Napokon belül hazánkban is elrajtol a PlayStation VR hivatalos árusítása, január 24-étől vásárolható meg a magyarországi boltokban a kütyü. Az októberi gyorstesztet követően nemrég alaposabban is megismerkedhettünk a Sony VR-cuccával, és hozzá egy szép nagy rakás – nem kevesebb mint 16 – játékkal. No de kezdjük ez elejétől!

A headset mellett egy, részben a PS4 designelemeit használó külön fekete műanyag dobozkát, valamint egy rakás kábelt találunk. A telepítés első ránézésre egy kicsit körülményesnek mondható, mert minden vezetéket a megfelelő helyre kell kötnünk, utána pedig szép kis kábelrengeteg tekereg majd mindenfelé. A PlayStation 4-ből kimenő HDMI-kábelt a külső feldolgozóegységbe kell vezetni, majd abból megy tovább a tévénkbe egy másik kábel. A kb. tenyérnyi méretű dobozt ezen kívül egy USB-kábellel is a PS4-hez kell kapcsolni, no és áramot is kell adni neki. Végül egy jó vastag kábel segítségével a headsetet rá kell kötnünk még erre a fekete dobozkára. De itt még nincs vége. A fejmozgás követéséhez a PS VR a PlayStation Camerát használja, így egy ilyet mindenképpen be kell szereznünk, hogy a VR-headsetet működésre bírjuk.
A sisak felhelyezése nem túl bonyolult: kilazítjuk és fejünkre illesztjük a pántos részt, majd a szemünk elé toljuk a lencséket és kész. Érdemes azért kicsit kísérletezni vele annak érdekében, hogy minél jobban kizárjuk a környezetet látóterünkből (ehhez szerencsére a fekete gumis árnyékolók elég jó segítséget adnak). A lencsék óhatatlanul is koszosak lesznek használat közben, nem véletlen, hogy egy törlőkendőt is kapunk a csomagban. No és egy huzamosabb játékmenetet követően izzadtságunk is rákerül a kütyüre, úgyhogy törölgethetjük majd rendszeresen.

Érdemes fülhallgatóval vagy headsettel játszani (utóbbi esetén fontos, hogy olyan modell legyen, amely át tud ívelni a VR-sisak felett), mert az audioélmény így lesz teljes, a térbeli hangzás így tudja követni fejünk mozgását. Fülhallgatónkat a sisak kábelén lévő vezérlőrészbe köthetjük be, ezen a bekapcsológomb mellett két hangerőszabályzó és egy mikrofonnémító gombot találunk. A PS VR-ban ugyanis egy beépített mikrofon is van.
Amire még szükségünk van, az valamilyen kontroller. A legtöbb játékhoz használhatjuk a DualShockot, de sok esetben sokkal jobb vezérlést tesz lehetővé, ha két Move vezérlő van a kezünkben. Ha már a PlayStation 3-as időkből van ilyenünk, akkor külön beruházást se igényel a dolog, azok a „fagyik” tökéletesen működnek a PS4-gyel is.
Ennyi bevezető után pedig lássuk sorban a kipróbált játékokat!
PlayStation VR Worlds
Igazából egy olyan programcsomag ez, amit alapból berakhatnának a PS VR dobozába, egyfajta demonstrációja ugyanis a különböző lehetőségeknek. Öt különálló részből áll össze a szoftver, egészen eltérő stílusú alkotásokból. Az Ocean Descentben igazából nincs semmi dolgunk, csak nézelődni körbe, miközben ereszkedünk le az óceán fenekére. Körülöttünk ott a mélytengerek élővilága, növények, halacskák – no és egy vérszomjas cápa is...
A VR Luge-hoz sincs szükség kontrollerre: egy kerekes szánkón gurulhatunk egy hosszú lejtős úton a célig, irányítani pedig fejünk döntésével tudjuk karakterünket. Kicsit fura érzés volt mondjuk a széleken a falnak csapódni, hiszen erről semmi fizikai visszajelzést nem kaptunk (furcsa is lenne persze, ha kapnánk :-D ), agyunkat kicsit így megzavarta a kép, de ezt leszámítva egy jópofa kis játék volt.
