Valószínűleg sokan vannak rajtam kívül, akiknek a 2014-es Resogunnal került látóterébe a Housemarque. Pedig a finn csapat addigra már közel 20 éves múlttal büszkélkedett, és a PlayStation 4 egyik leglátványosabb nyitócíme előtt is voltak már shoot’em up/twin stick shooter stílusú játékaik – sok egyéb alkotás mellett. A PS4-emen azóta is rendszeresen előkerül a Resogun (köszönhetően leginkább a heti kihívásoknak), de figyelemmel kísérem a többi hozzájuk kapcsolódó fejlesztést is, mint például az egy évvel ezelőtti Alienationt, valamint első, 1996-os játékuk felújítását, a Super Stardust Ultrát (még úgy is, hogy azon másik csapat dolgozott). Idénre pedig két játékot is ígértek, amelyből az egyik nemrég meg is érkezett, mégpedig a twin stick shooterek választékát bővítő Nex Machina. A Housemarque csapatát ezúttal egy legendás játékfejlesztő segítette, mégpedig Eugene Jarvis, akinek a nyolcvanas évek számos játéktermi shoot’em upját köszönhettük, mint a Defender, a Robotron: 2084 vagy a Smash TV.
A tesztpéldány letöltése után gyorsan bele is kezdtem a játékba, és a Nex Machina se sokat vacakolt, rögtön bedobott a mélyvízbe. A kampány indítása után egy viszonylag kompakt pályára kerültem, ahol azonnal megindultak felém a robotok. Tömegesen. Én meg csak lőttem, lőttem és lőttem, amerre csak láttam, közben pedig próbáltam eljutni a szanaszét mászkáló emberekhez, hogy megmentsem őket, és igyekeztem szétlőni minden tereptárgyat is, egy-egy rejtett cucc reményében. Mert ha csak a pályáról pályára haladás a célunk, akkor igazából bőven elég szétlőni az összes ellenfelet, azonban ha a pontszámkijelzőn minél hatalmasabb számot szeretnénk látni, akkor fontos, hogy sok egyéb dologra is odafigyeljünk. Ilyen például a már említett emberek begyűjtése, a bónuszpályák feloldása (ezek „bejáratát” egy szétlőhető pályaelem takarja), vagy a helyszínen hirtelen átvonuló robotcsoport minden tagjának elpusztítása. Ilyen irányú ténykedésünk növeli a bónuszszorzót, és persze pontszámunkat is. Persze ezek a mellékfeladatok nem mindig egyszerűek, mivel közben folyamatosan közelednek felénk az amúgy is alapból ott kolbászoló ellenségek, ha pedig mi még a felfedezésre szánnánk időt, de véletlenül lelőjük az utolsónak maradt robotot is, automatikusan visz tovább a játék a következő szintre. Alapból öt világ vár ránk egymás után, mindegyikben olyan 15 körüli hosszabb-rövidebb pályával, mindnek végén pedig egy-egy keményebb boss ellenféllel.
Nem vagyok kifejezetten profi twin stick shooter játékos, inkább műélvezőnek jellemezném magam, így aztán a Nex Machina tudott izzasztó pillanatokat okozni számomra, még a legkönnyebbnek jelzett fokozaton is. Ezzel persze nincs is baj, jól elvoltam azzal, hogy megpróbáltam minél jobban elsajátítani a dash mozdulat, valamint a különböző extra fegyverek használatát, és nem csináltam túl sok problémát abból, ha életeim elfogytával jött a „Continue?” felirat, amelyet követően pontszámom – és minden begyűjtött extra – nullázása után folytathattam tovább a játékot onnan, ahol tartottam (és szerencsére annyiszor, ahányszor csak szükség volt rá). A pálya kezdődött elölről, az ellenfelek újból jöttek mindenhonnan, én pedig újból megpróbálkozhattam eliminálásukkal.
Főhősünknek mindig rendelkezésére áll az előbb említett dash mozdulat – egy gyors szökellés, akár keresztülrohanva az ellenfeleken (és ilyenkor meg is ölve az utunkba kerülőket) –, ezen kívül pedig power upok felvételéve javul lövése (szélesebb területen vagy nagyobb hatótávval sebez), valamint egy extra fegyvert is cipelhetünk, amelyet időközönként aktiválhatunk. Ilyen például a lézeres pusztító, az elhajítás után gombnyomással robbantható bomba vagy a közvetlen környezetünket megsemmisítő kard.
A négy nehézségi szinten játszható kampány mellett persze egyéb játékmódokat is kapunk. Az Arena módban különböző feladatok (például meghatározott pontszám elérése) várnak ránk egy-egy világban. Kezdetben mindössze három ilyen van, aztán folyamatosan oldhatjuk fel a többit. A Single World játékrészben egy-egy világ teljesítése a feladatunk. Kooperatív játéklehetőséget csak helyit kapunk, az online kimaradt – az előbb említett két játékmódot választhatjuk egy barátunkkal közösen játszva. És hajthatunk a Nex Machina különböző érmeire („feats”) is, különböző célokat elérve/feltételeket teljesítve. Érdekesség, hogy a ranglisták platformfüggetlenül is nézhetőek, azaz a PC-s és PS4-es játékosok eredményeit közös listában jeleníti meg a játék (de ha ez nem tetszik, kikapcsolhatjuk).
A látványra most se lehet panaszunk: a Resogunhoz hasonlóan ezúttal is vizuális orgiát tárnak elénk a finnek. Fénycsóvák, lézercsíkok, lávatengerek és sok egyéb színes effekt vár ránk végig. Igaz, főhősünknek könnyen nyomát veszíthetjük a kaotikus állapotok közepette, amikor robotok garmadája támad egyszerre és jönnek a lövedékek ezrei, de ez csak néha jelent igazi problémát.
Az emberiség megmentése tehát ismét a mi kezünkbe került a Housemarque újabb shoot’em up játékában. A Nex Machina nem könnyű (ellenben kifejezetten nehéz), de a megszállott pontszámvadászokat minden bizonnyal hosszú időre a PlayStation 4 vagy a PC elé kötözi.
