Battlefield 1

Második világháború... modern hadviselés... a jövő sci-fi háborúi... Ezek mára mind többszörösen lerágott, sőt megemésztett csontnak számítanak mind az akciójátékok, mind a stratégiai játékok műfajában. Mindegyik korszakra és témára kapásból legalább öt-hat játékot lehetne említeni, és garantált, hogy két ember nem sorolná fel ugyanazokat a játékokat. Nos, ilyen helyzetben mit is csinálhat az akciójátékokra szakosodott egyszeri fejlesztő? Új téma után néz. Vietnám? Köszi, megvolt. Középkor? Ugyan, akkoriban még nem nagyon lövöldöztek. Mi marad akkor? Hát persze, hogy az első világháború! Ezt a gondolatmenetet követhette a DICE és az Electronic Arts, amikor először leültek, hogy kitalálják, a Battlefield 4, valamint a Visceral Games által készített Battlefield Hardline után merre is vigyék tovább a sorozatot. Elsőre talán merésznek tűnhetett az ötlet, de most már mindenki láthatja: kockázat nélkül nincs siker.

A Battlefield 1 a modern hadviselést az első modern háborúra cserélte.A Battlefield 1 tehát szakított a sokéves hagyománnyal, és a modern hadviselést az első modern háborúra cserélte. Az első világháború pedig rengeteg lehetőséggel kecsegtet. Rengeteg érdekes korabeli fegyver, és mai szemmel kezdetlegesnek tűnő, akkoriban forradalminak számító haditechnikai megoldás között dúskálhattak a fejlesztők. Ennek megfelelően rengeteg olyan puska, pisztoly és géppisztoly áll a rendelkezésünkre, amelyekkel más játékokban nem sűrűn találkozhattunk. Emellett sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a kézifegyverek is, hiszen megannyi kés és bajonett mellett ásókkal, baltákkal, sőt, még kardokkal is irthatjuk az ellent – ahogyan akkoriban tehették.
A fegyverek mellett természetesen a járművek közt is sok érdekes darabbal találkozhatunk. Ezek közül is a legizgalmasabbak a háborúban először megjelenő tankok, valamint az első harci repülők. Tankok között a brit Mark V kapta előzetesen a legnagyobb hírverést, hiszen ez talán az első világháború leghíresebb páncélosa (elődjének, a Mark IV-nek egy replikáját nemrég Londonban is megfuttatták kicsit). Mellette az FT-17 könnyű harckocsi és az A7V kódnevű behemót tank szerepel a játékban, de többre nincs is szükség. Repülők terén vadászgépek (német oldalon a jellegzetes háromfedelű változat), valamint bombázók tűnnek fel. Itt egy picit egyébként forgattam a szemem (már a béta alatt is), ugyanis a repülőkről rakétákat is kilőhetünk. Korábban azt gondoltam, hogy ilyesmivel csak a második világháború idején kezdtek kísérletezni, de kis utánajárással kiderült, hogy valóban voltak már kezdetleges rakéták akkoriban, amelyeket főleg a léghajók ellen vetettek be.
De ha már unjuk a vasszörnyetegek ontotta hőséget, vagy tériszonyunk van a magasban, akkor is van lehetőségünk a gyalogosnál gyorsabban közlekedni, méghozzá lóháton! Ez is egyike a játék érdekes újításainak, amely nemcsak jól mutat, de jól is működik. Lovaglás közben is használhatjuk puskánkat, de minden nyeregben találunk kardot is, amellyel vágta közben kaszabolhatjuk le a gyalogos katonákat.

