Emlékszik még valaki a Delphine Software-re? Idősebb homo ludenseknek vélhetőleg beugrik, ha azt mondom, Another World, Flashback, Shaq Fu vagy Fade to Black. Bizony, a párizsi csapat 1988. és 2004. között letett az asztalra pár igen élvezetes játékot, a már emlegetetteken kívül a Moto Racer sorozatot is 1997. és 2001. között. Az első kettő (főleg a második) elég jó kritikákat kapott, abban az időben korának kiemelkedő arcade száguldozós játékai voltak – a Moto Racer 2 ráadásul pályaszerkesztővel is rendelkezett. A harmadik részre valahogy elfogyott a szusz, és semmi újat nem tudott mutatni, de legalább azt is csúnyán. Most, mintegy másfél évtizeddel később vajon mire képes az Artefact Studios, akik a Microids kiadó megbízásából az Agatha Christie - The ABC Murders után a Moto Racer 4-en dolgoztak? Egy esélyt mindenki megérdemel, hát akkor lássuk!

Az Unreal Engine 4 szolgáltatja a látványt, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy a grafikus motor lehetőségei csak akkor érnek valamit, ha rendesen kihasználják őket. Nos, a Moto Racer 4 messze nem csúnya ugyan, de érzésem szerint ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle. Szoktam ekézni a Milestone játékokat a grafikájuk miatt – ez jobb, de nem sokkal. És bosszantó, hogy közben tudja az egyszeri tesztész és zugfirkász, hogy a gépháztető alatt ennél komolyabb erőforrás töfög... A helyszínek változatossága még elmegy, de ami igazán zavaró velük kapcsolatban, az az, hogy gyakorlatilag totál kihaltak – a láthatóan nehezítésnek szánt néhány szakaszon zajló forgalom sem igazán segít ezen. A hangok terén szerencsére jobb a helyzet, szépen szól minden – és külön kiemelném a zenét, ugyanis nekem bejött a menüben és a versenyeken hallható könnyed elektronikus tücc-tücc.

Totál arcade játékról beszélünk, ennek megfelelően az irányítás is inkább a Need for Speed – Burnout vonalon mozog (elég furcsa volt a Ride 2 után átnyergelni erre). Egész kellemes tud lenni, ha megszoktuk, viszont nem állítható. Lehet persze bőszen turbózni is (a nitro itteni megfelelője, ugyebár), de ezzel sem minden százas: relatíve hamar megkapjuk azt a képességet, hogy a rajtnál a megfelelő időben a gombot megnyomva úgy kilőjünk, hogy utána az MI alig ér minket utol a legnehezebb szinten is. Az MI amúgy sem tartogat különösebb kihívást: ha egy motorosunkat fullra fejlesztjük, utána nem nagyon állít meg minket senki – főleg, ha Boltról van szó. 10 motoros közül választhatunk, mindegyikük kicsit eltérő tulajdonságokkal és fejlesztési lehetőségekkel bír. Próbálnak olyan vicceskedően vagányak lenni, mint a legutóbbi Need for Speed szereplői, ez szerencsére kimerül a töltőképernyőkön olvasható szösszenetekben. Amiben a vezetési élmény kicsit egyedi az a pofozkodás lehetősége. Nem kell nagy dologra gondolni, de ha valaki mellénk ér, egy jól irányzott és ütemezett svunggal kiüthetjük a nyeregből, így a lassabb motorosoknak is van bőven esélye. Ami pedig a játékmódokat illeti: alapvetően a szokásos felhozatalt kapjuk (verseny a többiek vagy az óra ellen amolyan checkpointos módra), de van itt egy-két érdekesebb is: például a nemezisünk pár száz méter előnnyel indul, nekünk pedig körön belül meg kell előzni. Vagy ott a szlalom, ahol autókat kell a jelzett oldalról megkerülni. És persze ott a multi, akár osztott képernyőn is, további játékmódokkal. Azt mindenképp kiemelném, hogy nem túl gyakori az, hogy egy játékon belül megvan a lehetőség mind pálya, mind krosszmotorral zúzni.

Egy régi (rég elfeledett?) sorozatot feltámasztani sosem könnyű – nincs ez másként a Moto Racer 4 esetében sem. Az első két rész a kilencvenes évek vége felé elég nagy sikernek örvendhetett, hiszen az arcade motorozás örömeit (legyen az úton vagy terepen) hozta el a nagyközönségnek. Ehhez felnőni nem kis teljesítmény kell manapság... Hogy megugrotta-e ezt a lécet a Moto Racer 4? Nehéz ezt jól megítélni. Alapvetően nem volna rossz játék az MR4, de ennél azért érzésem szerint többet ki lehetett volna hozni belőle. Amit a Ride 2 ismertetőmben mondtam, az továbbra is áll: az olaszok munkája jelenleg a legjobb motoros játék a piacon, viszont akciósan (mondjuk féláron) ez is megérheti, ha inkább az arcade stílus felé húz a szívünk.