Ugyan a PlayStation 4 felhozatala is szépen alakul ilyen téren, a JRPG stílus, és különösen a Dragon Quest sorozat rajongóinak véleményem szerint még mindig a Nintendo 3DS a legalkalmasabb platform. A sorozat évfordulójára alig fél éve jelent meg a Dragon Quest VII: Fragments of the Forgotten Past remake a kézikonzolon, azt pedig máris követte a széria következő darabja, a Dragon Quest VIII: Journey of the Cursed King. Míg a hetedik rész inkább a sorozat keményvonalas rajongói között volt ismertebb (ebben jelentős szerepe volt az eredeti, PS1-es változat brutálisan nehéz beszerezhetőségének is), addig a PS2-re megjelent VIII már sokkal szélesebb körű sikert tudhatott magának. Sokan az egyik legjobb RPG-nek tartják arról a platformról, amelynek felhozatala amúgy is tele volt a műfaj jobbnál jobb darabjaival.

A játék kezdetén kissé szokatlan főszereplőkkel ismerkedhetünk meg. Névtelen hősünk zsoldostársa, egy apró, öreg troll társaságában járja a vidéket, akinek szent meggyőződése hogy a kocsiját vontató ló az ő lánya, és egy nagyhatalmú mágust próbálnak felkutatni. A különös szituáció mögött sötét tragédia rejlik: a kis troll valójában a birodalom uralkodója, akit egész udvartartásával együtt elátkozott egy Dhoulmagus nevű gonosz varázsló. Az átok megtöréséhez hosszú, különös, néha őrült karakterekkel teli út vezet – a széria korábbi részeitől is megszokott, kissé animeepizódokra/szezonokra emlékeztető történetvezetéssel, remekül megírt karakterekkel, történetekkel, és a Dragon Ball szériát is szerző Akira Toriyama által tervezett/rajzolt karakterekkel (amelyeket a széria történetében eredetileg ebben a részben először csodálhatott meg 3D-s modellek formájában a nagyérdemű).

Maga az alapjáték kiváló darab: egyszerűen kezelhető, könnyen érthető klasszikus JRPG harcrendszer és karakterfejlesztés, a korhoz képest meglehetősen szép látvány (amelyen még az sem ront sokat, hogy a textúrákat és modelleket kissé le kellett butítani a 3DS-portolás közben). A Dragon Quest VIII jóval rövidebb, mint elődje (bár a végigjátszásához még így is édeskevés egy intenzíven végigjátszott hosszabb hétvége), a történetvezetés sokkal lazábban keveredik a játék többi részével (míg a VII-ben az első egy-két óra folyamatos párbeszédekből állt, harc nélkül, addig itt a játék rögtön egy csatával kezdődik, és később is jóval korábban kezdhetünk az ellenfelekkel teli térképen kalandozni), a karakterek fejlődési rendszere pedig az elosztható képességpontokkal némileg kezelhetőbb, mint a kasztok fejlesztésének/optimalizálásának néha átláthatatlan, csak jelentős időráfordítással kitanulható rendszere.

A kérdés, hogy mit adott ehhez a 3DS-port, illetve mit vett el. Sajnos azt előre le kell szögeznem, hogy 3D-effektet ez a játék sem kapott (meglepően sok cím került már a kezembe egy olyan platformon, amelynek elvileg a térhatású kijelző az egyik fő csábereje, bár talán eddig ez a legnagyobb profilú), a készítők ezt azzal indokolták, hogy eleve a játék textúráinak tömörítése, portolása is hatalmas kihívás volt, amelyet csak még jobban megnehezített volna az effekt hozzáadása (ezt a játék mérete tanúsítja, valóságos tömegmészárlást kellett végeznem a memóriakártyámon, hogy letölthessem az igen tekintélyes méretű programot). Két, korábban csak NPC-ként szereplő karakter vált játszhatóvá, új dungeonök kerültek a játékba (illetve némi extra, végigjátszás utáni tartalom), új, a történet előzményeit bemutató jeleneteket kaptunk, a szörnyek az előző rész portjához hasonlóan itt is láthatóak a térképeken, és szükséges esetben elkerülhetőek, a 3DS alsó képernyője pedig mind a világtérképen, mind a dungeonökben nagyon hasznos térképként funkcionál. A porthoz a készítők újravették a játék hanganyagát is (ez egyes rajongókból dührohamot váltott ki, személy szerint az újravett anyagot is kellemesnek tartom), egy kifejezetten jól eltalált elemként pedig – ellentétben az eredeti változattal – nem muszáj szintlépéskor automatikusan elköltenünk a kapott pontokat, akár halmozhatjuk is azokat, ha még nem döntöttük el, milyen tulajdonságait szeretnénk fejleszteni az adott szereplőnek. Bekerült egy elég érdekes fényképkészítési funkció is, erre építő feladatokkal – az ilyen jellegű játékelemek azonban más játékokban sem fogtak meg túlzottan.

Ha tehát röviden és tömören kellene összefoglalnom, azt mondhatnám, a Dragon Quest VIII 3DS- portja a nyáron tesztelt hetedik részhez hasonlóan a legteljesebb és legjobb változat, amely elérhető ebből a játékból. Esetleg a portolás miatt kötött kompromisszumok tűnhetnek furcsának, illetve őszintén remélem, hogy ez a rész ezekkel az extra elemekkel egy nagykonzolra kiadott HD kiadást is kap majd egy ponton – addig is egyértelműen kiváló adalék a 3DS igen tekintélyes JRPG-kínálatához, a PlayStation 2-es változat ismerőinek és újoncoknak is megér egy végigjátszást.