Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Az utolsó Zelda Wii U-ra, az első Switchre.

2017.03.20. 09:52 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt

31 éve van velünk hegyesfülű barátunk, aki már annyiszor mentette meg hercegnőjét... És most itt a reboot, tiszta lappal indul újra az egész. A Breath of the Wild a Nintendo hattyúdala Wii U-n, több Nintendo fejlesztésű játék nem lesz már rá – és egyben ez a nyitócím az új Switchre. Valahol szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis az elmúlt majd’ 30 évben, amióta aktívan gyűröm a számítógépes és videojátékokat, valahogy elkerültük egymást... :-) Link, Zelda és Ganon küzdelmével most ismerkedve azt a véleményt próbálom megformálni a japánok új üdvöskéjéről, amely a sorozattal újonnan ismerkedő játékos sajátja, mondjuk mert megtetszett nekik a Switch (noha én Wii U-n toltam).

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

A sandbox játékok egyik jellemző problémája fejlesztői szempontból az, hogy hogyan legyen kiegyensúlyozva a játékos végigvezetése a történeten, miközben a szabadság varázsát is meg kell teremteni, valamint gondoskodni illene arról is, hogy ne legyen minden szájbarágósan előadva, elvégre a tisztelt játékost csak nem kéne totál hülyének nézni. A Breath of the Wild ügyesen egyensúlyozik ezen a határvonalon: gyakorlatilag ahogy kijutunk a kezdőbarlangból (ez megvan bruttó 10 percen belül), a játék elengedi a kezünket, mehetünk, amerre látunk, csinálhatunk, amit akarunk. Aztán rájövünk, hogy annyira mégse. :D Tulajdonképpen az is a tutorial része, hogy rájöjjünk arra, hogy bár nem muszáj mindenkivel beszélgetni, ártani nem árthat. És feladataink elmagyarázását se viszik túlzásba, sőt. Egy példa: a kezdőhelyszínen az a feladatunk, hogy megtaláljuk az ott lévő négy szentélyt, és az ottani feladatokat megoldva térjünk vissza a küldetést adó öregemberhez. Más játékoknál általában ez azt jelenti, hogy a térképen szépen bejelölik nekünk, hová kéne elballagni, a HUD-on meg folyamatosan látjuk az irányt és a távolságot. Na, itt erről szó sincs! Itt nekünk kell megkeresni a négy szentélyt, és kitalálni, hogy tudjuk legyőzni azon nehézségeket, amelyek esetlegesen az utunkat állják, mint például a hideg a hegytetőn lévő esetében (az odajutásról nem is beszélve). De mondok jobbat is. Utunk során sokféle alapanyagot gyűjthetünk, amiket aztán összekombinálva megfőzhetünk, abban reménykedve, hogy nemcsak gyógyítani fog az így elkészített kaja és/vagy elixír, hanem valami extra buffhoz is jutunk (az előző példánál maradva: ha a csípőspaprikát megfőzzük, akkor jobban bírjuk a hideget). Lehet szabadon kísérletezni, némi józan ész és az egyes alapanyagok rövid leírásának elolvasása sokat segít; de persze recepteket is találhatunk.

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Ha már a szentélyek szóba kerültek: nekem talán ezek a legélvezetesebb részei a játéknak. A feladat roppant egyszerű: el kell jutni a bent lévő paphoz(?)/aszkétához(?), a képességeinket, ügyességünket, no meg némi fifikát alkalmazva. Nem tudom, miért, de engem valahogy a Portalra, a Talos Principle-re, illetve az Antichamberre emlékeztet a dolog. Az itt megszerzett lélekgömbök segítségével tudjuk Linket tápolni egy kicsit, ugyanis Hylia istennő szobrainál tudjuk ezeket staminára, illetve szívekre beváltani. (Pici spoiler: a szarvasszobroknál meg respecelni lehet.)

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Lenyűgöző, mekkora világot járhatunk be: ha minden igaz, kb. 61 km2 a „játszóterünk” – ez nagyjából másfélszer akkora, mint a Skyrimé (az általam ismert legnagyobb területű fantasy játék a The Elder Scrolls Daggerfall, amely 250 km2-en terpeszkedik – az Elite: Dangeroushöz képest persze az is semmi, de hát az egy teljesen más világ). És ekkora területen bőven akad felfedeznivaló, küzdenivaló, gyűjtögetnivaló, beszélgetnivaló, harcolnivaló és így tovább. Noha (mint már említettem) nem kényszerít minket semmire közvetlenül a játék, azért a szereplőkkel beszélgetve ott van rejtve a sürgetés, hogy Ganon százéves pusztításának ideje lenne véget vetni, ergo a finom noszogatás megvan, amit például a Fallout 3-ból (meg az 1-ből) azért hiányoltam kicsit-picit. Egyszóval egy élő, lélegző, organikus világba csöppenünk bele – Zelda-szüzességem folytán pedig totál úgy érzem magam, mint Link ebben a részben: amnéziásan. Lehet, hogy én jártam így jobban? ;) Olyan apró részletekre is ügyeltek, mint például egyes NPC-k reakciója akkor, ha egy szál alsógatyában szólítjuk meg őket – ha minden igaz, itt van is egy kép erről valahol... A totál szabadsággal jár az is, hogy a rengeteg teendőnket, mellékküldetéseket, felfedeznivalókat bármilyen sorrendben abszolválhatjuk.

