Bő nyolc éve jelent meg a Colin McRae DiRT 2, ami igencsak egyedi színt vitt az addigi rally, illetve offroad játékok palettájára. Már az előző része is igyekezett kitágítani a rallyról híres sorozat határait, mivel új szakágak jelentek meg: többek között a rallycross, a hillclimb, illetve a kamionok és buggyk. A második rész pedig ezt vitte tovább és húzott egy meglehetősen egyedi körítést rá. Valami ilyesmit éreztem most is a Gravel közben: mintha a DiRT 2 köszönt vissza volna rám, bár nem elhanyagolható különbségekkel.

Sokszor fanyalogtam már a Milestone játékainál, hogy a körítés általában lapos és sablonos – mintha csak kötelező formagyakorlat lenne, amit muszáj letudni. Nos, a Gravelnél már próbáltak ebből kilépni, így a játék egyfajta offroad tévéshow-ként prezentálja magát, ahol az egyes epizódok a versenyeink. Az ötlet jó, a kivitelezés azonban megint csak nem sikerült kielégítőre: egy szál kommentátor vartyog valami sablonosat a verseny elején és végén. Khm, ha már autóversenyt keresztezünk tévéshow-val, akkor illett volna megnézni, hogy csinálta a Codemasters a Grid 2-ben... Sebaj, legalább megpróbálták... Néhány epizódonként (ami különféle típusú versenyeket takar) le kell nyomnunk egy-egy mestert is, akik egy adott szakág specialistái (Scott Parker például a trophy truckok stadionbéli versenyeire kattant rá), végül pedig ott a „főboss” is. Ez azért némi színt visz a versenyek sokaságába.

Maguk a versenyszámok sem a megszokottak. Klasszikus rally nincs például, és a rallycross sem a FIA szabályai szerint megy. Sebaj, ez inkább arcade játék (bömböl a zene verseny közben is, ha nem halkítjuk le, hogy halljunk némi motorzajt), így ki lehet olyan bolondos versenytípusokat is próbálni, mint a Smash’em, ahol a megjelölt táblákat kell lezúzni. Az irányítás megfelelő mind gamepaddel, mind kormánnyal, billentyűzettel talán kicsit küzdős (de ez a jellegéből is adódik). Az MI hozza a kötelezőt, de annál egy centivel se többet: már közepes szinten is kihívást jelent a legtöbb játékosnak, de sportszerűségből még van mit tanulnia, mert sokszor lökdös és nincs tekintettel arra, hogy mi is íven vagyunk vagy hogy közeledünk.

Ami pedig a külcsínt illeti, gyakorlatilag csak ismételni tudom mindazt, amit az utóbbi pár Milestone játéknál írtam. Kezdenek egész szépen belerázódni az Unreal Engine 4 motorral történő munkába, így szerencsére a mai kornak megfelelő grafikai színvonallal történik a prezentáció – de kiemelkedőt nem sikerült alkotni: a Project Cars 2 vagy a Forza Motorsport 7 látványban simán veri.

A Gravel jött, látott – és tisztesen helytállt. Ami gondom van vele, az az, hogy már megint amolyan „olaszosra” sikerült: tisztára, mint a Ferrari 2017-es szezonja. Kis odafigyeléssel meg egy közepes adag plusz kreativitással én most extázisban üvölteném, hogy végre valami, ami felkavarja az állóvizet – ehelyett egy majd’ egy évtizede megjelent játék előtti tisztelgés az, ami nekem átjött, és az is kicsit sótlanul. Az autós játékok hívei jót szórakozhatnak vele, ha kedvelik az offroad műfajt, de abban nem vagyok biztos, hogy ez fog új híveket toborozni egy kis úttalan utakon történő száguldozásra.