VÉGRE! Végre meglépte azt a Milestone, amiért évek óta rinyálok, és állandó pont volt a negatívumok listáján az általam tesztelt játékaik során! Hogy miről hadoválok? Hát nem látjátok?! Az olaszok dobták a saját fejlesztésű grafikus motorjukat, amely rettenet korszerűtlen volt már, és helyette Unreal Engine 4-re építették fel a hivatalos MXGP licenccel rendelkező motokrossz játékukat! Halleluja! Persze miután kiörömködtük magunkat, és egy kicsit megnyugodtunk, joggal merül fel a kérdés: és ez elég változás tavalyhoz képest? Illetve mi változott ezen kívül?
Az MXGP2-nél hisztiztem egy jókora adagot az irányítás miatt – jelentem, itt már nincs gond. Olyannyira nincs, hogy szerintem most érett be igazán. Ugyan teljes szimulációnak nem mondanám kikapcsolt segítségek mellett, de azt hiszem, a gamepades irányításból ennél többet nem igazán lehet kihozni motoros fronton – pláne ilyen szakágban.
Nem dicsértem sokat az MI-t az előző részekben – itt viszont most muszáj, mert végre sikerült őket a motokrosszhoz igazítani! Most már nem egymás nyomában, libasorban szúrnak ki magukkal, hanem a teljes pályát használják, ha kell – a visszafordítóknál és a nagyobb ugratóknál már messze nincs annyi idiótaságból elkövetett bukásuk, mint a második részben volt. De hogy árnyaljam a képet: csak közepes nehézségi fokozattól kezd kihívást nyújtani, a két könnyebben eléggé hurka.
És azt hiszem, ezzel le is zárhatom a kiemelkedő pozitívumokat – sajnos... Mert legmélyebb bánatomra olyan változások is történtek, amelyek bizony kevesebbé tették az új részt az elődjéhez képest. Kezdem a tartalmi dolgokkal: nincs Real Events mód. Miért? Az egyik legbulibb játékmód volt szerintem! Kikerültek a stadionok is. Miért? Kellemes ízt adott a supercross az amúgy motocross játéknak, és jól is állt neki. Ugyan a mostani pályákon a szurkolók már szép színes füstöt is tudnak eregetni (szerintem McLaren-Honda motorokkal csinálják), de azért az arénahangulat más egy kicsit-picit. Ja, és ha már szurkolók: gondolom a Kaminon klónozták őket, ahogy eredetileg a köztársasági hadsereget, csak vélhetőleg itt nem Jango Fett volt az alap. 2017-ben ez azért már ciki még úgy is, hogy verseny közben a kutya nem nézi ezt, csak a magamfajta idióta tesztész, aki a fotómódban nem átall mást is megbámulni, mint saját magát egy technikásabb kanyar, egy nagyobb ugratás, egy szép előzés, vagy egy méretes taknyolás jól elkapott pillanata közben. Illetve előveszem kedvenc vesszőparipámat: a videókat. Nos, olyanok itt nincsenek. Pedig az elmúlt évek alatt mindig nagyra tartottam, hogy voltak ilyenek mind a MotoGP sorozatban, mind az MXGP2-ben – szerintem sokat hozzáadnak mind a hangulathoz, mind a körítéshez (pályabemutatók, jutalomként a látványos manőverek vagy nagy bukások, ilyesmik); így viszont marad az, hogy YouTube-on nézzük meg a tavalyi év egyórás összefoglalóját (és így legalább láthatjuk, hogy a játékban szereplő hivatalos versenyzők a valóságban hogy is teljesítettek). És bár ez csupán apróság, de szerintem a grid girlre is adhattak volna esőkabátot, ha épp szakad az eső...
Ami pedig változatlan maradt, az a karrier mód. Ha láttál már egy Milestone motoros játék karriermódját, akkor láttad az MXGP3-ét is. Pont ezért nem is nagyon mutatom, hogy tudjuk öltöztetni virtuális önmagunkat, hogy tudjuk picit spécizni a mocinkat; és hogy a mennyire semmitmondó és puszta látványelemnek tűnő „karakterfejlődés” is megvan. Pont emiatt, mert már sokszor láttuk ezt így, ebben a formában, talán nem is kicsit lapos ez már. Talján barátaim! Nem kell a forró vizet újra feltalálni az instant kávéhoz, de némi változatosságot lehetne belevinni! Az F1 2016-ban ott van a motorhome „menü”, illetve a szabadedzés közbeni fejlesztési feladatok.
Röviden összefoglalva: az MXGP3 végre korszerű grafikus motort kapott, és sikerült helyrehozni az irányítást is – cserébe nekem úgy tűnik, a többi részletre nem maradt vagy kellő energia vagy szükséges büdzsé (esetleg lelkesedés). Alapvetően tehát egész jól sikerült a harmadik MXGP játék, csak azok a fránya apróságok, csak azok ne lennének...
