Ha verekedős játékokról kérdezünk találomra kiválasztott játékosokat, akkor jó eséllyel három széria valamelyike fog beugrani nekik elsőként. A Mortal Kombat és a Street Fighter franchise-ok mellett a Tekken sorozat az, amelyik a legnépszerűbbnek mondható a stíluson belül, olyannyira, hogy a mai napig legelőször az adott epizódok játéktermi automatái kerülnek piacra – elsősorban japánban –, és az otthon is nyüstölhető példányok csak bő egy-két esztendővel ezután látnak napvilágot. Nem volt ez másként a hónap elején a boltok polcaira került Tekken 7 esetében sem, amelynek első pénzbedobós masinái már 2015 márciusa óta álltak a távol-keleti szigetország játéktermeiben. Ezeket aztán egy bő esztendővel később lecserélték annak jelentősen kibővített verziójára, és ez a – odaát Fated Retribution alcímre keresztelt – változat jelent meg végül nemrég az aktuális vezető konzolokra, valamint Windows alapú számítógépekre is.
A sorozat hetedik kanonikus epizódja az előző sorszámozott rész történéseit viszi tovább. A sztori középpontjában még mindig az elátkozott Mishima család belső konfliktusai, és az általuk vezetett óriásvállalatok törekvései nyomán kirobbant világháború által okozott tragédiák állnak. A Mishima Zaibatsu élén immár nem az előző epizódban eltűnt, magában az apjától örökölt, ördögien gonosz géneket hordozó Jin Kazama áll, hanem az őt nagy erőkkel kereső Nina Williams. Közben a konglomerátum egyetlen ellenlábasa, a G Corporation – amelyet Jin apja, Kazuya Mishima vezet – tovább folytatja a Zaibatsu elleni harcát, ami valamennyi nemzetre és polgárra kihat. Ekkor látja elérkezettnek az időt Heihachi Mishima, hogy a rejtőzködésből előlépve visszavegye a hatalmat volt vállalata felett, és Ninával közösen szövetségre lépjen Claudio Serafinóval és ördögellenes csapatával, abból a célból, hogy feltárják a világ előtt Kazuya gonosz oldalát a Zaibatsu javára fordítva ezáltal a háború állását a lakosság támogatásának elnyerésével. A mágikus képességekkel rendelkező Claudio közben egy hatalmas és veszélyes erő jelenlétét érzékeli valahol a távol-keleten, amely azonban sem Jinhez, sem Kazuyához nem köthető. A harc és a különféle okokból indított személyes bosszúhadjáratok tovább folynak hát a hetedik részben is, de a történet további alakulásáról nem ejtenék több szót.
Bizony jó ideje nem jelent meg új epizód a sorozatban, egészen pontosan a 2012-es, csapatalapú harcra koncentráló Tekken Tag Tournament 2 mellékszál, illetve a crossover epizód Street Fighter X Tekken óta. Emellett ez az első olyan program a szériában, amely kifejezetten a legújabb generációs konzolokra készült. A HUD némiképp átalakult az előző részekhez képest, és a harcrendszerben is eszközöltek némi hasznos újítást a készítők. Ezek közül a Rage Drive, a Rage Art, a Power Crush és a Screw Attack a leginkább említésre méltó. A Rage Drive-val a bekapott találatok jóvoltából feltöltődő dühkészletünk terhére támadásainkat jóval erősebbé tehetjük. A Rage Arttal életerőnk vészes lecsökkenésekor ellenfelünknek egy igen durva kombót vihetünk be. A Power Crush segítségével akkor is tovább folytathatjuk a támadást, ha éppen találatot kapunk be, igaz az is ugyanakkor, hogy a benyelt sebzés is megmarad. Végül a Screw Attack jóvoltából ellenfeleink a levegőben megpördülnek, és mi tovább csépelhetjük őket azután is, hogy földet értek. Ezeken kívül létezik egy a speciális támadásokat időzítő csík is, ami azonban nem minden karakter esetében jelenik meg.
