A már 15 éve is klasszikusnak számító Railroad Tycoont és Transport Tycoont megjelenésük óta számos játék próbálta letaszítani képzeletbeli trónjukról. Ez utóbbi esetében legfeljebb a saját open source változatának (OpenTTD) sikerült, ami valljuk be, azért nem nagy eredmény. A kicsit több mint két éve megjelent Transport Fever azért már elég jó próbálkozás volt, és örömmel jelenthetem ki, hogy a Railroad Tycoon rajongói is megkapták most a maguk ígéretes trónkövetelőjét a Railway Empire-ben.

A szállítmányozós stratégiai játékok alapötlete nem túl bonyolult: A-ból B-be kell árut szállítanunk, amelyért jó esetben pénzt kapunk, amelyből újabb és újabb útvonalakat létesíthetünk, aminek hála tovább nő a bevételünk, egészen addig, amíg az egész játékot kihívás hiányában meg nem unjuk, és új játékot nem indítunk. Innentől kezdve persze vannak eltérések, néhol a gazdaság inkább csak ürügy a virtuális terepasztal-építésre, máskor ez fordítva van. A Railway Empire valahol a kettő között helyezkedik el: egyik részét sem kell túl komolyan venni, de talán épp ezért egészen szórakoztató.

A játék viszonylag szűk időszakot és helyszínt ölel fel: 1830-tól kezdve 20 évünk van száz vasutat meg ezret építeni az Egyesült Államokban, összekötve minden farmot és tehenészetet a szomszédos falvakkal és városokkal. Itt kicsit bajban vagyok, mert azt már tudni, hogy ez csak az első időszak lesz, és azt is tudjuk, hogy öt ilyen „éra” lesz, tehát a játék majd valamikor 1930-ban érhet véget. Hogy ezek az érák DLC-k vagy ingyenes patchek formájában jönnek majd, egyelőre nem tudjuk, de tippem azért lenne... Ennek megfelelően apró, vicces külsejű gőzmozdonyokkal kezdünk, ám ez alatt a röpke két évtized alatt akkora volt a fejlődés, hogy 1850-re már tekintélyes soktengelyes gőzösöket állíthatunk csatasorba. A járműveket egyébként egy mozdonyszínben meg is tekinthetjük, ami elég jópofa ötlet. Itt láthatjuk mozdonyunk adatait is: a gyorsulás például 78%, a vonóerő meg 86%, jelentsenek bármit is ezek a százalékos értékek. Én azért jobban örültem volna tonnáknak és lóerőknek, de hát mindegy. Sajna azonban a gyakorlatban alig érzékelhető a különbség a mozdonyok között, nem olyan, mint a Transport Feverben, ahol körmöt rágva vártam, hogy kijöjjön végre egy új mozdony, amelynek a végsebessége meghaladja a 0,1 kilométert óránként. Emlékszem, anno a Railroad Tycoon II-ben még az is meg volt adva táblázatosan, hogy bizonyos emelkedőn mennyi az elérhető végsebesség – persze nem kell nagy hegymászásra gondolni, a vasúti vontatás hagyományosan nem barátja az emelkedőknek. Itt viszont 15-20%-os emelkedőkre úgy kaptatnak fel a kis primitív mozdonyok 8 vagonnyi fával, mint a Fogarasi-havasokban Miculescu a turbós Daciával. Remélem, ezen azért finomítanak még.

