A napokban a végéhez érkezett a Telltale Games Batman játéksorozata. A srácok nem ültek tétlenül, az augusztusi premier óta félelmetes tempóban tolták kifelé az epizódokat, hogy még idén az évad végére érhessünk. Mi is végigizgultuk mind az öt részt, így nézzük is meg, hogy a gyengécske indítás után vajon felér-e a Denevérember kalandja a készítők előző címeihez.
Ahogy az előző cikkben sem tettem, most az összegzőben sem szeretném spoilerezni a történetet, hiszen továbbra is az a legnagyobb erőssége a játéknak. Legyen annyi elég, hogy bár az első rész keserű szájíze után, amit hagyott bennem (és a játékosok nagy részében), a folytatás már bekapcsolja a sugárhajtóműveket, és robog a cselekmény nagy sebességgel előre. Habár egy-két helyzetet leszámítva sajnos nem igazán éreztem, hogy döntéseinknek drámai súlya lenne, azért felkészülhetünk, hogy Bruce Wayne ezúttal nem semmi mentális leépülésen fog keresztül menni. Nagyon örülök, hogy a fejlesztők jóformán minden karakteren csavartak egy picit, és nem a szokásos Nolan-tesók és az Arkham-játékok féle Két-Arc, Joker és Pingvinjét kapjuk. Ez amúgy majdnem mindenkire igaz, és külön öröm, hogy ezúttal többször is lehetőségünk lesz választani, hogy egy adott helyzetet Bruce Wayne-ként, vagy Batmanként szeretnénk megoldani. Egyedül a lezárás sikerült kicsit langyosra, de ez gondolom szándékos lett így alakítva. Hiszen nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ha nem is jövőre, de valamikor a közeljövőben a mosómaciék kalandja mellett Bőregerünk is nagy eséllyel visszatér egy második évad erejéig.
A szokásos nagyszerű történetvezetés mellett azonban maga a játékmenet nagyon kiábrándított. A Telltale évről évre jobban kigyomlálja az interakciót a játékaiból, ami azért még a stílust ismerve is cikis, főleg olyan konkurencia mellett, mint például a tavalyi PS4-exkluzív Until Dawn. Habár se a Supermassive Games remek horrorjátékban, se a Quantic Dream klasszikusaiban sincs túl sok befolyásunk a játékmenetre, azért apró újításokkal itt-ott próbálkoztak azokban a játékokban. A jövőben a Telltale-nek is valamivel elő kell rukkolnia, mert a bunyók során „gyűjthető” kivégzés, és a nyomozásnak csúfolt A és B pont összekötése édeskevés. Ezek után, amikor kiírja a játék, hogy fél másodpercre toljam előre az analógkart, hogy egy csőhelységben előre haladjon a karakter, az több mint nevetséges. A Crowd Play pedig inkább csak egy jópofa plusz opció, mert amire tervezték – azaz hogy mások is szavazhassanak a döntéseinkre kritikus helyzetekben –, azt akár szóban is megtehetik, hiszen a fejlesztők maguk mondták, hogy nem a streamereknek találták ki ezt a funkciót, hanem olyan társaságnak, akik egy helyiségben, egy képernyőn figyelik a játékot.
Technikai téren már az első epizód megjelenésénél is kapott hideget-meleget a játék. Ami a PC-s verziónál a többi résznél is fent maradt, habár igaz, ezeket szorgosan patchelik a Telltale Gamesnél. Én is találkoztam akadozó hanggal, indokolatlan fps-esésekkel, és főleg töltéseknél meg-megdermedő képpel. Azonban azért ezek a feketepontok annyira nem rontják az összképet, hiszen a fejlesztők lassan védjegyévé váló képregényes grafika még mindig Batmanre lett kitalálva, Jared Emerson-Johnson zenéje bár elég szégyellős, amikor előbújik az odújából, akkor azért felpumpálja adrenalinunkat a megfelelő szintre, a megjelenítés sem szégyenkezik az abszolút felnőtt tartalmú erőszak ábrázolásában, de az audiovizuális torta tetején ismét a szinkronhangok minősége a cseresznye. Laura Bailey, Dave Fennoy és Richard McGonagle nagyágyúk mellett számos feltörekvő tehetség brillírozik a szerepében, valamint Bruce megpróbáltatásait a sokat próbált és (ráadásul már előző Batman játékokban, különböző szerepekben is) bizonyított Troy Baker baritonja fogja nekünk tolmácsolni. A hangok mellett a kamerabeállítások is remekelnek, amibe csak a néha túl tempósra vett vágás és darabos animációk rondítanak egy picit bele.
Habár a Telltale Games játékai soha sem a hosszúságukról voltak híresek, a Batman – A Telltale Games Series határozottan kapkodónak érződik a maga 7-8 órájával. Lehet, hogy csak a formula kezd kicsit unalomba fulladni, de a The Walking Dead, a The Wolf Among Us és az én személyes kedvencem, a Tales from the Borderlands jobban kidolgozottnak érződik. Batman kalandja se lett azonban szégyenfolt a fejlesztők önéletrajzában, a Sötét Lovag rajongói nyugodtan tegyenek vele egy próbát, és a stílus szerelmesei is nyugodt szívvel lecsaphatnak rá, ha más nem, majd most a karácsonyi leárazások közepette.