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Kicsit fura, de ez a szabadság megvan a harc terén is. Kezdetben úgyis csak az Y gombot fogjuk püfölni, aztán lassan vagy rájövünk, vagy rávezet minket a játék (az egyik szentélyben pedig be is gyakoroltatja), hogy a ZL-lel tudunk egy ellenfelet „befogni”, X-szel pedig ha jó ütemben ugrunk el, nagyobbat sózhatunk rájuk. Szóval némi taktikázásra lehetőség van, de azért ne számítson senki egy Dark Soulsra.

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

A külcsínről csak annyit, hogy a gép képességeihez mérten szép a látvány – de ami fontosabb, művészileg is rendkívül kidolgozott és koherens. A cel-shaded grafikát lehet szeretni és utálni, de itt ez az effekt szerintem remekül működik. A zene is csodálatos, bár egy idő után kicsit repetitívnek hat – de csak akkor, ha sokáig ténykedünk egy helyszínen. A jegyzeteimet olvasva látom, felírtam, hogy nincsenek a párbeszédek felmondva, csak az átvezetők, illetve a kulcsjelenetek szinkronizáltak. De most, hogy írom ezt a kis értekezést, valahogy nincs szívem ezt a szépséghibát felróni. Emellett nálam néha leesett a futási sebesség, de ezért se tudok igazából haragudni. Egyszerűen úgy elvarázsolt a Breath of the Wild, hogy készséggel hunyok szemet ezek felett. Ami miatt viszont muszáj morognom, az a disznóbökőink strapát-nem-bírósága. Szörnyű, hogy a fegyvereink mennyire hamar elhasználódnak. Muszáj folyamatosan készleten tartani párat, mert nem tudhatjuk, mikor megy tönkre végleg a kezünkben (természetesen a legrosszabbkor) az épp használt harci eszköz.

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Bár még csak március van, de megkockáztatom: az új Zelda az idei év játéka. És méltó búcsú egy sajnos alulértékelt platformnak – emellett pedig pompás nyitánya egy újnak. Minden Switch/Wii U tulajnak ott kell lennie a gyűjteményében (akinek meg nincs ilyen konzolja, ez a játék jó apropó egy ilyen beruházás meglépésére). ■

The Legend of Zelda: Breath of the Wild
The Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the WildThe Legend of Zelda: Breath of the Wild

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild Nintendo Switchre és Wii U-ra jelent meg. Cikkünk a Wii U verzió alapján készült.

értékelés

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

The Legend of Zelda: Breath of the Wild
Pozitívumok
  • Szép búcsú egy régi platformtól és csodás nyitánya egy újnak.
  • Nincs szájbarágósan előadva semmi.
Negatívumok
  • A fegyverek elhasználódását azért kicsit jobban is átgondolhatták volna Kyotóban.
The Legend of Zelda: Breath of the Wild
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
The Legend of Zelda: Breath of the Wild

hozzászólások (2)

gregmerch
gregmerch 2017.03.20. 12:10
Én a Switch verziót tolom, de volt szerencsém a Wii U változathoz is. Nagy különbség nincs köztük (tartalmilag semmi), de a felbontás kicsit élesebb a Switch-en (megjelenítőn játszva). A Sityi által említett frame drop sem jellemző sűrűn, de néha azért érezhető (főleg nagy, nyílt tereken, amikor még a szél is fúj és kavarja a port). Kézi üzemmódban semmiféle belassulás nem tapasztalható, és a majd' 7"-os kijelzőn a 720p tű élesnek hat (ez eddig messze a legélesebb képet adó hordozható konzol kijelző - nem számítva egyes csúcstelefonokat, és tableteket).

A program pedig messze az eddigi egyik legjobb (nem csak) Zelda játék, amivel valaha találkoztam! Méltó búcsú a (valóban alul értékelt) Wii U-tól, és az egyik legerősebb kezdőcíme egy új konzolnak, amivel volt szerencsém játszani!

A készítők, miközben egy 31 éves szériát rebootoltak sikeresen, a magamfajta veterán rajongóknak is hagytak rengeteg nosztalgikus elemet (települések, népek, küldetések, hangzás, zene stb.), ami megdobogtatja kicsi szívünket.

A játéktér valóban hatalmas (az eddigi rekorder Twilight Princess-hez képest - amelyen "végigrohanva" is kb. 60 órára rúgott a tiszta játékidő, amit simán el lehetett húzni 250+-ra is - annak tizenkétszerese!!!), és a sorozatban először teljesen szabadon bejárható.

Vannak persze olyan elemek is, amelyek - számomra örömteli módon - kikerültek a játékmenetből (utáltam például minden rétet és bozótost tarra vágni rúpiák után kutatva), de a kvázi teljes szabadság mellé számos újítás is érkezett. Ilyen a cikkben is írt főzőcske, lovaink ezúttal saját kezű befogása és betörése - itt nincs kapásból egy Eponánk -, de említhetném a dinamikus napszak és időjárás változást is sok egyéb között.

Nem akarom ismételni a Sityi Barátom és Kollégám remek ismertetőjében már leírtakat, csupán régi Zelda fanként annyit akartam mondani, hogy ez a játék (akár valóban konzollal együtt) annak is "must buy" kategória, aki eddig idegenkedett a Nintendótól, de szerette az igazán jó játékokat!
Sityi
Sityi 2017.03.20. 20:18
Köszi a kiegészítést, azért csak kerekebb ez így, hogy a kezdő meg a vérzeldás véleménye is itt van... ;-)
ajánlott olvasnivaló
FlatOut 4: Total Insanity FlatOut 4: Total Insanity
Tom Clancy’s Ghost Recon Wildlands Tom Clancy’s Ghost Recon Wildlands
Sniper Elite 4 Sniper Elite 4