25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Styx: Shards of Darkness

Shrek nagyarcú kisöccse ismét szembeszáll, mindegy, kivel.

Írta: gregmerch

Minden idők egyik legnagyobb pof... izé, arcú digitális mocsadéka, Styx, aki évszázadokkal ezelőtt ork tudósból változott át a legeslegelső goblinná, újra színre lép. Először 2012-ben találkozhattunk vele, a Cyanide Studio és a Spiders koprodukciójában elkészült Of Orcs and Men című RPG-ben, ahol a jókora termetű ork izomagy, Arkail minden hájjal megkent orvgyilkos-tolvaj társaként mutatkozott be. Habár a játék erős közepes értékeléseket kapott, volt benne annyi potenciál, hogy a Cyanide elkészítse a szerethető kis zöld szemétláda önálló kalandját, amely időben a már említett szerepjáték előtti történéseket dolgozott fel. A Styx: Master of Shadows 2014-ben jött, látott, és... habár megvolt benne minden, amitől igazi klasszikussá válhatott volna, a nagy áttörés valahogy ismét elmaradt. Sebaj, a francia srácok és lányok nem adták fel, így lehet jelen ismertetőnk tárgya a modorával azokra a bizonyos cserépedényekre erősen hajazó goblin második önálló kalandja, a Styx: Shards of Darkness.

Styx: Shards of Darkness

Elődjéhez hasonlóan ez az alkotás is a lopakodós stílusba tartozik, erősen megtűzdelve parkour-, és időnként puzzle-elemekkel. A játékban antihősünk kénytelen-kelletlen összeszűri a levet a goblinok levadászására alakult, C.A.R.N.A.G.E. névre hallgató emberi szervezet kapitányával, hogy a sötét elfek fővárosába, Korrangarba belopódzva ellopjon egy mágikus hatalommal bíró jogart, és mellesleg felderítsen egy összeesküvést. A történet persze nem ennyire egyszerű, és nem egy – néha meghökkentő – fordulattal bír, ezért a javát meghagyom nektek, derítsétek fel magatok.

Styx: Shards of Darkness

Styx még mindig az „árnyak mestere”, így a lopakodást és észrevétlenséget nagyon komolyan kell venni.Styx még mindig az „árnyak mestere”, ellenben egyáltalán nem Zorro avagy D’Artagnan egyenesági leszármazottja, így a lopakodást és észrevétlenséget nagyon komolyan kell venni a játék során. Ha meglátnak vagy meghallanak bennünket az őrök – ez a fejük felett lévő kör telítettségén és színén is látszik –, akkor gyakorlatilag a zérónál is kevesebb esélyünk van a megmenekülésre, amelynek a halvány reménysugarát az jelenti csupán, ha csak egyetlen ellenfelünk van, akit sem közelről, sem távolról nem támogatnak társai. Az előzőekből sejthető, hogy nem egy Assassin’s Creed-jellegű alkotással van dolgunk, a Styx sokkal inkább a Thief nyomdokain halad, jelentős Tomb Raider és Uncharted beütéssel az ügyességi részek terén. Goblinunk legnagyobb erőssége kicsiny mérete, és ehhez mérten macskaügyessége és fürgesége.

Styx: Shards of Darkness

A pályák teljesen szabadon járhatók be, és minden esetben mi választhatjuk meg, hogy milyen úton-módon jutunk el az adott célig. A készítők – Istennek hála – egyáltalán nem kötik meg a kezünket az ilyen stílusú játékok legnagyobb rákfenéjével, az előre kijelölt útvonalakkal. Ha úgy kívánjuk, végig a periférián mászva-ugorva-himbálódzva-meglapulva haladunk, de akár a helyszínek kellős közepén is végigosonhatunk, kihasználva számos képességünket és eszközünket, no meg a terep adta lehetőségeket. Styx bizony még mindig erősen borostyánléfüggő, aminek a segítségével képes amolyan röntgenlátásszerűen végigpásztázni környezetét, ideiglenesen láthatatlanná válni, vagy saját klónjait létrehozni, akik tőle függetlenül vezérelhetők, és nem kis káoszt tudnak okozni. Valaki mögé lopódzva gyorsan, vagy lassabban, de halkan tudja őt likvidálni – esetleg lelökni a mélybe. A testeket természetesen érdemes eltüntetni, amire a – búvóhelynek is alkalmas – ládákon és szekrényeken kívül egy eltüntető-elixír (valamilyen savas lötty) is lehetőséget kínál.

