stonehenge. Ezek terén is akad újdonság: korábban egy városban megannyi ilyen csodát megépíthettünk, azok a térképen csak stilizálva látszódtak, most viszont már nem közvetlenül a városban húzhatjuk fel őket, hanem annak környékén, valamelyik még nem használt mezőben. A csodák mellett idővel lesznek teljesíthető projektjeink is, mint az űrprogram, a karnevál vagy a nukleáris kutatások. Ezek mindegyike valamely technológiai fejlesztéshez, találmányhoz kötődik, amely máig a sorozat egyik erőssége és legszórakoztatóbb eleme. Csak azzal hosszú perceket el lehet bíbelődni, hogy a megannyi fejlesztési lehetőség közül melyiket válasszuk ki következőnek. Ez már csak azért sem mindegy, mert új egységeket, és azokhoz új funkciókat is csak így érhetünk el. Például munkásaink csak akkor lesznek képesek vízre szállni és halászni, ha feltaláltuk a vitorlázást. Városaink köré is csak akkor emelhetünk falat, ha ismerjük a kőművesség mesterségét. Ezek tehát civilizációnk fennmaradásának zálogai, nem mindegy, hogy mikor mibe fektetünk be. Minden technológia előre meghatározott számú kör alatt készül el, ezt a városaink fejlettsége is befolyásolja.
Birodalmunk persze nem az egyetlen lesz a világban, a többiekkel pedig idővel elkerülhetetlen a találkozás. Az egyszemélyes kampányban természetesen ilyenkor az MI által vezérelt többi nép ellen játszhatunk, míg a többjátékos módban értelemszerűen a többiek ellen. Itt lép a képbe a diplomácia, amely rengeteg opcióval kecsegtet. Kezdetben, amíg nem vagyunk világhatalom, célszerű minél több néppel és városállammal barátságot kötni, esetleg kereskedelmi megállapodásokat kiépíteni, megnyitni határainkat. Ez is egy módja egyébként a végső győzelemnek, nem kell mindent nyers erővel megoldani. Ugyanígy törekedhetünk arra is, hogy az általunk képviselt vallás vagy kultúra terjedjen el a világon mindenhol, kiszorítva más hiteket és szokásokat. Persze a legegyszerűbb megoldást is választhatjuk: eltiprunk mindenkit hadi gépezetünk segítségével. Ez talán a leggyorsabb megoldás, de messze a legprimitívebb is. Hogy birodalmunk miként működik, azt különféle rendelkezésekkel határozhatjuk meg: katonai, gazdasági és diplomáciai rendeleteket hozhatunk. Ezek megoszlása alapján dől el, hogy birodalmunkban demokrácia, királyság, köztársaság, vagy netalán kommunizmus dívik épp.
A Civilization VI újdonságai közt mindenképp megemlíthetjük a látványvilágot is, amely sok rajongó véleménye szerint túlságosan is hajaz az ingyenes böngészős stratégiai játékokéra. Én ezt a nézetet nem osztom, szerintem a grafika és a megvalósítás nagyon is rendben van, cseppet sem bagatell. Tény, hogy talán egy picit színesebb lett a térkép, de ez nem vesz el semmit sem a játék komolyságából. A térkép egyébként más téren is megújult. Korábban mindig csak annyit láttunk belőle, amit már felfedeztünk, de a már bejárt területeket mindig láthattuk. Ez most annyiban módosult, hogy élőben mindig csak városaink és egységeink környékét láthatjuk, a többi már felfedezett rész viszont visszaváltozik egy kézzel rajzolt térképpé, amelyen csak a környék jellegzetességeit láthatjuk. Érdekes és mókás ötlet, ami picit talán nehezíti a játéktér átláthatóságát. A táj viszont szemet gyönyörködtető, a városok szépen gyarapodnak, az egységek is jól néznek ki, és a csodák is jól mutatnak. Ehhez persze egy méretesebb térkép és sok nép sok egysége mellett idővel meglehetősen nagy töltési idők is párosulnak, ami régóta ismert jelenség a sorozaton belül.
Rengeteget lehetne még mesélni a Civilization VI-ról, hiszen az újdonságok sora itt még korántsem ért véget. De akkor e cikk sem érne véget szinte soha, hiszen annyira összetett a játék, hogy minden apró részletéről oldalakat lehetne írni. Én ezek felfedezését inkább a rajongókra hagyom. A Civilization VI remekül sikerült, pontosan azt a tartalmat és szórakozást kínálja, amire a veterán rajongók számíthattak. Bár a gerince változatlan maradt, sikerült annyi érdekes változtatással és újítással felrázni, hogy ne legyen rókabőr szaga.
