Emlékeztek még a Mike Bithell interjúmra 2014-ről? Arról beszélgettem akkor Mike-kal, hogy vajon az egyemberes projektek hogy alakulnak manapság. Ő akkor azon a véleményen volt, hogy az olyan fejlesztőeszközök segítségével, mint a Unity, igenis lehetséges egy-, két- vagy páremberes mikrostúdióknak is sikeresnek lenniük. Nos, a kanadai Vivid Helixnél kisebb fejlesztőstúdió nincs: mindössze egyetlen főből áll, Radu Muresanból. És tulajdonképpen ennél több infóm nem is nagyon van róla: egy androidos játék és app, valamint egy asset a Unity motorhoz – ennyi az eddigi termése. És most a fiatalember belevágott egy nagyobb játékba: ezúttal a Steam és a PlayStation 4 a megcélzott platform. Ja, és ezúttal nem egyedül készítette el a játékot: a zenéért az a Sid Barnhoorn felelt, akinek az Antichamber vagy a The Stanley Parable dallamait köszönhetjük.
A leadben lévő zavaros, némiképp önellentmondásos mondat remekül összefoglalja, miről is szól a Semispheres. Az egyjátékos co-op oximoront a következőképp tudjuk feloldani: egyedül kell irányítsunk két pöttyöt, szimultán, ráadásul egymást segítve a kijáratig. A twin-stick innentől adja magát: a bal kar a narancssárga, a jobb pedig a kék pöttyöt irányítja. A puzzle pedig adja magát: a képernyő két oldalán lévő egyforma alaprajzú, de nem feltétlenül egyformán „berendezett” pályán kell a kijárathoz terelgetnünk pöttyeinket. Egyrészt ehhez szükségünk lesz arra hogy szimultán tudjuk irányítani pöttyeinket, ráadásul egymást segítve, hiszen nem egy esetben tudunk az egyik pöttyel a másik pályájára hatni – mondjuk egy portál segítségével az egyik őrt el tudjuk csalni a pozíciójából, így a másik pötty át tud jutni rajta. Pont emiatt nem is készítettem videót erről a játékról, mivel erősen spoileres lenne, még így, kontextusból kiragadva is. Nem, ez is olyasmi élmény, mint az Antichamber: a játékosnak magának kell felfedeznie és rájönnie a fejtörők nyitjára, miközben képregény formájában kibontakozik egy rövid történet.
A technikai megvalósításról sokat nem tudok mondani: a Unity motor nem igazán izzad meg a látvány képernyőre pakolásával, ennek megfelelően a gépigény is irgalmatlanul alacsony. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Semispheres ronda lenne, sőt. Nekem kifejezetten imponál ez a minimalista, narancs-kék látványvilág, amihez kellemes meditatív zene társul. Van egy nagyon sajátos hangulata ennek a játéknak, ami ha egyszer megfog, nem nagyon ereszt.
Anno amikor Mike-kal beszélgettem, már azt elképesztőnek tartottam, hogy 2014-ben 1300 új játék jelent meg Steamen. Akkor még nem tudhattam, hogy ez a statisztika 2016-ban több, mint 4000-re ugrik – gyakorlatilag a 40%-a a Steam jelenlegi kínálatának tavaly jelent meg! Innen kitűnni embert próbáló feladat –, ami azzal is jár, amit Mike mondott: „[...] sajnos lesznek olyan gyöngyszemek is, amelyek elvesznek ebben a tömegben.” Nos, ha rajtam múlik, a Semispheres nem fog, ugyanis megérdemli a figyelmet és a sikert.
