Emlékszik még valaki a Gyilkos paradicsomok támadása című filmeposzra? Nem? Nem csodálom. Nos, az Ndreams stúdió munkatársai a jelek szerint nagy rajongói lehettek az 1978-as mozinak (vagy a folytatásának), hiszen legújabb játékukban valami nagyon hasonló témát dolgoztak fel. A stúdió egyébként kifejezetten VR-fronton nyomul, olyan játékokat köszönhetünk nekik, mint a SkyDIEwing, a Gunner, a Danger Goat vagy az ezeknél valamivel komolyabb The Assembly. Játékaik többsége azért a könnyed szórakozást szolgálja, így a Shooty Fruity is egy könnyed alkotás lett, amelyben mindössze két dolgunk van: a pénztár futószalagjánál becsipogni az érkező árukat, közben pedig szitává lőni az áruházban mindenfelől ránk rontó gyilkos gyümölcsöket.
A Shooty Fruity tehát már témájában sem veszi komolyan magát, ennek megfelelően látványvilága és hangulata is a humor felé billen el. Mindezt természetesen a virtuális valóságban. A játékos egy áruház zöldfülű alkalmazottját alakítja, aki egy rövid kiképzés után máris beáll a pult mögé. Csakhogy ez nem egy hétköznapi áruház – bármennyire is annak néz ki –, ugyanis itt nem elég az árazópisztollyal jól bánni. Nem árt, ha az igazival is barátságot kötünk. Meg egy puskával, egy géppisztollyal, gránátokkal...
Éppen ezért a bolt hátsó helyiségében (ami egyébként a menüt szimbolizálja) lehetőségünk van a vurstlik céllövöldéjéhez hasonló gyakorlópályán is megismerkedni a rendelkezésünkre álló fegyverekkel. Ha pedig már csukott szemmel is telibe találjuk a célpontot, kezdődhet az első munkanap. Eleinte semmi különös, balról érkezik a futószalagon az áru, amit az árleolvasón be kell csipognunk, majd jobb oldalon valamelyik csúszdára helyeznünk. Ám közben nem árt, ha figyelünk a környezetünkre is, ugyanis egyszer csak a semmiből gyilkos gyümölcsök serege támad ránk. Először csak egy kósza nagyra nőtt málna pattog elő a homályból, majd egyre több és több. A sereg meglehetősen változatos, az egzotikus gyümölcsöktől a dinnyéig sok minden tör az életünkre. Persze vérengző agressziójuk kimerül abban, hogy ha elég közel kerülnek hozzánk, akkor ránk ugranak, amivel elvesznek egy egységet az életünkből. Mit tehetünk ellenük? Lekapunk egyet a fejünk felett lógó fegyverek közül, és szórjuk őket, ami a csövön kifér.
Minden pályán (vagyis minden újabb munkanapon) vannak előre megadott elvárások, amelyeket igyekeznünk kell teljesíteni. Hány terméket húzunk le a nap végéig, hány életünk marad, hány gyümivel végzünk stb. A pályák végén megkapjuk fizetségünket is, amely aztán később további fegyverek megvásárlására használható. Ezt is ötletesen oldották meg, ugyanis a fegyvereket automatából vehetjük meg, mint egy doboz kólát: megnézzük a kódszámát, majd oldalt bepötyögjük a billentyűzeten, a gép pedig a lenti kiadóba pottyantja a megfelelő kártyát. Ezt aztán a fő konzolon (ahol a munkára jelentkezünk, ergo ahol a pályák között válogathatunk) be kell csúsztatnunk a nyílások egyikébe. Csak néhány fegyverünk lehet, ezek összeállítását mi adhatjuk meg, ám a pályán a játék véletlenszerűen adagolja őket.
A Shooty Fruity játékmenete rendkívül egyszerű, ám ennek ellenére (vagy épp ezért) roppant szórakoztató. Szerencsére a PSVR-hoz használható Move kontrollerrel jó barátságban van a játék, így az irányítás könnyen megtanulható. A kontrollerek az esetek többségében kimondottan pontosak, a célzás is gyorsan megtanulható. Az pedig, hogy egyszerre kell lövöldöznünk (miközben a fegyvereinket nem lehet újratölteni, ha kifogytak, csak el kell őket dobni, és újat leakasztani fentről) és az árukat lehúzogatni, néha meglepően komoly kihívások elé tud állítani. Viszont végig remekül szórakozunk közben, ha pedig a pálya végén nincs meg mind a három begyűjthető csillag, akkor morcosak tudunk lenni, és biztos sokan vagyunk, akik ilyenkor egyből az újrázás mellett döntünk.
A jó irányítás mellé egyszerű, de a hangulathoz jól illeszkedő grafikát kapunk. Ez egyrészt köszönhető a VR-headsetnek is, hiszen ezeken még jó ideig nem számíthatunk The Witcher 3-at megszégyenítő grafikai részletességre. De erre érzésem szerint egyelőre nincs is szükség.
A Shooty Fruity bárkinek bátran ajánlható, kortól és nemtől függetlenül. Egyedül is jól el lehet vele bohóckodni, de gyerekeknek is nyugodt szívvel odaadható. Hiszen hiába van szó lövöldéről, abból épp annyira hiányzik mindenfajta erőszak, mint Bud Spencer és Terence Hill filmjeiből. A hosszával sincs különösebb gond, egyedül talán a változatosságot lehetne pici negatívumként megemlíteni. Cserébe viszont az árcédula is a barátságosabbak közé sorolható, főleg konzolos viszonylatban.
