A The Elder Scrolls Online annak ellenére, hogy az egyik legígéretesebb MMORPG-nek számított bejelentése után, legtöbb konkurenséhez hasonlóan érdektelenségbe süllyedt a megjelenését követően. Ebben nem csak az MMORPG műfaj iránti évről évre látványosan csökkenő érdeklődés játszott szerepet – amellett, hogy a Bethesda játékainak többségéhez hasonlóan számtalan buggal jelent meg, hosszú távon sem az Elder Scrolls-rajongókat, sem a mezei online játékosokat nem elégítette ki. Előbbiek számára zavaró volt, hogy a széria jellegzetes hatalmas szabadságát lekorlátozták a klasszikus MMO-elemek, míg utóbbiak szemében pont az jelentett szálkát, hogy egyes játékelemek a műfaji hagyományok helyett inkább hajlottak a Scrolls-sorozat felé. Egy szellemes fórumhozzászólás nyomán: a játék mintha nem tudta volna eldönteni, hogy Warld of Warcraft akar lenni vagy Skyrim. Az, hogy utolsók között még a havi előfizetési díjjal is megpróbálkozott az ekkorra már szinte teljesen buy-to-play és free-to-play címek által uralt mezőnyben, már csak a koporsóba vert utolsó szögek egyikének tűnt.
Én magam sem követtem túlzottan a játékkal kapcsolatos fejleményeket – az előfizetési díjat viszonylag hamar törölték, magamban pedig már könyveltem, hogy előbb-utóbb vagy a dobozos játék árát is elengedik a készítők, vagy lelövik a szervereket. Azonban egyikre sem került sor, sőt, sok nagy MMO-kiadóval ellentétben a készítők a reményt sem adták fel, hogy az ESO egy nap az az online játék legyen, amely méltó a nagy hagyományú sorozathoz. Döbbenetes visszaolvasni a különböző javítások, finomhangolások listáját, amelyeknek csúcsát egyértelműen a tavaly megjelent One Tamriel javítás jelzi. A méretes foltozás egész egyszerűen eltörölte a hatalmas világ szintek szerinti korlátozását, az egyjátékos Elder Scrolls-részekhez hasonlóan a karakter szintjéhez igazította az ellenfeleket is, lehetővé téve, hogy akár az epikus fő történetvonaltól függetlenül kalandozhassuk be Tamriel világát, évszázadokkal a sorszámozott részek történései előtt.
A vas pedig még mindig javában izzik, a következő nagy dobás az új kiegészítő, a Morrowind lesz, amelyben a játékosok visszatérhetnek Vvardenfell szigetére, 800 évvel a The Elder Scrolls III előtt, amikor már javában a Tribunal élő istenei uralkodtak a szigeten, ám Dagoth Ur még a Red Mountain romjai alatt szunnyad, nyoma sincs a Ghost Wallnak, és az azon átszivárgó démoni erőknek. Egy vadiúj tutorial során érkezünk a szigetre, a sorozat hagyományaihoz híven fogolyként, miután rabszolga-kereskedők csapdájába estünk. Szerencsére felbukkan a színen az ESO fő történetszálából is ismerős orgyilkos, Naryu Virian, akinek a kereskedők kapitányát kell levadásznia, a feladatát pedig egybeköti a rabszolgák megszöktetésével, karakterünket választva segédjeként. A sikeres akció után kerülünk Seyda Neen kikötőjébe, ahol a One Tamriel szellemében dönthetünk: vagy elindulunk a szigeten, és annak új, a fejlesztők ígéretei szerint közel 10 órás történetszálán (amelybe természetesen nem számít bele a számtalan mellékküldetés, illetve a sziget teljes felfedezése), vagy egy kikötőben várakozó csempésztől veszünk magunknak egy utat az alapjáték három fő frakciójának egyik fővárosába, ahonnan zavartalanul elkezdhetjük az eredeti tartalmak felfedezését.
A The Elder Scrolls Online többi helyszínéhez hasonlóan Vvardenfell döbbenetes prezentációt kapott, a készítők konkrétan újrarenderelték a Morrowind epizód teljes domborzati térképét – ha valaki imádta a harmadik részt, annak szemébe valószínűleg többször nosztalgikus könnycseppek szöknek majd. Ugyanakkor egy korábban soha nem látott formában csodálhatjuk meg az ismerős helyszíneket, a démoni pusztítás baljós árnya nélkül (amely természetesen valamilyen formában mégis jelen van), és találkozhatunk ismét olyan ikonikus karakterekkel, mint Vvardenfell költő-királya, Vivec. A felfedezés maximálisan bátorított, úton-útfélén akadhatunk komoly, igen jól megírt, a széria történtéhez és hangulatához illeszkedő küldetésláncokba, amelyeket döntéseinktől függően többféle módon is lezárhatunk (egy barlang kitakarítása során például egy hatalmas kábítószer-ültetvényt fedezünk fel – a felszínre visszatérve dönthetünk, hogy az eredeti megbízónknak számolunk-e be a feladat sikeréről, vagy egyből feljelentjük őt a közeli őrség parancsnokánál). A kiegészítő egy új karakterosztállyal is bővíti a felhozatalt, a wardennel, aki egyfajta druidaként a flóra és fauna erejét kombinálja, állati segítők és természeti erőket megmozgató varázslatok segítségével.
A PvP-játékosok is örülhetnek, a kiegészítővel érkezik ugyanis egy új kompetitív mód, a 4v4v4 Battlegrounds. Ez sokkal kisebb méretű lesz, mint az alapjáték hatalmas PvP-hadjáratai, a játékosok a dungeon-kereséshez hasonlóan jelentkezhetnek majd akár egyénileg, akár partyval, belépéskor pedig minden résztvevő automatikusan maximum szintre vált. Az új mód csak a Morrowind kiegészítő birtokában lesz elérhető, viszont már 10. szinttől megnyílik.
Amit eddig láttam a június 6-án megjelenő The Elder Scrolls Online: Morrowind bétájából, az mind nagyon ígéretes, szinte szégyellem, hogy nem szenteltem több figyelmet a játéknak a megjelenése óta. Ugyan feltűnt, hogy változatlanul akad pár hiba, kevésbé átgondolt játékelem, amelyeket gregmerch kollégám is megemlített három évvel ezelőtti kritikájában (a legszembetűnőbb, hogy küldetéseinkbe bármikor beavatkozhatnak más játékosok, ami néha nagy segítség, de gyakrabban zavaró tényező), összességében nagyon tetszik minden, amit eddig láttam – megkockáztatom, ebben a formájában még az is tehet majd egy próbálkozást vele, akinek a megjelenéskor nem nyerte el a tetszését.