Styx: Shards of Darkness

Mindenféle alapanyagot begyűjtve a munkapadoknál barkácsolhatunk is.Újdonságként mindenféle alapanyagot begyűjtve a számos helyen fellelhető munkapadoknál barkácsolhatunk magunknak eszközöket vagy itókákat, esetleg csapdákat és ehhez hasonlókat. A csillárokat a gyanútlan áldozatok fejére ejthetjük, ami azok kiiktatásán és társaik figyelmének elterelésén kívül a jótékony sötétséget is biztosítja számunkra, amelyet a fáklyáknak az előző epizódból ismert módon – kézzel, avagy messziről, homokkal – való kioltása is elősegít. A vészharangokat szintén szabotálhatjuk, így ha véletlenül észrevesz minket valaki, és rohan azt megkongatni, ő jár pórul helyettünk. Az egyes pályák teljesítését négy szempont alapján – gyorsaság, észrevétlenség, kegyeletesség, tolvajlás – értékeli a program. Ennek megfelelően a fő feladatok és az opcionális vagy mellékküldetések teljesítéséért pontokat kapunk, amelyeket szintén speciális asztaloknál oszthatunk szét az öt perkfán lévő képességek megnyitására. Ily módon lopakodási, harci, barkácsolási, klónozási és rejtőzködési eszköztárunkat növelhetjük, és szert tehetünk a továbbjutáshoz nélkülözhetetlen, vagy azt jelentősen megkönnyítő dolgokra – mint például a zártörés képessége, vagy az alapból igencsak gyenguska borostyánlátásunk fejlesztése. A HUD nincs agyonbonyolítva, és a megfelelő menüben valamelyest személyre is szabható. Nekem személy szerint a mini- – vagy bármilyen – térkép nagyon is hiányzott, helyette az egyes feladatok iránya és távolsága amolyan lebegő jelként van feltüntetve, de ez gyakran nem egyértelmű. Ezek mellett életerőnk és mágikus képességeinket biztosító borostyánkészletünk, valamint az éppen kiválasztott eszközünk – csukló íj, homok, elterelő üvegedény stb. – került fel a képernyőre. Mindent összevetve, alapvetően egy jól átgondolt mechanizmussal van dolgunk, már ami a játékmenetet illeti, amely – szubjektív véleményem szerint – a szabadon, többféle módon megoldható feladatokkal fűszerezve habár nem tökéletes, de remek darabja ennek a stílusnak.

Styx: Shards of Darkness

A látványt kicsit még tovább csiszolhatták volna a fejlesztők.A látványért az Unreal Engine 4 felel, de egy kicsit tovább csiszolhatták volna még a fejlesztők. A nagyon kellemes összhatást helyenként elnagyolt textúrák és grafikai bugok keserítik meg – levegőben álló karakterek, tereptárgyakba belógó alakok stb. –, amiért kár, mert tényleg jól fest a színpompás, nagyon is szép fény-árnyék és egyéb effektekkel tarkított játéktér. Styx mozgása végig folyamatos, egy pillanatra sem akad meg, és látszik rajta, hogy nagy hangsúlyt fektettek rá a Cyanide szakijai. A parkour részeknél villámgyorsan ugrik, mászik vagy siklik kötélen, illetve lendül át a mélység felett. Ha unatkozik, mert éppen azon gondolkodunk, mit és merre kéne csinálnunk, akkor a fenekét vakarja, túrja az orrát vagy karkörzési gyakorlatokat végez. Sajnos ugyanez az odafigyelés nem mondható el a többi NPC-ről, akik meglehetősen „szögletesen”, darabosan mozognak – járőrözés közben 90 fokban fordulnak, mint a katonai díszszemlén, és közelharc során is borzasztóan leegyszerűsítve ütnek-vágnak minket, mindenféle taktika vagy oldalazás nélkül. Az átvezetőkben – a legfőbb szereplők kivételével – fapofájú, a 2000-es évek közepét idéző arcok néznek velünk szembe, amin lett volna még mit faragni, így 2017 tájékán. A mellékes figurákat pedig mintha a Kaminón klónozták volna, mindössze három-négy minta alapján, ami valljuk be, nem valami sok. A fizikai motor sem tökéletes, így gyakran már-már szinte leesünk mi is a párkányról egy hulla eltüntetésekor, mert hiába dobjuk le őt, a bokája fent ragad, és ő a levegőben fekszik. Pedig a fizika fontos eleme a játékmenetnek, tekintve, hogy a gondosan elhelyezett tereptárgyaknak nekimenve felrúgjuk vagy összetörjük azokat, aminek hála meghallhatnak minket a közelben lévő ellenfelek.