A Danger Ballt szintén fejünkkel vezérelhetjük, és ez gyakorlatilag nem más, mint a Pong 3D-s verziója: egy labdát kell passzolgatnunk oda-vissza egy alagútban. De vannak benne olyan trükkök is, mint például a csavarás, ellenfelünk pedig egyéb gonoszságokra is képes, például két labdát küld vissza.
A The London Heist egy félórás interaktív akciófilm, amelyben a gengsztervilágba csöppenünk. Kicsit mondjuk lassan indul be, az első tíz percben túl sok mindent nem kell tennünk a két Move-val a kezünkben, de aztán azért beindul a lövöldözés.
Végül a Scavenger’s Odysseyben egy idegen bolygóra csöppenünk, ahol járművünkkel fedezhetjük fel a környezetet, lőhetjük szét a különböző lényeket, és mehetünk arra, amerre navigátorunk mondja.
Surgeon Simulator: Experience Reality
A Bossa Studios számítógépekre készült első játéka volt a Surgeon Simulator, amely furcsa, kissé inkább ügyetlennek nevezhető irányítása révén a videósok között egyfajta rage-játékként lett igen népszerű. A VR-verzió viszont megmutatta, hogy igazából erre a platformra született ez a program. A két Move-kontrollerrel a kézben tényleg olyan érzése lett az embernek, mintha ott állna a műtőben (és szó szerint érdemes volt felállni játék közben, mert úgy jobb rálátásunk nyílt a betegre), és még ha nem is sikerült elsőre megfogni rendesen a szikét vagy egyéb műszereket, előbb-utóbb sikerült végrehajtani a megfelelő operációt. Persze sebészeti oktatóprogram így se lesz belőle, a szívműtét például annyiban merül ki, hogy jól szétkalapáljuk vagy szétfűrészeljük Bob bordáit (asszisztensünk nincs, így törlést hiába kérünk közben), konkrétan kitépjük a tüdejét, elvágjuk a szívbe vezető ereket, majd a régi ketyegő helyére dobjuk az addig dobozban álldogáló cseredarabot... Viszont a teszt során az is bebizonyosodott, hogy azoknak is azonnal kézre áll ez a fajta irányítás, akik nem játszanak rendszeresen videojátékokkal.
INFO: Bár a Bossa Studios brit cég, egyik alapítója magyar. Jele Imrével korábban videointerjú keretében beszélgettünk játékaikról.
Robinson: The Journey
A Crytek egyik VR-üdvöskéje ez a játék (a másik ugyebár a The Climb), azonban sajnos nem egészen úgy sikerült, mint ahogy arra számítottunk. Egyrészt ár-érték arányban nem szerepel túl jól, hiszen egy teljes játék árát kell kifizetnünk az alig párórányi kalandért (igaz, a cikk megjelenésekor épp jelentős, 33%-os kedvezménnyel kínálják, de még így is 12 ezer forintba kerül). Másrészt a vezérlésnél igazából arra számít az ember, hogy ha már a főhős kezében lévő cucc egy Move-ra hasonlít, akkor a játékot nem a DualShockkal kell irányítani, pedig de. És itt sok esetben tényleg intuitívabb lett volna, ha a fagyikontrollert vehettük volna kezünkbe. (De legalább a gamescomos kipróbálásnál furcsának talált darabos mozgásról kiderült, hogy opcionális, és a beállítások között teljesen folyamatosra állíthatjuk a körbeforgást.) Végül pedig ez volt az a játék, amelytől a tesztelés során a legtöbbünkben előjött az émelygés, kisebb rosszullét, 20-30 perc után inkább leraktuk a PS VR-t, és pihentünk egy kicsit. De ha mindezt nem nézzük, a német fejlesztők korábbi alkotásaihoz hasonlóan igen látványos játékkal van dolgunk, amelyben a Jurassic Parkban érezhetjük magunkat.