Ami viszont tök jó, és nagyon tetszik, az a vasúti vonalak építése. Nem próba-szerencse alapú, mint a Transport Feverben, ahol még mindig az a módi, hogy hosszabb vonalak előtt lementjük az állást, és nekiállunk építgetni-rombolgatni, majd ha megvan a kész vasúti vonal, és elvertük pénzünk nagy részét, visszatöltjük az állás, és felépítjük rendesen. A Railway Empire-ben ezzel szemben nem építjük, hanem csak tervezzük a vasutat: tervezés közben mindig látjuk, hogy az adott vonal milyen hosszú, mennyibe fog kerülni, milyen emelkedők vannak, és ezt úgy módosíthatjuk, ahogy kedvünk (és a játék motorja) engedi. Ha kész a mű, egyetlen kattintással felépíthetjük a vasutat. Komplexitásában persze nem veszi fel a versenyt a Transport Fever terepasztal-építésével, de annál sokkal kevésbé frusztráló.
A vonatokat megszokott módon jelzőlámpákkal terelgethetjük, hamar rá lehet érezni a működésére. Fájdalom, de csak kitérő (váltó) építése lehetséges, a sínek nem tudják egymást keresztezni, így nem tudunk például angolváltót vagy átszelést építeni. Ezen hiányosságokat leszámítva az egész vasútépítgetés teljesen jól működik a gyakorlatban, nem túl egyszerű, nem túl bonyolult, kellően szórakoztató.

Ahogy igaz ez a játék gazdaságára is. A falvaknak, városoknak különböző szükségleteik vannak, és ha ezeket az igényeket kielégítjük, az adott település virágzásnak indul, nőni fog. Egy kisebb falu nem kér többet húsnál, búzánál meg kukoricánál, de később már sört, textileket és egyéb bonyolultan előállítható árukat kell szállítanunk. Egy városban legfeljebb négy gyár lehet, amelyek a bonyolultabb termelési láncokat képviselik, ilyeneket építhetünk mi is, de akár fel is vásárolhatunk jól működő üzemeket. A könyvelés ablakban szépen nyomon tudjuk követni bevételünk vagy épp az elszállított áruk mennyiségének változását. Az egyetlen probléma az egésszel, hogy a játék jelenleg túl könnyű. Míg a Transport Feverben vagy a Railroad Tycoonban fel kell(ett) kötni a gatyánkat egy-egy nyereséges üzlethez, itt egyszer sem volt olyan, hogy ne vaskos profittal üzemeltessem a vonalakat. Itt azért még bőven lenne mit kiegyensúlyozni.

A játékba a kutatás-fejlesztés is bekerült a szokásos tech tree-vel, és ennek során új mozdonyokat, bónuszokat (nagyobb bevétel a jegyek után, gyorsabb árurakodás stb.) szerezhetünk. Őszintén szólva túl sokat nem érzékeltem belőle, mivel sosem voltam szűkében a pénznek. Emiatt nem igazán foglalkoztatott az sem, hogy külön személyzetet alkalmazzak, pedig van itt minden: ipari kém a riválisaink által már kifejlesztett technológiák einstandolásához, biztonsági őr a bevételek növeléséhez és így tovább. Ezek színesítik a játékot, remélem a jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak. Ja, igen, ami még nagyon jó: van gépi ellenfél, és nem is játszik rosszul. Kikapcsolható, de sokkal szórakoztatóbb egymás elől elhappolni a bizniszeket, felvásárolni egymás gyárait és mindenféle módon borsot törni versenytársaink orra alá. Ez amúgy multiban is elég jól fog majd működni szerintem. Sajna maguk a pályák elég kicsik egyelőre, hamar be lehet építeni az egészet, és emiatt nincs is hely túl sok játékosnak.

Külön jó pont a zene és a grafika. A muzsika kellemes ragtime és bluegrass, mondjuk előbbi ötven, utóbbi meg vagy száz évvel született később a vizsgált korszaknál. Mivel azonban mindkét stílusról az embernek a vadnyugat jut az eszébe, így a kis anakronizmuson nem is akad fenn az ember. A grafikáról felesleges írni, a képekről átjön minden, nekem tetszett, és a gépigény se vészes.

Bajban vagyok, mert a játék alapvetően bejött: lenne még rajta mit javítani (mozdonyok, nehézségi fokozat, pályák mérete), de azért egy ideig el lehet vele szórakozni. Azonban a jelenlegi árcéduláját túlzásnak érzem. Ebben a játékban abszolút nincs ennyi tartalom, ráadásul minden jel arra mutat, hogy hamarosan beköszönt a szokásos DLC-cunami is. Ennek ellenére az alap rendben van, a Railway Empire-rel végre nem lőtt mellé a Kalypso.