2006-ban jelent meg az eredeti Crashday, amely egész ötletesen gyúrta össze a Destruction Derby és FlatOut játékok roncsderbis versenyhangulatát a jó öreg Stunts őrült autós kaszkadőr mutatványaival és pályaépítőjével! Az 1990-es Stuntsról maradt olyan emlékem, hogy haverral azon versenyeztünk, ki tud szemetebb, teljesíthetetlenebb pályát tervezni a másik szívatására... :-) Pont ezért örültem meg nagyon anno a Crashdaynek, mert valamennyire visszahozta ezt a rég elfeledett érzést. És most, több, mint 10 év után itt a felújított változat, így hát nem kevés izgalommal vetettem magam a tesztelésbe.
Hogy megkopott emlékeim felfrissítsem, elővettem az eredeti, még magyarul is tudó verziót, és toltam pár kört vele (kicsit meglepett, hogy mókolás nélkül működött Windows 10 alatt). Nos, a 2017-es változat nem sokat változott a 2006-oshoz képest, de ez nem feltétlenül jelent rosszat – bár azért akadnak dolgok, ahol azért húztam kicsit a szám.
Kezdjük a legszembetűnőbb dologgal: a grafikával. Elvileg új világítást és átdolgozott textúrákat kaptunk: az előbbi szépen látszik, az utóbbi már nem igazán... Az igazi probléma a poligonszámban leledzik, mert az bizony nem elég már 2017-ben. Lehet, hogy a grafikus motor nem bírt többet, nem tudom, de még ha vajszívűen is állok a dologhoz, akkor sem tudom azt mondani, hogy ez a grafikai szint annyira jó lenne. Persze egy indie fejlesztőtől nem szabad annyit várni, mint egy nagy AAA címeken dolgozó stúdiótól, de én nem látom, nem érzem azt, hogy annyira sikerült volna átdolgozni és színvonalat lépni a grafikában.

Ami viszont változatlan, az a hangok és az irányítás. A zene kellemes hátteret biztosít a zúzáshoz, a hangok pedig a kötelező minimumot hozzák: szintetikus (= bénácska) motorhang, de a többi (robbanások, csörömpölések stb) a helyükön vannak. Az irányítás pedig arcade játékhoz mérve igencsak kellemes billentyűzetről – most már van gamepadtámogatás is, azon viszont nem ártana picit még reszelni: nekem nem igazán tűnt analógnak, így a finomabb mozdulatokat el is felejthettem (nálam a Burnout Paradise a kvázi etalon ilyen szempontból).

A mesterséges intelligenciához nem tudom, mennyire nyúltak hozzá, de nekem valahogy a régi változatban a karrier eleje ott nehezebbnek tűnt, mint itt – igaz, a Redline Editionben messzebb jutottam, hiszen mégiscsak ez lenne a fő tesztalany... :-) Ettől függetlenül nem bántam volna, ha egy kicsit jobban megizzasztott volna a játék a győzelemért – vagy legalább lenne válaszható nehézségi fok, ha már az eredetiben nem volt.

És ha már a karriermódról beszélünk, essék néhány szó a játékmódokról is. A sima versenyeken és a szabad kóborláson túl még ötféle módon mérhetjük össze magunkat gépi vagy ember ellenfeleinkkel: wrecking match (ez a klasszikus roncsderbi), stunt mode (ahol minél látványosabb ugratásokat, pördüléseket és egyéb kunsztokat kell bemutatnunk), hold the flag (sajátos autós fogócska: egy idétlen smiley-t kell minél több ideig magunknál tartani), pass the bomb (kvázi a hold the flag pepitában: ha nálunk a bomba, le kell koccolni a másikat, hogy átpasszoljuk, így ne nálunk robbanjon fel), és bomb run (a Féktelenül című film mintájára nem mehetünk lassabban egy adott sebességnél, ami minden ellenőrzőpont után nő) – apró adalékként három minijáték is van. Nem szokványos felhozatal, és ha hozzáteszem, hogy pár módot még fegyverekkel (gépágyú és/vagy rakéták) is feldobhatunk, az őrület szépen kiteljesedik. És ez az, ami miatt tulajdonképpen minden probléma felett szemet huny az egyszeri játékos. Óriási móka – főleg multiban – egymást gyepálni! És még az sem lehet nagyon zavaró, hogy csak 12 autó áll a rendelkezésünkre – a Steam Workshop támogatásnak hála a lehetőség adott, hogy újabb verdákkal gazdagodjon a játék. A bevezetőben említettem a pályatervezőt, megvan az is, és újfent a Steam Workshopnak köszönhetően kreálmányainkat könnyedén a nagyvilág elé tárhatjuk.

Bő 10 évvel ezelőtt a Crashday nem lett átütő siker – sajnos. Pedig a potenciál megvolt benne, de az akkori kritikák nem bántak vele kesztyűs kézzel. Manapság a Steamnek hála talán jobb esélye van, és meg is érdemli: minden morgásom ellenére csak ajánlani tudom a Crashday Redline Editiont. Rövid- és hosszútávon is remek szórakozást nyújt, főleg multiban – és az ára sem vészes, sőt!