A vártnál kicsit később, de megérkezett a Pillars of Eternity második része, az Obsidian nagysikerű 2015-ös szerepjátékának folytatása, amely deklaráltan a Baldur’s Gate játékok szellemi örökösének tekinti magát.

A béta verzió alapján készült előzetesben írtam, hogy a Deadfire alcím a játék helyszínére utal, ez a Pillars of Eternity világának karib szigetvilága. A bétaverzióban még nem volt egyértelmű, hogy kerültünk ide, de ez a rejtély szerencsére megoldódott. Az első játék után békésen uralkodgatunk várunkban, Caed Nuában, amikor egy óriási kőszoborba zárt isten feléled alatta, és hazavágja az egész helyet. Elszakítja tőlünk lelkünk egy darabját, mert meg kellett indokolni, miért kezdjük megint 1-es szinten a játékot. A szobor pedig a már említett szigetvilágba tart, és a címszereplő obeliszkekkel táplálkozik, mi pedig követjük őt, hogy visszaszerezzük, ami a miénk.

Szintén az előzetesben aggodalmamat fejeztem ki, hogy túl hangsúlyos szerepet kap-e majd a kalóz tematika a végleges verzióban. Nos, tekintve, hogy már eleve egy hajón ébredünk, amit megtámadnak a kalózok, majd rövid úton hajótörést szenved a tutorial szigetnél, azt hiszem, mondható, hogy a válasz: igen. Ha ez nem lenne még elég, egy órával az intro után már szó volt egy kalóztanácsról, annak egymás ellen áskálódó kapitányaival, egy víz alatt közlekedő élőhalott hajóról, míg a töltőképernyőn minden bizonnyal egy kraken csápjait fedezhetjük fel. Van tehát minden, ami egy rossz Jack Sparrow fan fictionhöz kell, viszont mégsem olyan zavaró az egész. A pályák és küldetések számos eleme ugyanis egyenesen utalás a Baldur’s Gate II-re. A tutorial sziget utáni kalózerőd feelingje nagyon hasonlít a brynnlaw-i pályára a BG2-ből. Itt is úgy kell bejutnunk egy szigorúan őrzött erődbe, hogy ne keltsünk feltűnést. Az egyik városban szintén belekeveredhetünk két előkelő család viszályába, de például a fő történetszál motívuma, a szétszakított lélek is a nagy elődöt idézi.

A hajó nemcsak a kalózos téma miatt kap központi szerepet. Ez lesz a fő közlekedési mód a szigetek között, fejleszthetjük, legénységet fogadhatunk fel rá, akiket aztán etetni és itatni kell. Egyértelműen ez vette át a vár szerepét az első játékból. Amint kijutottunk az első szigetről, egyből elindulhatunk bármerre, vagyis a Pillars of Eternity II már ténylegesen open world lett. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy a szintünket jóval meghaladó helyekre is könnyen elkeveredhetünk alapos felfedezéseink közben. Azonban erre már csak akkor jövünk rá, amikor egy ütéssel szedik le nemcsak a saját, hanem felmenőink HP-ját is. Különösen a játék elején csak azokkal a helyekkel érdemes foglalkozni, amelyek már feltűntek a questek között.

A nagyobb városokban kikötve aztán a kalózos téma kicsit háttérbe szorul, és visszatér a régi jó PoE-hangulat. Minden második utcasarkon mellékküldetésekbe botlunk, amelyekkel érdemes foglalkozni, hiszen az első részhez hasonlóan csak ezekért jár XP. Ezek a küldetések lehetnek sokfélék, a helyiek ügyes-bajos dolgaitól kezdve egészen az egyes factionök közti politikai játszmákig. Szinte mindegyiket egyébként többféleképpen is meg lehet oldani, békéstől az erőszakosig, a párbeszédekben pedig számos skillünket (diplomácia, fenyegetés stb.) használhatjuk hatékonyan, így ezeket is megéri fejleszteni.

És ha már így szóba került a karakterfejlődés, ejtsünk erről is pár szót. Részben ugyanaz maradt, mint eddig, vagyis szintlépéskor eloszthatunk pontokat a már említett képességek között, meg egy pontot a saját classunkra jellemző skill-tree-n. Részben viszont ide kapcsolódik a hajón kívüli legnagyobb újdonság, hogy most már lehet multi-class karaktereket is létrehozni, amit már az előző részből is nagyon hiányoltam. A multi-class karakterek eldönthetik, hogy melyik osztályuk képességeibe teszik a szintlépéskor kapott pontjukat, így össze lehet kombózni a két mesterség legelőnyösebb skilljeit. A hátránya, hogy a két osztály legerősebb képességeihez nem férhetnek majd hozzá. De nem csak saját karakterünkkel tehetjük ezt meg: a hozzánk csatlakozó NPC-knek is megválaszthatjuk az osztályát első belépéskor. Minden esetben három lehetőségből lehet választani, két különböző osztály, vagy a kettő kombinációja egy multi-classban. Ezáltal sokkal rugalmasabban kiegyensúlyozhatjuk 5 fős partynk összetételét.

A Pillars of Eternity II: Deadfire könnyen az év RPG-je lehet: erősen történet- és karakterközpontú, új (nem Ubisoft-féle) open world játékmenete és a klasszikusokat idéző karakterfejlődési rendszere van. Ugyanakkor az is meglehet – bár ez engem hidegen hagy –, hogy az év kalózos játéka sem az egyértelmű választás lesz.