Adott két brit cég: az egyik egy patinás, régi vállalat, amely tekintélyes hírnévre tett szert traktoraival, bulldózereivel, markolóival és egyéb nehézgépeivel; a másik pedig ezidáig mobiljátékok fejlesztésével foglalkozott (az általam oly kedvelt Bang Bang Racing mobilportját például ők követték el). Hogy, hogy nem, valahogy ők ketten most együtt ügyködnek egy nagyobb léptékű játékon, a JCB Pioneer: Marson, amelyben (mint az a címből is kiderül), a Marson kéne Matt Damont játszanunk – csak nem egészen úgy, ahogy a filmben láthattuk.
Az alapszituáció persze itt is gyakorlatilag ugyanaz, mint sok más hasonló játékban: egyedül maradtunk egy vöröses bolygón, amely akár a Mars is lehetne. Csak erre a címen kívül kábé semmi sem utal. Oké, szkafanderünket nem vehetjük le, csúnya homokvihar tud tombolni néha, a meteorzáport is valahol elhiszem; de mi ez a sok korrozív felhő, radioaktív folt, gejzír (?!?!) és furcsa fa alakú kő? Mindegy, ha Mars, legyen Mars... Szóval egy csajszi duruzsol mindenfélét a fülünkbe, körülbelül akkora átéléssel, mintha egy telefonkönyvet olvasna fel. Az oktatórész kimerül abban, hogy megtaláljuk járgányunkat, illetve bázisunkat. Az, hogy a bázis körül szétszórt ládákban akad oxigén, kaja, víz, „lőszer” a javítópuskánkhoz, már titokban marad – nagyon nézelődni elsőre meg senki sem fog, hiszen szkafanderünk oxigénkészlete véges, és ott a sürgetés így, hogy először az oxigéngenerátort építsük meg. Persze később, amikor már erre rájöttünk, kényelmesebb tempóban kocsikázunk nyersanyagokért, fedezzük fel a környéket.
Tennivalóból amúgy nem lesz hiány: egy fullos bázis felhúzása és felfejlesztése hosszú időre leköt majd minket. Ehhez adott háromféle jármű, amit a JCB mérnökei álmodtak meg, hogy szerintük a Marson nagyjából ez a design válna be. A gond ott van, hogy perpillanat csak egyedül tudunk játszani, így a kezdetben megkapott X-18 mindenessel fogunk csavarogni – társak híján az SP-14 markolónak és a CR-16 dömpernek sok értelme nincs, hiszen nincs, aki vezesse őket. A jó hír viszont az, hogy lehet fejlesztgetni a gépezetet, miáltal egész ügyes kis szerszám faragható belőle... Ugyanezt megtehetjük szkafanderünkkel is, csak nem biztos, hogy megéri, mert a legtöbb időt úgyis az X-18-ban fogjuk tölteni.
Ahhoz, hogy építsünk vagy épületet fejlesszünk, két dolog kell: nyersanyag és pénz – ez utóbbi szerintem pont az előbbi miatt marhaság. Ha nekünk kell összeszedni a nyersanyagot, tulajdonképpen miért is fizetünk? És micsoda böszmeség az, hogy pénzhez amúgy a különféle feladatok teljesítésével jutunk, illetve később a leszállópályával a cuccaink (nyersanyag, craftolt dolgok stb.) eladásával? Nyersanyag egész sok van, ha szorgosan nyomkodjuk a T gombot kocsikázás közben, a térképen sorra szaporodnak a jelölések. A játék nehézségét tulajdonképpen az adja, hogy hogyan jutunk el az adott „bányáig” meg vissza: a terep mellett a már emlegetett veszélyek kikerülése/túlélése, valamint járgányunk hatótávolsága és oxigénkapacitása adja a kihívást. És nem, marslakók nincsenek.
A látványért az Unreal Engine 4 felel, de különösebben nem dobtam hátast tőle. Ugyanezt a grafikai szintet az Osiris: New Dawn is hozza, ráadásul valamivel jobb futási sebességgel, pedig az „csak” Unityvel dolgozik... Picit csúnyácska a táj – nem a sivársága, kopársága zavar, hanem a relatíve alacsony poligonszám és a néhol homályos textúrák; de az épületek, karakterünk és a járgány rendben van. A hangok és a zene hozzák, amit kell, és megfelelő hangulatba is hozzák a játékost, de később megunhatóvá, monotonná válik.
Mindent összevetve kicsit bajban vagyok a JCB Pioneer: Mars jelenlegi értékelésével. Az látszik, hogy gyakorlatilag az alfa fejlesztési szakasz végén, a béta elején tartunk, ergo eléggé kiegyensúlyozatlan még a játékmenet. Egy lightosabb túlélőjátéknak egész jó lenne – csakhogy a már emlegetett Osiris: New Dawn többet kínál már most is, pedig az sincs befejezve még. A tavaly decemberi cikkem/videóm óta sokat bővült a játék, így például már olyan játékmód is van, ahol nincsenek szörnyek, így a JCB Pioneerhoz hasonlóan csak a túlélésre és az építkezésre kell koncentrálni. Szóval a dolog jelenleg úgy fest, hogy van ennél jobb játék is a műfajban, de az alapokkal (morgásaim dacára) nagy gond nincs, csak reszelni kell sokat rajta – meg persze több tartalom se feltétlenül ártana. A co-op multi már meg lett ígérve, ez a fejlesztés jelenlegi prioritása; de lesz itt lövöldözés is, narratíva is. Majd meglátjuk, én bizakodom – csak nehogy úgy járjak, mint a Netherrel... :D
Sityi
Lackó is kipróbálta a játékot, íme a véleménye:
A JCB Pioneer: Mars szerintem túlontúl játékszerű lett. Ez nem hangzik negatívan egy számítógépes játék esetében, azonban én a marsi túlélőkben valami olyasmit keresek, mint a Take On Mars, ami sokkal valósághűbb, mint ez. Cserébe a JCB sokkal játszhatóbb, de hiányzik belőle az az érzés, hogy ott vagyunk a Marson. A JCB Pioneer: Mars ugyanis játszódhatna bárhol, akár a Szíriusz egyik bolygóján is, semmi Mars-specifikus nincs benne. Nagyon vagány erőgépekkel kell átjutnunk különböző csapdákon (savfelhő, talajból előtörő sugárzás, villámokat szóró hurrikánok stb.) a nyersanyaglelőhelyekig, és aztán ezeket a bázisra szállítva épületeket készíteni belőlük. És itt nem az a gond, hogy Early Access a játék, mert ahhoz képest elég jó állapotban van. Hanem az alapkoncepció van túl messze egy valósághű marsi játéktól. Viszont aki szereti erőgépekkel játékszerű csapdák között megtalálni a helyes utat, annak nagyon pofás kis játék ez, amivel sok-sok óra játékidőt el lehet tölteni már most is. A fejlesztők pedig folyamatosan töltik még tartalommal...
Lackó