Styx: Shards of Darkness

A zene hangulatosra sikerült, sokat dob a játék atmoszféráján.A zene ellenben nagyon hangulatosra sikerült, ami sokat dob a játék atmoszféráján. A szinkron goblinunk esetében rettenetesen jó, és a fentebb írt grafikai gegek mellett ez teszi lehetővé, hogy Styx a videojátékok történetének egyik legnagyobb, mégis legszerethetőbb genyója legyen. Rengeteg a durva – tényleg durva! – beszólás és poén, illetve sok az utalás egyes régebbi alkotásokra, mint például a Terminator 2-re. Ha meghalunk, számos és változatos módon küld el minket szülőanyánkba, és mond el mindenféle béna baleknak kedves kis zöld barátunk. Sajnos ezek a beszólások, még ha sokféle is van belőlük, egy idő után repetitívek lesznek – de közel sem annyira, mint az NPC-k dumái, amelyek az előző részben is igen monotonra sikerültek.
A vezérlés sem lett tökéletes, ami a kamerakezelés kisebb bakijainak is köszönhető. Én meg sem kíséreltem billentyűzettel és egérrel irányítani a játékot, amely szerintem abszolút kontrollerre lett szabva. Még így is gyakran estem a mélybe egy biztosan elérhetőnek látszó platform elérése, vagy egy előttem pár méterre, a szakadék fölött lebegő kötél elkapása helyett. Fura módon Styx a levegőben is irányítható, ami néha nagyon hasznos tud lenni, de más esetben ugyanolyan zavaró is lehet.
A játékot kooperatív módon, ketten is játszhatjuk, amikor partnerünk egyik klónunkat irányítja, ami akkor hasznos, ha egy helyre egyszerűbb két szereplőt vezérelve bejutni, vagy egy rejtvényt nem egyedül megoldani, de klónozási képességünknek hála, azért egymagunk is elboldogulunk.

Styx: Shards of Darkness

A Cyanide Studio legújabb, fantasy környezetbe ágyazott, vérbeli lopakodós játéka minden – főleg megvalósításbeli – butasága ellenére nekem tetszett. Vannak nála nagyobb szabású, színesebb-szagosabb, rangosabb képviselői is ennek a stílusnak, de a főszereplő „igazi kis genyó” karaktere, a fordulatos történet, illetve a többféle, szabadon választható útvonal és játékstílus jóvoltából egy szerethető, az embert rabul ejteni képes alkotással lehet gazdagabb, aki beszerzi a Styx: Shards of Darknesst. Feltéve persze, hogy felül tud emelkedni a megvalósítás buta hibáin.

A Styx: Shards of Darkness PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

További képek

  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness
  • Styx: Shards of Darkness

Styx: Shards of Darkness

Platform:

Fejlesztő: Cyanide Studio

Kiadó: Focus Home Interactive

Megjelenés:
2017. március PC
n/a: PS4, X1

» Tovább a játék adatlapjára

gregmerch

gregmerch
Amióta az első kvarcjátékát meglátta kb. 6 éves korában, mindennél jobban érdekelték az elektronikus játékok. 2010 óta árasztja el cikkeivel a magazin oldalait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!