A PSP valóságos aranybánya volt a JRPG-fanek számára, és hatalmas szerencsénkre néhány igen égető kivétellel (Crisis Core) a kiadók egy igen jelentős részüket ki is menekítették a platformról, felbukkantak nagykonzolon, Steamen, mobiltelefonokon. A Gurumin is ilyen utazó: eredetileg 2004-ben jelent meg PC-re Ázsiában, majd PSP-n ellátogatott a nyugati játékosokhoz is, hogy később a lefordított PC-port Steamre kerüljön, majd egy hónappal ezelőtt a Nintendo 3DS-re is kapjon egy, a hardver 3D-s képességeit kihasználó változatot.
Főhősünk egy fiatal lány, Parin, akinek régész szülei a különböző ásatások miatt folyamatosan úton vannak, így nagyapjához kell költöznie egy kis bányászfaluba, ahol mindössze egy vele nagyjából azonos korú gyerek él rajta kívül. Parin azonban az érkezése napján felfedezi a falu egy másik oldalát is: egy rejtett, barátságos szörnyek által lakott települést, amelynek lakói befogadják, és hamarosan a barátaivá válnak. A békének azonban vége szakad, amikor egy nap a gonosz fantomok uralkodójuk vezetésével megtámadják a szörnyek faluját, elrabolják a lakókat, és rejtélyes köddel borítják be a vidéket. Parin feladata, hogy mágikus fúrójával legyőzze a fantomokat, kiszabadítsa barátait és helyreállítsa a falut.
A Gurumin igen kellemes és laza JRPG. Nincsenek komoly, filozofáló történetszálak, sem többórás mikromenedzsmentet igényelő fejlődési rendszerek: a harcrendszer könnyen elsajátítható, valós idejű, amely egyszerű kombósorozatokra épít. Parint és fúróját különböző felszerelésekkel erősíthetjük, amelyeket vagy az ellenfelektől lootolunk, vagy az összegyűjtött pénzért cserébe az emberi faluban vásárolunk, a megoldott küldetések, mellékküldetések hatására pedig fokozatosan visszaszorítjuk a térképen a fantomok ködét, egyre újabb és újabb pályák, küldetések válnak elérhetővé. Az alapjáték igen kellemes, nem véletlenül hódítja már a harmadik platformot – bár a szinkron minősége hagy maga után némi kívánnivalót, annak ellenére, hogy igen nagy nevek (Amber Hood, Tara Strong, Dee Bradley Baker... – ha valaha láttatok eredeti hanggal Cartoon Network/Adult Swim rajzfilmet, esélyes, hogy már találkoztatok a munkásságukkal) dolgoztak rajta, és a játék stílusa is kissé túlzottan szombat reggeli rajzfilmeket idéz (más kérdés, hogy valakinek pont emiatt fog tetszeni).
A 3DS-port azonban más téma, és bár ez igen ritka eset, sikerült majdnem annyit rontania az élményen, hogy azzal számomra még az alapjáték értékeiből is veszített. Pedig mindössze két jelentős gonddal küzd: az egyik a lassulások, illetve fps-esések, amelyek már viszonylag nagyobb tereken és több szereplő esetén is igen gyakoriak, és értetlenül állok előttük, a 3DS-en ugyanis grafikailag jóval lenyűgözőbb alkotásokat is láttam már gond nélkül futni. A másik maga a 3D effekt. 3DS-es tesztek során eddig legfeljebb akkor róttam fel negatívumot a 3D-s hatással kapcsolatban, ha egy játék annak ellenére, hogy megcélozta ezt a platformot, nem vette igénybe semmilyen módon ezt a képességet. A Gurumin 3D az első, ahol megtapasztaltam, milyen az, amikor bár egy játék használja a 3D-t, az annyira rossz, hogy inkább kikapcsoltam a képernyő melletti csúszkával. A feliratok ahelyett, hogy beolvadnának a játéktér mélységébe, úgy jelennek meg a kijelzőn, mintha egy ablakon keresztül szemlélnék az eseményeket, egyszerre fókuszálni rájuk és a játéktér eseményeire gyakorlatilag lehetetlen, egyes szereplők testrészei néha átlátszóak, és összességében gyakran a szemem megfájdult tőle.
Viszont így, kikapcsolt 3D-vel a 3DS-port gyakorlatilag nem nyújt semmilyen extrát a PC-s vagy PSP-s változathoz képest, ami indokolná a beszerzését ezen a platformon. 3DS-tulajok, ha még nem ismerték korábban, tehetnek vele egy próbát, garantáltan kellemes kikapcsolódást nyújt – a 3D effekt azonban negatív csúcs a platformra készült, általam tesztelt játékok között.