Az egyszemélyes rész egy nagy történet helyett több rövidebb, de sokkal emberibb sztorit mesél el.De a Battlefield 1 nem csak fegyverekben és járművekben újult meg az elődökhöz képest. Bár a legtöbben továbbra is a többjátékos mód miatt szeretik a szériát, és a korábbi részekre általában igaz is volt, hogy az egyszemélyes kampány legfeljebb kiegészítő időtöltésnek volt jó. Sem a történetük, sem a kidolgozottságuk nem tudott kiemelkedőt nyújtani. Talán éppen ezért döntöttek úgy a készítők, hogy idén új irányból közelítik meg az egyszemélyes részt, és egy nagy történet helyett több rövidebb, de sokkal emberibb sztorit mesélnek el. Szám szerint öt plusz egy (az előjáték szolgál oktatómódként, amelynek nincs konkrét hőse) ilyen kis „novellát” ismerhetünk meg, amelyek mind a háború más időszakában és helyszínén játszódnak, más főhőssel a középpontban. Az első Daniel Edwards, a Black Bess becenévre hallgató Mark V tank sofőrjéről szól, aki Franciaországban harcol, és nyomul előre a német vonalak mögött. A második történet már az egekbe repít minket a hazárdőr pilóta, Clyde Blackburn oldalán, aki nem kevesebbet hajt végre, mint földre kényszerít két német léghajót London felett. A következő sztori az olasz Luca Vincenzo Cocchiola harcáról szól, aki a hegyek közt próbálja felkutatni testvérét, Matteót. A negyedik egy ausztrál felderítőé, Frederick Bishopé, aki felkarol egy ifjú titánt, majd végül meg is menti annak életét. Az utolsó fejezet az Ottomán birodalomban játszódik, és a híres Arábiai Lawrence köré épül, de mi valójában nem őt, hanem a felkelés egyik alakját, Zara Ghufrant irányítjuk.
Az egyes novellák nemcsak időben, térben és főhősben térnek el egymástól, hanem a játékmenet bizonyos részeire koncentrálnak. Tankot és repülőt vezethetünk, nyíltsisakos ütközetekben vehetünk részt, de meglepően sok olyan küldetés és szituáció van, ahol lopakodnunk kell. Ez is újdonság a Battlefield-szériában, és ha elsőre picit furának is tűnik, hamar ki lehet ismerni, onnantól pedig kimondottan jól működik. Ha pedig észrevesznek minket, jöhet a nyílt harc, amely már mindenkinek ismerős lesz.

Na jó, ennyit az egyszemélyes kampányról, essék szó a multiplayer részről is, hiszen a többség még mindig inkább ezzel tölti az idejét. Ez meg is látszik, hisz a szerverek dugig vannak játékosokkal. A többjátékos részben négy menüpontot találunk: a szokásos gyorsjátékot és szerverböngészőt, valamint mellettük az egyéni játékokat és az új hadműveleteket. Utóbbi a háború különböző csatáit fogja össze – ahogy az egyszemélyes kampányban, úgy itt is mi dönthetjük el, hogy mely hadszíntéren szeretnénk harcolni. A játékosok hol a támadó, hol a védekező oldalon vesznek részt, a cél pedig egyértelmű: előbbinek folyamatosan előrenyomulva elfoglalni a térkép stratégiai pontjait, utóbbinak pedig tartani a védelmi vonalakat addig, amíg a támadóknak elfogy az összes utánpótlása. Egy hadszíntéren több összecsapás is van, az első forduló vesztese a másodikra jelentős háttértámogatással tér vissza. Ezek is a Battlefield 1 újdonságai közé tartoznak: lényegében hatalmas tűzerővel rendelkező óriási hadigépezetekről van szó. A helyszíntől függően zeppelinek, páncélozott vonatok vagy csatahajók érkeznek, amelyek óriási pusztítást képesek végezni, legyőzni pedig szinte lehetetlen őket.
A többjátékos módban persze megtaláljuk a régről ismert játékmódokat is: conquest, domination, team deathmatch, rush, mellettük pedig ott a war pigeon is. Előbbieket aligha kell bármely rajongónak is bemutatni. Az első világháborúban még fontos szerepet játszottak a galambok is az utasítások és parancsok közvetítésében a harcoló katonák és bázis között. A war pigeon játékmódban az a cél, hogy a mi csapataink kaparintsák meg a madarakat, és általuk tüzérségi támogatást kérjenek a bázistól.