Főhősünk, Robin űrhajójával egy ismeretlen bolygóra zuhan, ahol egy tojásából kikelő kis dinoszaurusz fogadja. Laika aztán el is kíséri kalandjainkra, csakúgy, mint HIGS, aki egy lebegő, gömb alakú robot, akárcsak Wheatley a Portal 2-ből. A környezet felfedezése sok érdekességet – és számos dinoszauruszt – rejt számunkra, a látványra pedig tényleg nem lehet panaszunk, egyértelműen ez a fő erőssége a Robinsonnak (ebből a tekintetben tipikus Crytek-játéknak is mondhatjuk). A ránk váró feladatok hol logikát, hol ügyességet igényelnek, például van, ahol HIGS szemszögéből lefelé nézve kell kisakkoznunk, hogyan kell az áram útját engedni, hogy mindenhova megfelelő mennyiségű jusson, máshol pedig vagy taplókon kell felmásznunk egy-egy fára (itt lenne logikus a Move használata), vagy egy kötélen lecsúszás közben fejünket oldalra kapkodnunk, hogy ne találjon telibe egy-egy lelógó termés.
Super Stardust Ultra VR
A 2015-ös shoot’em-up egy új játékmódot kapott, amelynek azonban stílusában kevés köze van a twin-stick shooterként megálmodott játékhoz. Ebben is lődöznünk kell, de valahogy mégis más a játékélmény, de persze ez nem feltétlenül baj. Gyakorlatilag valami hasonló lett, mint az új Battle Zone fő játékmenete: egy bolygó felszínén kell glasszálnunk, lelőve minden ellenséges dolgot, mindezt first-person nézetből, űrbeli járgányunk belsejéből szemlélve. Az alábbi videóban 0:40-től látható az Invasion Zone névre keresztelt VR-játékmód.
I Expect You to Die
Az egyik kedvencem volt ez a játék a teszt során. Gyakorlatilag egyfajta virtuális szabadulószoba minden egyes pályája, amelyeken egy telekinetikus képességgel rendelkező ügynök bőrébe bújva kellett megfejtenünk az adott feladatot. Például egy repülőgépből kihajtanunk egy autóval, miközben mérgező gáz vesz körbe, ölünkbe pedig váratlanul egy időzített bomba pottyan. Vagy egy vírus ellenszerét kell gyorsan összekotyvasztanunk, mielőtt főellenségünk a város fölé küldi egy rakétával a vegyifegyvert – mindezt úgy, hogy közben ablakmosónak álcázzuk magunkat az épület ablaka melletti kosárban. Remek ötletek, jópofa meglepetések, kisebb-nagyobb gegek sorozata az egész. Ráadásul gamepaddel és Move kontrollerekkel is irányíthatjuk – mondanom sem kell, hogy az utóbbi a nagyobb élmény. Ahogy a Surgeon Simulator esetében, úgy itt is teljesen triviális volt a Move-ot használni, olyan volt, mintha tényleg kezünkkel kapkodtunk volna jobbra-balra a feladatok teljesítése közben. Pályából mondjuk lehetett volna több, hiszen mindössze négyet kaptunk, de ezekkel is elég jól el lehet szórakozni, a fix események mellett néhol váratlan és véletlenszerű helyzetek miatt mindegyiknél több nekifutásra van szükség a tökéletes megoldáshoz. Utána pedig a kisebb-nagyobb extra feladatok teljesítésére is odafigyelhetünk, mint például menet közben egy kis pezsgőzés a kocsiban. Videónkban a második pálya végigjátszását láthatjátok.
RIGS: Mechanized Combat League
A Guerrilla Cambridge csapat utolsó munkája egy csapatalapú akciójáték lett, óriásrobotokkal. Látványos grafika, pergő játékmenet és különböző képességű mechák várnak ránk, egyedül talán az irányítás elsajátítása volt macerásabb kicsit a többi játékhoz képest. Természetesen a multiplayer se maradt ki belőle, így ha begyakoroltuk már rendesen a botok ellen a játékot, online szembeszállhatunk a többi hús-vér játékossal is.
A kipróbált játékok alig harmadán vagyunk túl, de elég hosszúra nyúlt cikkünk már így is, úgyhogy a többivel inkább külön anyagban folytatjuk hamarosan az összefoglalót. Sorra kerül még például a DriveClub VR, a Here They Lie és az Until Dawn: Rush of Blood, majd egy kis összefoglalással zárjuk beszámolónkat.
A folytatást itt olvashatod.