
Váratlan vendégünk érkezett a szerkesztőségbe nemrég egy Acer Aspire 3 személyében. A hardver nem kifejezetten játékok futtatására lett kitalálva (ettől függetlenül azért meggyötörtem, amennyire tudtam), viszont az árához képest kellemes meglepetés volt a teszt során a használata – amikor nem akartam másra használni, mint amire kitalálták. De menjünk sorjában!

A tesztre érkezett kiépítés Intel i3-6006U processzorral rendelkezett, 4 GB DDR4 RAM-mal, 500 GB-os HDD-vel, ac-s wifivel, gigabites vezetékes hálózati csatlakozóval, 3 USB porttal (amiből egy 3.0 szabványú), 4.1-es Bluetooth modullal, HD (1366*768) kijelzővel, HDMI-kimenettel, kártyaolvasóval, webkamerával, valamint teljes billentyűzettel (azaz numerikus rész is van), mindezt csupán 2,1 kg tömeggel abszolválva. Létezik ennél könnyebb ultrabook? Naná, elég mondjuk a Lenovo Carbon X1 specifikációira nézni – na de ez az árában is bőségesen megmutatkozik. Lehet ugyan ezt a gépet Windows-zal is kérni, de őszintén szólva, amilyen felhasználási területre ezt szánták, oda bőven jó az Endless OS is, amivel egyébként jön. Felettébb érdekes képződmény az is: Linux, de a kezelőfelület tulajdonképpen egy sajátos keveréke az asztali és az okostelefonos felületnek. Pont emiatt kényelmesen használható, az App Centerben egész bőséges a választék, játékra meg ott a Steam kliens, ami onnan pofonegyszerűen telepíthető. Ha máshonnan szeretnénk telepíteni programokat, játékokat, akkor ahhoz már a mély vízbe kell ugrani, ami kezdők számára elrettentő lehet (parancssoros kezelésre és egyéb hasonló borzadályokra gondolok – a GOG-ról beszerezhető játékok emiatt macerásak lehetnek, ugyanis a Galaxy kliensük csak Windows alá érhető el). Windows 10 Home alatt nekem olyan kelletlennek tűnt – nem volt kifejezetten lassú, de azért nem árt a türelem hozzá. Sokat tűnődtem rajta, hogy a 4 GB RAM vagy a HDD mint háttértár-e az oka ennek (jó eséllyel a kettő kombinációja), pont ezért jó pont, hogy mind a kettő simán cserélhető, külön szerelőablakok teszik hozzáférhetővé őket az alsó burkolaton. Endless OS-szel így, alapkiszerelésben is egész gyorsnak tűnik, így azért ez sem reménytelen.

Nézzük a külsőségeket! Full műanyag az egész gépház, érzetre sem a legminőségibb, viszont kellően merev, és szerintem jópofa ez a szálcsiszoltságot imitáló minta. A tapipadot átlagos érzékenységűnek mondanám, szerencsére támogatja a többujjas érintéseket és a gesztusokat is (például két ujjunkkal függőlegesen huzigálva tudunk görgetni). A billentyűzet szigetes elrendezésű, teszi a dolgát, de a háttérvilágítás hiányzik róla; illetve az Í és Ű billentyűk nem különülnek el a bal Shifttől és az Entertől, így ezeknél figyelni kell az elgépelések elkerülése miatt. Ettől függetlenül hamar megszokható: jelen cikket a tesztalanyon írtam. A kijelző átlagos, a betekintési szögei nem túl acélosak, de legalább matt, így napsütésben is használható marad.

Hiába a játékhoz gyenge hardver, nem bírtam ki, megnéztem pár címet, mégis mit tudnak kezdeni egy ilyen masinán. Sok jóra nem számítottam, elvégre a 4 GB memóriából a GPU is kikéri a magáét... A 2D-s és a pixelart játékok, mint amilyen a Cuphead, az Armikrog vagy a Party Hard szépen futottak. Ha igénybe vesszük a harmadik dimenziót, akkor már nem ilyen rózsás a kép sajnos. Speciel az else Heart.Break() szépen futott feltekert grafikával is, de hát az csak egy szabályerősítő kivétel. A DOTA 2 Windows alatt Vulkannal megtámogatva minimum grafikán tudta tartani a 60-75 fps-t, Endless OS alatt OpenGL-lel ez inkább olyan 45-60 körül alakult. A Hand of Fate első része mindkét rendszer alatt hozta a kb. 30 fps-t minimum grafikán, ez némi hunyorítással elfogadható. Az új Master of Orion és a This War of Mine is eldöcög, ha nem vagyunk túl szigorúak az abszolút folyamatos mozgás igényessége terén. Az American Truck Simulator Windows alatt még tudott hozni olyan 25-30 fps-t, Endless OS alatt ez már nem jött össze neki, élvezhetetlenre lassult. Az Elite: Dangerous oké lehet, ha az állomásokon elviselünk némi szaggatást, és nem fekszünk rá nagyon az akcióra... Ami még meglepett, az az Alien: Isolation 30 fps-e, ez talán már vállalalható. A The Witcher sorozatból viszont csak az első rész az, ami még nagyjából játszható sebességgel fut ezen a gépen (és az átvezetőknél itt is beszaggathat), a második és harmadik rész már reménytelen. Meglepő vagy sem, a Crysis első része mediumon egészen addig oké, amíg nagy lövöldözés nincs – hiába régi cím, megkéri a magáét. :-) Amin picit meglepődtem, az az újabb Unity motoros címek (Descenders, Layers of Fear): ezek még letekert grafikával is csak szaggatva futottak (inkább sétáltak). Poénból a 2016-os Doommal is tettem egy bátortalan kísérletet. Vulkan módban, mindent letekerve a pálya betöltésekor lefagyott a gép – nem túl meglepő, mert már akkor is 1,7 GB-ot vett el a GPU a 4-ből, egyszerűen nem maradt a játéknak és a Windowsnak elég.

Másodlagos gépnek, hurcolgatós laptopnak szerintem nem rossz választás az Acer Aspire 3, főleg ezen az áron. Egyszerű, költséghatékony igásló ez tartalomfogyasztásra, olyan munkára/tanulásra, ahová kell a rendes billentyűzet – még némi játékot is enged, bár nagyon körültekintően kell megválasztani ekkor, mivel játszunk, nehogy csalódás legyen a vége. Amennyiben Windowst szeretnénk futtatni rajta, a HDD-t ajánlott egy SSD-re cserélni, hogy a komótos sebességet kicsit felpörgessük (a HDD meg mehet egy külső USB-tokba extra tárhelynek) – de az Endless OS is meghálálja a némi extra kraftot. Maga az Endless OS is amúgy egy meglepően jól használható rendszer, látszik, hogy próbáltak a megszokott Linuxos felületekhez képest egyszerűsíteni rajta annyit, hogy ne instant rettenjen el tőle a gyakorlatlan felhasználó. A helyén kezelve egész jó gép ez.