A Battlefield 1 az eddigi legszebb FPS, amivel valaha játszottam.A Battlefield 1 a sorozat előző részeihez hasonlóan a Frostbite motorra támaszkodik, annak is a harmadik generációs változatára, amely már többször is bizonyított olyan játékokban, mint a Need for Speed, a Star Wars: Battlefront, a FIFA 17 vagy a Mirror’s Edge Catalyst, hogy a sorozat előző két epizódját ne említsem. Már ezekben a játékokban is láthattuk, mekkora erő lakozik a motorban, ám azt egészen a Battlefield 1 megjelenéséig nem hittem volna, hogy ilyesmire is képes. Emlékszem, annak idején már a Battlefield 3-tól is eltátottam a számat, annyira szép volt a grafikája, ám ugyanez az élmény valahogy elmaradt a negyedik rész és a Hardline esetében, hiszen azok nagyjából tök ugyanúgy néztek ki. Ám ami most visszaköszön a monitoromról, az valami egészen elképesztő. Bátran állíthatom, hogy a Battlefield 1 az eddigi legszebb FPS, amivel valaha játszottam, pedig a lista nagyon hosszú. A harctér olyan részletességgel jelenik meg, ami akár már egy animációs filmbe is bőven beférne. A hatalmas sártenger, a kicsavarodott fák, a tócsák a becsapódási kráterekben, a romos épületek, a katonák és a járművek mind nagyon részletesek. Ehhez jön még a megannyi effekt, amelyek még élethűbbé varázsolják a képet: a napsugarak a fák ágai közt, a csillogó sár, a fegyverekről lecsorgó esővíz. Az apró részletek pedig tökéletesen össze vannak illesztve, így az összhatás is nagyon valóságos. Ráadásul az egyszemélyes kampány csatáit olyan pörgősre, hangulatosra írták meg, hogy az embert azonnal magával ragadja az élmény. És még egy gondolat, ami nagyon fontos. Nem elég, hogy a játék megdöbbentően jól néz ki, de bizony az optimalizáció terén sem lehet senkinek oka a panaszra. Amikor először elindítottam a játékot, máris elállt a lélegzetem, olyan vizuális élményben volt részem, ráadásul sziklaszilárd teljesítmény mellett. Aztán picit megijedtem, amikor rájöttem, hogy mindezt „csak” közepes részletesség mellett kaptam. Ám minden grafikai beállítás maximumra húzása mellett is folyamatos, stabil 60 fps-t produkált a játék nálam, pedig az én vasam már kezd erősen korosodni, az ajánlott gépigénytől legalábbis piszok messze áll már. Ezért is nagy-nagy dicséret a készítőknek.

A Battlefield 1 nálam csillagos ötösre vizsgázott, ami azért is nagy szó, mert a harmadik rész óta megjelent két epizódról ugyanezt nehezebben tudtam elmondani. Ott kevesebb volt az érdemi újdonság, mind tartalom, mind megvalósítás terén. Ezúttal viszont bejött a DICE merész húzása a témaválasztással. Bevallom, a bejelentéskor és az első trailerek után olyan érzésem volt, hogy megint ugyanazt a játékot fogjuk kapni, csak épp más skinekkel. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Oké, az alapok ugyanazok maradtak most is, csakhogy amit ezekre építettek, az nagyon új. A veteránok is biztos remekül szórakoznak vele, hiszen könnyen eligazodnak benne, de sok új rajongót is szerezhet magának, hisz valljuk be: picit már mindenki unja a modern és jövőbeli hadviselést. Sok helyről hallottam az elmúlt években, hogy kéne már egy jó második világháborús FPS a mai technológiával megvalósítva. Ha nem is második, hanem első világháború, de tessék. Ezt mindenkinek érdemes egyszer kipróbálnia!