Amikor első komolyabb számítógépemmel játszani kezdtem, kezem ügyébe akadt a ma már klasszikusnak számító, eredeti Sim City Heteken át nyűttem, és azóta is szeretem az építgetős-menedzselős játékokat. Így aztán kíváncsian vártam az egyik legújabb ilyen alkotást, az Aven Colonyt is.
A klasszikus városépítős modellt azzal a csavarra toldotta meg a Mothership Entertainment csapata, hogy a távoli jövőben, idegen bolygókon kell tudományunkat csillogtatni. A városépítés alapjait két rövid oktatópályán sajátíthatjuk el, majd megkapjuk az első igazi feladatokat is. A kampányban kézen fogva kell végigcsinálnunk az építkezést: a játék logikus sorban feladatokat ad, amelyek végrehajtása után még jutalmat is kapunk, így érdemes a saját elképzelésünk szerinti épületek felhúzása mellett ezekre is figyelni. Városaink akkor működőképesek, ha minden erőforrás rendelkezésre áll, így van levegőnk (ne felejtsük, idegen bolygón vagyunk), vizünk, ételünk, energiánk, lakásunk, nyers- és építőanyagunk, fedett alagutakban tudunk gyalogosan közlekedni, és még néhány más igényt is ki kell elégítenünk, hogy minden lakos a lehető legboldogabb legyen ténykedésünkkel.
Minden bolygórész más és más kihívást tartogat: van ahol szinte egyáltalán nincs víz, nagyon gyenge a talaj, esetleg iszonyú hideg van, így aztán városainknak a kereskedelemre is be kell rendezkedniük. Ez a bolygó körül keringő anyaűrhajóval történik, a lakosságot is innen kapjuk, amikor felépítjük a befogadó-állomást. A kereskedelem kifejezetten hasznos városunk számára, mert valamivel kevesebb egységnyi nyersanyagért, ételért többet kapunk valami másból cserébe, így érdemes mindig életben tartani valamilyen szerződést. Amúgy az anyaűrhajóról jönnek automatikusan a cuccért, nekünk csak a kereskedelmi állomást kell felépítenünk. Pénz nincs, így barter keretében csereberéljük a holmit.
A bolygó adottságainak kihívásán kívül különböző csapások is érhetik városainkat. Hatalmas idegen élőlények köpködnek savas bombákat, időnként meteorzápor hull a bolygóra, épületeinket sem kímélve, és idegen spórák támadhatják meg épületeinket, valamint a lakosságot is. A menedzselés kissé monoton, lehetne benne több a stratégia, de aki szereti az építgetős játékokat, annak ez így is jó móka. Az a legkomolyabb probléma, hogy ritkán kerülünk olyan helyzetbe, hogy azon gondolkodjunk, melyik épületet húzzuk fel, szinte minden alkalommal adódik egy kézenfekvő logikus választás, ami miatt a legritkább esetben van tere igazi stratégiai döntéseknek.
Fontos, hogy a lakosságnak legyen hozzáférése az épületekhez, különben nem mennek dolgozni (űrruhát senki sem akar húzni csak azért, hogy dolgozhasson, ki érti ezt?) – ezt fedett járdák építésével tudjuk biztosítani. A lebegőkocsi-állomás azért nem megfelelő helyettesítése a járdának, mert az alagutakon keresztül áramlik az energia, a víz és minden más szükséges erőforrás is. A lakosság robotszerű, de nem mintha robotok lennének, csak nincs semmilyen egyéniségük, nem alkotnak párokat, nem születnek gyerekek – az egész kicsit falanszter jellegű lett. Vagy dolgoznak, vagy ücsörögnek a lakásaikban (talán kifejezetten hardcore játékosokat választottak ki a bolygó kolonizálására, akik minden szabadidejükben a kedvenc játékukat nyomják a gépükön? :D). Mindenki azonnal ért mindenhez, nem kell se iskola, se betanulás, a lakosok ugyanolyan ügyesek az energiatermelésben, mint a tanyasi gazdálkodásban. Érdekesség, hogy űrtelepeseink egy távolságon túl nem hajlandók a lakásuktól elgyalogolni a munkahelyükre (maximum egy-két száz méterről lévén szó elég lusta társaság), de szerencsére nemcsak a munkahelyhez közelebbi lakások építésével, hanem lebegőkocsi-állomásokkal is megoldhatjuk ezt a problémát.
A játék grafikailag megfelelő, kicsit talán idegesítő, hogy senki nem tud soha elszakadni az óriásgomba, dzsungel és sivatag tudományos-fantasztikus közhelyektől, de ezt persze nem csak ennek a játéknak lehet a szemére hányni, hogy egy képzavarral éljek. A zene sem hagyott bennem túl sok nyomot, kellemes, nem idegesítő, bár már az is pozitívum, hogy nem kellett elnémítanom a zenebonát (pár másik játékkal ellentétben).
Összességében az Aven Colony jópofa játék lett, építgethetünk benne kedvünkre. A kampány feladatsorán kívül szabadon építhető városokkal is kipróbálhatjuk magunkat, így végül sokórányi szórakozást nyújt a játék. Stratégia sajnos nem túl sok szorult bele, de ezt feledteti városaink látványa, a jövő-menő lebegő kocsik, és a dolgukra siető lakosok a fedett járdákon. Ritkán fáj a játékos feje, hogy mit tegyen, viszont előfordul az is, hogy nagy baj van, de ekkor nem is sokat tehet az ember fia a helyzet megoldása érdekében, ilyen esetben érdemesebb újrakezdeni az adott küldetést.
Aki már rongyosra koptatta a Sim Cityt, annak is érdekes lehet egy kis változatosság. Kezdőknek, önjelölt polgármestereknek pedig különösen ajánlom, az Aven Colonyvel nem túl nehéz a városépítős-menedzselős játékok általános alapjait megismerni.