A játék a sorozat többi egyenesági epizódjához hasonlóan az egy az egy elleni küzdelemre koncentrál, amelyhez természetesen több játékmódot is beépítettek a programba. A már említett kampány mellett gyakorolhatunk kedvünkre, lejátszhatjuk az egyes karakterek történeti szálait – amelyek egy része átvezet a Tekken Tag Tournament 2-ből –, verekedhetünk barátainkkal offline többszemélyes módban, de számos online többjátékos opció és kihívás is bekerült a repertoárba. A stíluson belül egyre eluralkodó trendnek megfelelően az egyes szereplők kinézetét a megszerzett vagy megvásárolt cuccok segítségével a magunk ízlésére szabhatjuk, és ezúttal akár online módban is megválaszthatjuk, hogy a képernyő jobb, avagy bal oldalán szeretnénk-e kezdeni a küzdelmet. A választék és a játék tartalma, szavatossága mindezeknek köszönhetően igen bőséges, így senkinek nem lehet oka panaszra. A karakterlista igen impozáns már az alapverzióban is, de aki a teljes élményre vágyik, az beruházhat a season passra, amely további szereplőket, helyszíneket és miegymást ad majd a többi mellé. A Street Fighter franchise-zal való további haverkodás jeleként bekerült a válogatottba az onnan ismert Akuma is, és további vendégkarakterek integrálását is kilátásba helyezték a fejlesztők. A mezőny egy jelentős része már ismerős lehet korábbi epizódokból, de tíz vadonatúj is bekerült a csapatba – vagy be fog a későbbi letölthető tartalmak jóvoltából. Összességében a program már a megjelenésekor is igen tartalmas minden szempontból, így az azt beszerzőknek nem kell a keserű szájuk ízét folyamatosan visszanyelniük, mint anno a kiadásakor igencsak félkész állapotúnak mondható Street Fighter V esetében kellett. Az online csatákat érintő kezdeti nehézségeket pedig konzolokon már orvosolták is a készítők.
Megvalósítás terén sincs okunk különösebben panaszkodni. Az Unreal Engine 4 szépen teszi a dolgát: a pályák színesek és változatosak, a szereplők kidolgozottak, a harcok és a mozgás abszolút folyamatos. Utóbbit kicsit átdolgozták az előző részekhez képest a fejlesztők, így az eddig is remekül prezentált különböző harci stílusok még tovább finomodtak. A hang és a zene a sorozatra jellemzően jól megoldott, és arra is van mód, hogy az egyes szereplők a játék világán belüli anyanyelvükön szólaljanak meg, ne mindenki csak angolul, japánul vagy másképp. A vezérlés egy egyszerű kontrollerrel is remekül kézre áll, és már a kezdők vagy a műfajjal ismerkedők is viszonylag hamar tudnak sikereket elérni, főleg könnyebb fokozatokon. Akik már jártasak ebben a játékstílusban, azok nyugodtan csapjanak a lecsóba legalább közepes nehézségi fokozaton, simán venni fogják az akadályt. Egy kifejezetten az ilyen jellegű programokhoz tervezett arcade joystickkel is kipróbáltam a játékot, és azzal is nagyon jól és egyszerűen muzsikált, még ha több gyakorlást is igényelt, mint a megszokott vezérlő esetében. Miután azonban belejöttem, sokkal kényelmesebbnek és simábbnak találtam a vezérlést.
A Bandai Namco Studios híres verekedős sorozata, a Mishima család viszályai és az általuk időről időre megrendezett „A harcosok királya” címre hallgató versenysorozat köré épülő Tekken franchise legújabb epizódja, a Tekken 7 végre, bő két esztendővel a japán játéktermi gépeken történő debütálása után megérkezett a játékboltok polcaira is. A játék a tíz (!) esztendővel ezelőtti hatodik rész közvetlen folytatása, és számos hasznos változtatást tartalmaz a harcrendszer terén. Mind tartalmilag, mind pedig játékmódok tekintetében igen változatos lett. Egy szó, mint száz, ismét egy remekbeszabott verekedős játék született az egyik legprominensebb sorozatban!
