David Jaffe, a Twisted Metal sorozat és a PlayStation történelmének egyik legsikeresebb szériája, a God of War első két epizódjának szülőatyja 2007 óta saját, a Sonyval szorosan együttműködő csapatai élén tevékenykedik. Az Eat Sleep Playt 2012-ben elhagyva jelenleg a nem túl frappáns The Bartlet Jones Supernatural Detective Agency névre hallgató gárda feje, amely idén áprilisban dobta piacra első, igencsak különcnek mondható multiplayer arénáját, a Drawn to Deatht, amely a PlayStation Plus tagoknak egyből ingyenesen elérhető programként érkezett.
Furábbnál furább alakok, helyszínek és egyebek kelnek életre a fantáziairka kifürkészhetetlen lapjain.
A játék körítése – és talán legeredetibb vonása – mindenki számára ismerős lehet, aki unta már magát halálra bármilyen tanórán. Ilyenkor az ember – jobb híján – igyekezett saját kimúlásának esélyét minél jobban lecsökkenteni némi firkálás segítségével. Nincs ez másképp ismeretlen nebulónkkal sem, aki mindenfélét rajzolgat a dög unalmas kurzusokon jegyzetfüzetébe. Furábbnál furább alakok, helyszínek és egyebek kelnek életre a fantáziairka kifürkészhetetlen lapjain, amelyek egy meg nem értett tini frusztrált és különös elméjét tükrözik. Ebbe a különös, kézzel és tollal rajzolt környezetbe csöppennek a játékosok, akik maximum négyfős arénákban küzdhetnek meg egymással. A pályák háromdimenziósak, és a stílusra jellemző módon katapultok, fedezékek, tárgy (fegyver, bónusz stb.) lelőhelyek találhatók bennük, amelyeket érdemes ellenfeleink előtt megtalálnunk.
A harcokban hat, egymástól teljesen különböző mentalitású és képességű karakterrel vehetünk részt. Akad közöttük képzett katona, szárnyas kiborg, cápafejű mutáns ninja, ördögi dög, őrült punk gitáros és elmebeteg plüssmaci is. Mindegyikük teljesen más figura, így nem egyszerű beletanulni egyikük mesteri irányításába sem, és ha végre sikerül, nem olyan „sima liba” csak úgy, ukk-mukk-fukk átváltani egy másikra. A játék elég terjedelmes, és gyakorlatilag kötelezőnek mondható oktatórésszel van felvértezve, amelyet ki is hagyhatunk, de akkor a – finoman szólva – igencsak pronyó stílusú narrátor mesél nekünk igen hosszadalmasan az arénákba való belépés előtt. Magunkkal három fegyvert vihetünk, amelyeket mi határozhatunk meg, mint ahogy a pályákon szétszórtakat is. Muníciónk vagy egy-egy képességünk igen limitált, illetve azok némelyikének bizonyos újratöltési időre van szüksége a következő alkalmazásuk előtt. Új fegyvereket, képességeket vagy skineket elért pontjaink terhére vehetünk, amire külön opció is szolgál a főmenüben. Ugyanitt vásárolhatunk vagy nyithatunk meg kapott rejtélyes ládákat, amelyek szintén mindenféle hasznosat tartalmaznak. Egyszer egy körben igénybe vehetjük „a Kéz” segítségét is, amely jól időzítve lecsapja ellenfeleinket. Mindent összevetve a Drawn to Death a régi idők multiplayer arénáit idéző alkotás, amely a speciális körítésen és megjelenésen kívül azonban nem nyújt semmi hatalmas pluszt a játékosoknak.
A játék tartalma minden tekintetben igen szűkös.
A látványért ugyan a Unity Engine felel, de ez nem rí le messziről az irka-firka jellegű képi világról, ami ráadásul eléggé bugos is. Én például folyton belelógtam az egyes tereptárgyakba, ami a huszonegyedik század második évtizedének vége felé közeledve igencsak banális baki. A narrátor, illetve az egyes pályaelemek (pl. barna folyadékot bő sugárban kibocsátó, a toaletten ülő embert mintázó szökőkút) meglehetősen vulgáris stílusa vagy bejön valakinek, vagy nem. Én nem vagyok különösebben prűd vagy konzervatív fickó, de bevallom, nekem ez már inkább volt sok, mint jópofa. A vezérlést szokni kell egy darabig, mint ahogy az egyes karakterek specialitásait is, de ennél nagyobb probléma az, hogy a szerverek gyakorlatilag konganak – én legalábbis örültem, ha egy kétfős meccset el tudtam indítani –, és az is, hogy a játék tartalma minden tekintetben igen szűkös.
David Jaffe és „le nem írom még egyszer” nevű csapata talán minden idők legfantáziadúsabbnak és legkülöncebbnek szánt, a régi idők hentelését felidéző, az oktatómód kivételével kizárólag online játszható shooter-arénáját akarta a PlayStation 4 tulajdonosok masináira varázsolni. A Drawn to Death, habár valóban egyedi és különleges koncepción alapszik, valahogy mégsem tudta – legalábbis eddig – beváltani a hozzá fűzött reményeket, még ha ekkora mester bábáskodott is fölötte. Ez a nem túl népes szerverekből is sajnos jól kitűnik, és azt kell mondjam zárszó gyanánt, hogy ameddig egy jókora tartalmi és technikai frissítést nem kap a játék, ez így is fog maradni.
